Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-31

34 31. országos ülés deczember 5. 1884. A mi a zárszámadásokat s különösen az előirányzati hitelt illeti, naptárt kellene a kezembe vennem és 16 évnek zárszámadásain keresztül kellene a t. ház figyelmét vezetnem, hogy ha mindazon állításokat megczáfolni akarnám, melyek e vita folyamában, magára a deficitre vonatkoztak. Egyik képviselő ur elment 1868 ig, a másik összehasonlította az 1875/74., a harmadik az 1876/77. és 1885. előirányzat bevételi és kiadási tételeit s igy természetes, hogy a deficit Procrustes ágyába volt fektetve, nyúlt és rövidült mindenkinek tetszése szerint. De én minden elfogultság nélkül eonstatálhatom azt, hogy bizonyos megállapodás a szónokok részéről történt a deficit összegére nézve ; mert ha a definitiókat ugy fogadom el, a mint a t. ellenzék egyes szónokai előadták, én azokban megtalálómba deficitnek helyes összegét és azt egyszersmind elfogadhatom. Az egyik t. szónok azt mondotta, hogy deficit az, mit kölcsönből fedezünk. Tehát nézzük, hogy az 1885. költségvetés fedezésére mit fedezünk kölcsönből? Fedezzük a tényleg kimutatott nem egészen 1 2 milliónyi hiányát és annak törlesztési költségit. Ez eg-yütt 23 millió és ehhez véve a mindenféle meddő kiadásokat cursus veszteségekkel együtt, lesz 24 millió. Tehát, ha azon definitiót elfogadom, a költségvetési hiány ebben constatáltatott. A másik ellenzéki szónok, a ki definiálni akar, azt mondta: deficit az, a mit az államháztartás rendes bevételeiből nem fedezhetünk. Ezt is elfogadom. Ezen esetben az előterjesztett költségvetés fedezésére szükséges az említett 22 milliót kölcsönből és 10 milliót államjószágok értékesítéséből venni. Tehát a deficit e magyarázat szerint 32 millió. Ezt is elfogadom, a mint ez előterjesztésemben az általános részben határozottan ki is van fejezve, de hát ennél tovább nem mehetek, annál kevésbé, mert^ ezen összegnek ellenértéke az adósságtörlesztésben és a beruházásokban bőven megtaláltatik. Es igy nem követhetem Enyedy és Ugron Gábor képviselő urakat, a kik beszélnek 4ó és 50 millióról, hozzátéve fűszerként azon következtetést, hogy az állami tönk és bukás kikerülhetlen. Eltekintek azon tévedéstől, melyet Ugron Gábor képviselő ur követett el akkor, mikor a kiadások növekedését az 1868. és 1869-iki költségvetések alapján vette elő, a melyek nettó költségvetések voltak, a mit méltóztatnak igen jól tudni, mig azóta bruttó költségvetésünk van. Ez pedig óriási különbség, mely az 1885. évi költségvetésben 90—95 millióra megy. Igy tehát igen könnyű megkétszerezni a kiadások összegét. De — mondom — ezen lényeges tévedéstől eltekintve, magát a deficitet is tévesen számítják. Midőn egy kormány előterjesztésének megítéléséről van szó, ha azt mondjuk, hogy az általa előirányzott összes kiadás ennyi és ennyi, és ez okoz ennyi deficitet, akkor nem lehet egy oly kiadást beszámítani a deficitbe, melyet nemcsak ő nem irányozott elő, de melyet még az ellenzéki szónokok sem tartanak szükségesnek előirányozni. Különben bátor vagyok figyelmeztetni a t. képviselő urakat, hogy igen csalékony és változékony a pénztárak készlete, mert e tekintetben a javulás 188-2 ről 1883-ra 5V* millió forint volt ugyan, tehát akkor mégis lehet következtetni, hogy a helyzet e tekintetben javult. De én ezt nem merem állítani, mert ez igen változékony és néha pár heti, néha pár napi események kifolyása. Tehát egész bizonyossággal sem a javulást sem annak hiányát nem lehet ugy definiálni, mint a képviselő ur tette. Azonban Ugron Gábor t. képviselő ur azt mondja, hogy nagy tévedést követtem el akkor, mikor azt mondtam, egy 338 milliós államháztartásban 12 millió vagy hasonló számítás alapján 24 millió hiány sokkal kisebb jelentőségű, mint egy Í00 millióval kisebb háztartásban. O ezen állítással szemben szép Magyarországot egy csunyakétpupú tevéhez hasonlította s azt mondta, ha erre a tevére 228 font helyett 338 fontot teszünk, annak gerincze megérzi és összeroskad. Bocsánatot kérek: e tekintetben egy kis tévedésben van, mert a mi az államháztartásban van, az nem mind teher. Az iskolák, a vasutak, posta, távírda, államjószágok, lótenyésztés és azon költségek, a melyek beruházásoknak neveztetnek, a tevének nemcsak hátára jönnek, hanem azt táplálják, annak erőt is adnak. Ez azon állítás, a mely összefügg az én állításommal, hogy egy fejlettebb, több befektetésre, több forgalomra, nagyobb fogyasztásra fektetett háztartásban a kisebb deficit ugy a hitel, mint a pénzügyi rendezés szempontjából sokkal kisebb jelentőségű, mint egy sokkal fejletlenebb viszonyok közt levő háztartásban a sokkal nagyobb deficit. Ennyit állítottam és nem többet, és igy a tevének hátára is tekintettel voltam és azt hiszem, bebizonyítottam, hogy minden hasonlat sántikál, még a teve is. (Derültség jobb felöl.) Azonban nemcsak erről van szó; szó van — s ez a fődolog, erre súlyt fektetek — a teher növekedéséről is, melylyel t. képviselőtársaim bőségesen foglalkoztak. Enyedy t. képviselő ur a legkedvezőbb számítást véve fel, azt mondja, hogy az adóterhek 1874. óta 64 millióval növekedtek. Mi az, a mi a kormány által indítványozott adóemelések következtében az országot terheli? Ez a helyes kritika, ezt kell kiszámítani és akkor egész világosan fogunk látni. Én t. képviselőház ezen az alapon egész szigorúan összeállítottam mindazon adókat: földadónál, házadónál, kereseti adónál, nyilvános számadásrakötelezett vállalatoknál, általános jövedelmi