Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-31

31. országos ülés dcczember 5. 1884. So, pótadónál, szóval az egyenes adók mindenikénél, melyek tételenként változtatva vagy emelve vannak. Ép igy jártam el a fogyasztási szeszadónál, petróleum- és czukorfogyasztási adónál stb. Tisztán a tételek alapján megtéve a kiszámítást. És az eredmény a következő: (Halljuk!) Az egyenes adók elég nagyok. 21 és V* millióval emeltetett 10 év alatt a teher. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát ez nem elég ?) Elég, nagy összeg. Nem azt mondom én, hogy nem elég és nem azt mondom én, hogy nem nagy, csak azt mondom, hogy azon. számítás nem áll, melyet önök tesznek és mely megkétszerezi az összeget. A fogyasztás ugyanazon számítás szerint 7 millió 100 ezer forint. Tehát az egyenes adóknál a tényleges emelkedés nélkül a természetes fejlődés: a forgalom, a házak szaporulata, az általános jövedelmi pótadó nélkül az emelkedés 3 millió 800,000 forint. A fogyasztási adóknál ismét 5 és V* millió az emelkedés. így tehát nem ugy van, mint azt Enyedy Lukács képviselő ur állította, hogy 64 millió forint, és nem ugy mint azt Ugron Gábor t. képviselőtársam állította, hogy t. i. 37 millió forint, hanem együttesen csak 28 millió forint az a teheremelkedés, mely a különböző egyenes és közvetett adók czímén Tisza Kálmán kormányzata alatt tapasztalható. Ez az egyszerű és világos tényállás. Én t. ház, nem fogok fejtegetésekbe bocsátkozni arra nézve, hogy ezért micsoda ellenértékek vannak: a sokat emlegetett vasutak, vizszabályozások. Én azt hiszem, hogy e tekintetben elég világosan lát a nemzet és csak arra kell fordítanom a figyelmet, a mi az igazság és egyszersmind a számok szigorú kritikájának következménye. No ez az összeg nem létezik, és miután ez annyira frappáns tévedés, hogy ezzel t. a házat mulatni nem is kívántam, magán utón szereztem felvilágosítást t, képviselőtársamtól és felhatalmazása folytán kijelentem, hogy ő az elnevezésben tévedett, ő a pénzügyministerium egész költségvetésének összegét értette alatta. De itt van ám azonban a még nagyobb tévedés, mert igaz, hogy a pénzügyministerium egész költségvetéseinek összege 1874-től mostanáig 64 millióval nőtt, de hogy ha tisztán a dolog régime, tehát egy üzem . . . Ugron Gábor: Adó az! Hegedűs Sándor előadó: Bocsánatot kérek, erről majd szintén szólok. Tehát ha egy üzem 16 millióval nőtt, ha a vasutaknál 9 millióval, a bányászatnál 7,700,000-el több van előirányozva, ezek nem adótételek, illetőleg teheremelkedések, hanem az üzlettel összefüggő oly kiadás, mely 32.700,000 forinttal ezen definitio és az ebből származó vád alá egyáltalában nem vehető. De hát legyünk t. képviselőház egészen tisztában azzal, mi tehát a tehernövekedés, vagy hogy azon popularis kifejezéssel éljek, melyet Ugron t. képviselő ur használt: mibe kerül a nemzetnek a Tisza-kormány ? Bátorkodom előre bocsátani azt, hogy bármely jövedelmi fokozódás, még az adó terén sem tesz egyszersmind tehernövekedést. Ha pl. mint megtörtént, 1882-től 1883-ig a szivarfogyaztás 100 millió darabbal nőtt, azért az az ember, aki naponta kiszívja a maga 5 szivarát egy krajczárral sem visel több terhet, mint addig viselt. {Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy nem!) Egyszerűen a fogyasztás növekedésével arányban áll, de maga a teher nem növekedik. Ha pl. 50—60 ezer métermázsával több gabona szállíttatik a vasúton, azért egy métermázsa után nagyobb teher a forgalmi adóba nem fizettetik, tehát a teher nem növekedett. Ha nekem egy házam helyett két házam lesz, és az után két annyi adót fizetek, de a teher tétele, az adótétel nem változott, akkor azon alapnak, mely — és csak ezt kell számítani — megterheltetik, a terhe nem növekedett. Méltóztassanak tehát megkülönböztetni és szigorúan venni az adatokat. E tekintetben elfogadom a legszigorúbb kritikát, de aztán pontos kritikát, pontos számítást követelek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Csak az a baj, hogy t. képviselőtársaim azt mondják: mit ér minden, ha nem a magunk szükségére fordítjuk ezen összegeket Ugron Gábor t. képviselőtársam a nemzetet jobbágyhoz hasonlította és azt mondotta, hogy fel kell szabadítani Magyarországot a jobbágyság alól, mert mi kiadásainkból csakis 18%-ot fordíthatunk a magunk belszükségleteire és 82°/o-ot Ausztriára kell fordítanunk. Szóról szóra ezt mondta: „. . . nem volt az 1848 előtti időszaknak oly elnyomott jobbágya, mint a mily elnyomott jobbágya Ausztriának Magyarország, mely Magyarországnak saját belügyeire, saját szükségleteinek fedezésére százból csak 187° jut. Egy jobbágy sem szolgált 82 napot ugyanakkor földesurának, midőn csak 18 napot dolgozhatott Önmagának." Én már látom t. ház, hogy az állami végrehajtók Ugron Gábor t. képviselőtársam állítása szerint minden héten 5 napon át hogy mennek a szegény magyar nemzethez és hogy keltik fel. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ügy is van! Igaz! Zaj.) ónody Géza l A választásoknál tessék ezt megkérdezni! Hegedűs Sándor előadó: Látják t. képviselőtársaim, erről a rósz közbeszólási szokásról, amely nekem is megvolt, én már leszoktam; (Élénk derültség) mondom, én már látom, hogy a szegény magyar nemzet hogy dolgozik 5 napig és csak a 6-ik nap jut neki, az sem az egész nap. (Felkiáltások a szélső 5*