Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-47

386 47. országos Ülés január 14. 1885. tésre képes-e, nem-e? (Egy hang jobbfelöl: Igen is képes!) Nem akarom mondani, hogy nem; de azon jelenségek, melyeket egész közéletünkben látunk, elölik az emberben a bátorságot az iránt, hogy oly utekon keressen javulást, melyek csak a nemzet erejének, mely oly mélyre hanyatlott, teljes megfeszítésével képzelhető. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ez az utóbbi t. ház, megengedem, subjectiv természetű ok és azért nem peremptorius. Hanem egyet aztán csak egyéni nézetképen, de ezt egész határozottsággal hungsúlyoznom kell. (Halljuk!) Szerintem vannak módok arra, hogy az ipar fejlesztése iránt erélyes kormány-actio meginduljon a vámterület közössége mellett is. Hiszem pedig ezt azért, mert Magyarországnak felvidéke, mely szegény földben, aránylag túlbő népességben— a minek illustratióául a kivándorlás szolgál — mintegy kitárja karjait az iparnak, mint saját localis helyzete, egyedül képzelhető mentő eszközének. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) És ezen actiót szerintem meg kell kísérlem. De ha bebizonyul, hogy ezen actio czélra nem vezet, akkor nem szabad visszariadni a vámelkülönítésnek eszméjétől sem és ezért t. ház — ismétlem csak egyéni nézetemet fejezem ki, senkivel e tárgyban nem érintkeztem — nem leszek hajlandó akár milyen feltételek mellett is, mikor az Ausztriával kötött kiegyezés megújításáról lesz szó, azt újabb 10 évre megkötni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Én csak ennél sokkal rövidebb terminusra való meghosszabbításhoz volnék hajlandó hozzájárulni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Oly terminusra való meghosszabbításához, mely elég arra, hogy megkísértessék mindaz, a mi a vámterület közössége mellett is az ipar előmozdítására megkísérthető; de ha az elég hatályosnak nem bizonyul, akkor magam is azon csekély képességgel és erélylyel, melylyel birok, minden tartózkodás nélkül a vámterületi különállás mellett leszek. (Élénk helyelés a baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Hát most miért nem?!) Hát t, ház, ez felfogás dolga. Vannak okok, melyek miatt én magamra nézve nem látom elérkezve az időt. Ezen okokat most megmondtam; ezen okok alapossága fölött lehet vitatkozni, hanem azt hiszem, hogy azok loyalitásában és őszinteségében nem kételkedhetik senki. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezek után t. ház, befejezhetném előadásomat, (Halljuk! Halljuk!) ha nem akarnék — miután már felszólaltam — Visi Imre képviselő ur beszédére is némely megjegyzést tenni. (Halljuk!) A t. képviselő ur engem beszédének egyetlen mondatában sem nevezett meg, hanem beszédének polemicus részei túlnyomólag, gondolom egészen átlátható és világos czélzást tartalmaznak reám és az én politikai működésemre. (Halljuk! Halljuk!) Az én működésem nem tetszik a t. képviselő urnak. Hát hiszen t. képviselőház, azt tudom, ezt olvasom már évek óta mindennap. (Derültség a baloldalon.) De azon vádak, a melyek a t. képviselő ur nemtetszésének alapjául szolgálnak, azon vádak — megengedjen a t. képviselő ur, hogy kimondjam, nem az ő szándékait akarom ezzel érinteni, de magát a tényt — mind merő gyanúsítások és ráfogások, (Igaz! Ugyvan! a baloldalon.) A t. képviselő ur azt kifogásolja, hogy én az 1878-iki kiegyezés alkalmával, midőn az osztrák-magyar monarchia közös vámterületén először érvényesültek a védvámos eszmék, hogy én akkor a szabad kereskedelmi elvek fentartása mellett beszéltem és hogy később ezen szabad kereskedelmi elvek terét elhagytam. Tökéletesen igaz t. képviselőház. De hát én nem tekintem a közgazdasági rendszabályokat oly elveknek, melyekhez az embernek, mint p. o. vallásának, becsületének, mondanám: politikájának is, ha nem Magyarországon élnénk, (Zajos helyeslés és taps a bal és szélső baloldalon) politikájának alapelveihez egész életén át ragaszkodnia kell. A közgazdasági intézkedések előttem soha elvi jelentőségűek nem voltak, hanem tisztán opportunitási jellegűek. Már most nagyon természetes az, hogy ha Európában, mint akkor még tényleg volt, ámbár a fordulatnak előj elei már mutatkoztak, a szabad kereskedelmi rendszer uralkodik s mikor még van remény annak fentartására, én, azt hivén, hogy közös vámterület mellett ez hazánk érdekeinek legmegfelelőbb, ennek fentartása mellett küzdöttem ; de mikor aztán oly tényezők, melyeknek elhatározásaira én nekem még annyi befolyásom sincs, mint saját hazám tényeire s ez vajmi kevés, midőn, mondom, idegen tényezők politikája folytán jóformán egész Európa és különösen a ránk nézve legmérvadóbb szomszéd állam egy erélyes védvámos politikának terére lépett: akkor számolnom kellett a változott helyzettel. Mit.ház, nem állunk elszigetelten Európában, nekünk alkalmazkodnunk kell a más államok politikája által teremtett helyzethez és én természetesen azt az elvet, azt az álláspontot kellett hogy elhagyjam, mely az idegen államok változott politikája által teremtett helyzetnek többé teljesen meg nem felel. (Helyeslés balfelöl.) Ilyen változásokkal t. képviselőház, ha Isten éltet és erőt ad, politikai életemben talán még ezután is gyakran fog találkozhatni a t. képviselő ur; adja Isten, hogy másoknál soha ennél a politikai morálra nézve károsabb hatású változással ne találkozzék, (Élénk helyeslés és éljenzés balfelől.) De hát a t. képviselő urnak van egy igen súlyos vádja ellenem és egész működésem charae-