Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-47

4?. oraigti Kél jftnnfir 14. 1885. 335 Én, t. hág, habár a túloldalról tagadják is, nagyon meg szoktam gondolni minden szót, a melyet ezen ahelyen kimondok. Azt hiszem, hogy különösen súlyos és válságos időkben mindnyájunknak, a kiknek mégis azt kell hinnünk, hogy a parlamentnek és a parlamentben kimondott szónak van bizonyos tekintélye a közvélemény előtt, kétszeres kötelessége olyasmit nem mondani, a mi által hamis remények, csaló kilátások és ennek folytán a szükséges önerő megfeszítés elhanyagolása állhasson be az ország közönségének bármely részében. Ezért én ma szükségesnek tartom hangsúlyozni azt, hogy a magyar gazdaközönség, ha kívánhatja is azt, hogy a kormánynak és a törvényhozásnak részéről minden megtörténjék, a mi a kalamitas enyhítésére ezen tényezők által megtehetők, tévúton járna, ha azt hinné, hogy a segítség súlypontja és legnevezetesebb része másban, mint saját energiájában, saját törekvésében, saját gazdasági erélyének kifejtésében található. (Élénk helyeslés jobb- és halfelöl.) Ezt én kötelességemnek tartom hangsúlyozni,mert ennek nem hangsúlyozása a jelen esetben csakugyan azon vétek elkövetése lehetne, hogy hamis reményeket keltünk és ez által a természetesés szükséges erőnek elfojtását érjük el. (Élénk helyeslés halfelöl.) Ezt t. ház hangsúlyozván, azzal a situatióval is szembe kell néznünk, hogy hát mi áll előttünk, (Bálijuk! Halljuk!) ha a tengeren túli versenynek áramlata ellen az európai védekezést létesíteni nem sikerül? (Halljuk! Halljuk!) Az átmenet a magtermelésről az állattenyésztésre sok oldalról javaslatba hozatik. Ezt én oly dolognak tartom, a mely minden tekintet nélkül a most bekövetkezett krisisre, földmívelésünk egészséges fejlődése szempontjából szükséges és indicált. Pártkülönbség nélkül kormányzati, törvényhozási, egyleti ésMrsulati téren azon vagyunk, hogy a helyesebb arány földmívelésünkben a magtermelés és állattenyésztés közt behozassák. De a jelenleg beállott krisis pusztító hatására ennek az átmenetnek, megvallom, vajmi kevés súlyt s csak nagyon rövid időre enyhítő befolyást tulajdonítok. Mert hiszen tudjuk,hogy Kémetország, amely állati terményeink elől elzárja a piaczát, valószínűleg ezantúlmég kevésbé lesz capacitálható, hogy ezen tilelmi rendszabályt megszüntesse. Állati terményeink piaczai annyira meg vannak szorítva, hogy a túltermelés azonjelenségeitmelyeket a sertés árának hanyatlásában máris észlelünk,azt hiszem a szarvasmarha terén egy néhány év múlva szintén fogjuk észlelni; eltekintve attól, hogy a tengeren túli verseny ma ugyan leginkább a búzában nyilvánul, de a mint t. barátom, gr. Károlyi mondta, igen rövid idő' múlva át fog menni a mezőgazdaság egyéb terményeire és át fog menni az állati terményekre is. Tehát ha az ugy van t. ház, akkor csakugyan szükség van mezőgazdáinknak mindKÍPVH. KAPLÓ. í 884—87. Ií. KÖTET. azon erények érvényesítésére, melyekre Visi Imre t. képviselő ur ma is az ő figyelmüket irányozza. Csak legyen szabad nekem megjegyezni azt, hogy ezen figyelmeztetések folytonos ismételgetése oly hangon és a héttérben levő oly tendentiávaí, mintha az a hit volna j ogosult, hogy a mi mezőgazdáinknak az idők követelményei iránt nincs érzékük, hogy az ő részükről iparkodás nem fejtetik ki, hogy ők mind, vagy legnagyobb részükben tompa elméííek és felfogás nélküliek, hogy mondom, ezen figyelmeztetésnek ily módon való felhozatala jogosultsággal nem bír és arra alkalmas, hogy nemzetünket a müveit világ előtt jogosulatlanul rossz színben tüntesse elő. (Élénk helyeslés bálfelöl.) De ha körültekintünk, hogy mik azok a tényezők, melyektől gazdasági helyzetünk javulása várható, én nem beszélhetek oly kicsinylőleg az ipar erélyesebb fejlesztésében rejlő, tulajdonképeni egyedül radicalis mentőeszközről, mint a hogy arról gróf Keglevich t. képviselőtársam más alkalommal beszélt. En igenis aláírom azt, hogy hazánk — ma mindenki tudja — túlnyomólag mezőgazdasági ország és sokáig az fog maradni. De azt, a mit t. képviselőtársam első felszólalásával a házban mondott, hogy talán még évszázadig tarthat az, míg Magyarországon az ipar azt a helyet elfoglalja, hogy a nemzeti élet organismusának lényeges kiegészítő része, hogy a hazai nyerstermények főconsnmense a magyar ipar legyen, ezt ha aláírnom kellene, akkor t. ház, kétségbe kellene esnem nemzetem jövője felett, flííéik tetszés és helyeslés bálfelöl.) T. ház! Az ipar fejlesztésének eszméje elválaszthatlan eszmelánczolatban áll a vámterület kérdésével. (Halljuk! Halljuk!)És én, t. ház, nyíltan kimondom, (Halljuk!) hogy én az ipar erélyesebb fejlesztésére első sorban törekedném azon eszközökkel, melyek a vámterület közösségének keretében egy erélyes kormánynak rendelkezésére állanak. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Megmondom miért, t. ház. (Halljuk.') Először azért, mert nem félénkség, nem gyávaság azon aggodalom, mely minden komolyan gondolkozó emberben, minden új dolog iránt a közgazdaságban már csak azért is, mert új, támadni szokott. A közgazdasági tudománynak, ha valaminek, nagymestere a tapasztalat. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) És az, a mi még meg nem próbáltatott, annak hátrányairól és annak előnyeiről a legbiztosabb alapokra fektetett okoskodás is utóvégre csalókának bizonyulhat. Ez az egyik ok. A másik ok az t. ház — és ezt sem habozom kimondani — hogy a vámterület elkülönítésének kivihetősége csak nagy nemzeti erkölcsi erőfeszítésnek útján lehetséges. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Már most t. ház, nézzünk körül az országban, hogy ezen nemzet ily nagy erőmegfeszí49