Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-47

382 47. országos Ülés jannír 14. 1885. szerencsésen választotta meg tárgyát, midőn azzal elárasztotta a talaj javítási banknak és a hitelszövetkezetnek itt felmerült eszméjét, (TJgy van!abaloldalon) mert sem az egyiket, sem a másikat nem lehet azon kalandos projectumok sorába venni, melyekre nézve igen is mind áll az, a mit a képviselő ur említett. A talaj javítási bank a termelés fokozásának, mely nálunk a gazda boldogulásának előfeltétele, egy nélkülözhetetlen eszköze. Egy oly törekvés, mely Európa más művelt államaiban ki van próbálva, melyre nézve törvényhozási intézkedések létrejöttek Angliában, Németországban és más államokban, különösen pedig Francziaországban, a mely tehát nem sorolható az eső után gombaszerűleg fölmerülő tervezgetések sorába. Ezt az eszmét ezen házban már évekkel ezelőtt én voltam szerencsés először megpendíteni, de nem ezért ra gaszkodom hozzája, hanem azon meggyőződésből, hogy a culturmérnöki intézménynek már eddig is tapasztalt jótékonybefolyása általánossá csak akkor válhatik, ha az általa tervezett és javasolt munkálatok számára az a hatalmas pénzbeli háttér megvan, melyet csak egy talaj javítási bank létrehozása tesz lehetővé. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hasonlókép nem osztozkodhatom azon gunyoros felfogásban, melylyel a képviselő ur a hitelszövetkezet eszméjét ostromolta. Itt meg kell azonban mondanom, hogy van fejtegetésének egy elvi része, melyet teljesen magamévá teszek s egészen helyesnek tartok: t. i. azon része, melyben kifejtette, hogy beteg gondolat a gazdasági vállalkozást, a gazdasági fejlődést, a gazdasági növekedést a hitelre fektetni akarni és nem a munka és takarékosság által gyűjtött öntőkére. Ebben a t. képviselő urnak tökéletesen igaza van, különösen igaza van akkor, midőn ez az eszme a földművelésre alkalmaztatik, mert a múlt évtizedek tapasztalásai, ha valamiről, hát arról meggyőzhettek minket, hogy igazat mondott egyike a legjelesebb franczia közgazdasági íróknak Léonce de la Vergne, a midőn igy szól: „Le vrai fléau de l'agriculture c'est ladette!« A földmívelés igaz csapása az adósság. De t. ház! Midőn ez teljesen igaz, hogy adósságcsinálásra fektetett vállalkozás és a vállalkozásnak ugyanerre fektetett fokozása, elméletileg és gyakorlatilag egészséges dolognak nem mondható, másrészt az is igaz, hogy a hitelt kizárni, a hitelnek szükségét bizonyos esetekben tagadni s ennek folytán a hitel kielégítéséről nem gondoskodni, szintén annyi, mint a társadalomnak egy nélkülözhet len szükségét elhanyagolni, (Helyeslés balfelöl) különösen a mi viszonyaink közt t. ház, midőn tudvalevőleg nem tabula rasavaí állunk szemben, nem szűz állapotban van gazdaságunknak minden ága, hanem sajnos, már nagy mértékben eladósodott kis- és középbirtokos osztály van hazánkban. Ezen adósságok nagy része részint a kamatok magassága, részint a lejárati időnek rövidsége folytán, az ez által terhelteket a tönkrejutás folytonos veszélyének Damokles kardja alatt tartja. Itt tehát az újonnan életbe hívandó hitelintézeteknek az a szükségszerű hivatása van, hogy ezen egészségtelen és veszélyes adósságok conversiójáról lehetőleg gondoskodjék. (Élénk tetszés balfelöl.) Ezen szükségletekről, legyen bár azok eredete az egészséges fejlődés alapelveivel ellenkező, ha tényleg meg vannak, gondoskodni szükséges. (Élénk helyeslés balfelöl.) És ha a t. képviselő ur elmésen leírja nekünk egy bank gründolásának a történetét és azt mondja, hogy a segítségre irányuló actióban a nyerészkedési vágynak nem szabad a főszerepet vinni, akkor üdvözlöm a t. képviselő urat e téren; de ép az a hitelszövetkezet erős oldala, hogy nem gründolásra és egyéni nyerészkedési vágyra, hanem az illető nagyobb hatalmak által támogatott önsegélyre van fektetve. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezért azt hiszem, hogy a-t. képviselő ur is azon elvek alapján, meí lyeket kifejtett és melyekben vele egyetértek, a hitelszövetkezetek eszméjével nagyon is megbarátkozhatik és azok előmozdítására, nem pedig hitelök lerontására fogja ezentúl tekintélyét és képességét fordítani. (Zajos tetszés balfelöl.) Ezeknek előrebocsátása után t. ház, legyen szabad csak két vonással azt a képet, melyet gróf Károlyi Sándor t. barátom a ház elé állított, recapitulálni. Az e vitában felszólalt szónokok mindegyike annak hatása alatt állott, hogy a jelen pillanat közgazdasági helyzetének kimagasló momentumát a mezőgazdaságnak krisise képezi és ép azért a most folyó közgazdasági vita főleg földmívelési politikai vita volt és remélem, hogy miután ezen egyoldalúságba ezúttal nemcsak a ház ezen padjain ülő képviselők estek, hanem a túlsó padokon ülők is, ezért legalább ez alkalommal, kivételesen, osztályharcz előidézésével nem fogunk gyanusittatni. Gr. Károlyi Sándor t. barátom karakterizálva Magyarország mezőgazdasági állapotát, két kathegoriát különböztetett meg, megkülönböztette népünkneka dús talajon élő részét, Magyarországnak, nagyjából szólván, délkeleti részein és azt a részt, mely részint a már eredetileg szűken kimért, részint kiaknázott, részint természeténél fogva terméketlenebb talajon él és igen helyesen kiemelte, hogy mig ez utóbb nevezett szegényebb népesség helyzetének fő momentumát a pénz- és hitelkérdésnek megoldása képezi, addig földmívelő népünknek azon másik részét — és ezt Visi t. képviselőtársam figyelmébe ajánlom — a melynek helyzetére nézve soha jeremiádokat nem énekeltünk, hanem a melyet én mindenkor és hála istennek ma is Európa legboldogabban elhelyezett népei közé sorozok, mondom, Magyarország alföldének lakosságát, annak jólétét újabban fenyegeti a tengerentúli túlságos verseny és az ebből fejlő-