Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-47

47. orsíágos ülés január 14. ÍS85. 383 dött gazdasági válság. És azért ajánlom ezen megkülönböztetést Visi Imre t. képviselőtársam figyelmébe, mert addig, mig — az igaz — népünknek ezen most említett részére a magyar alföldre, hogy nagy vonásokban szóljak, a gazdasági katastrophának súlya csak most kezd nehezedni, népünknek azon másik előbb említett része már régen igen súlyos viszonyok közt él, bármilyen legyen a mezőgazdasági termékek értéke ; és épen népünknek ezen másik szegényebb részét illetik azon panaszok, a melyekre ugy a háznak, mint az arra hivatott társadalmi köröknek figyelmét felhívtuk; nem a mai napon váltak csak jogosultakká, hanem jogosultak voltak mindig és a magyar törvényhozásnak a nemzeti politika szempontjából is nagyon veszélyes mulasztása az, hogy az ország ezen részével behatóbban, sikeresebben nem foglalkozott. (Igás! Ugy van! bal felől.) A hitel kérdésére és a hitelszövetkezeti eszmére nézve (Halljuk! Halljuk! bal felől) itt e házban már oly alapos fejtegetések történtek, hogy ha túl nem akarom lépni a részletezésnek azon természetes korlátait, a melyekben ily kérdést illetőleg egy parlamenti vitának mozognia kell, arról többet szólni most az én felfogásom szerint nem volna helyén. Én csak azt sajnálom, hogy erre a kérdésre nézve a t. földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister ur ma is még az összekötött kezekkel nézés és semmit kezdeményezés álláspontján van. Mert bocsánatot kérek, tisztán csak felvilágosítás, csak eszme-ébresztés terén történt már e tekintetben elég a társadalmi tényezők részéről és történik folyvást és én mint ez irányban működő társadalmi tényezők, gazdasági egylet, gazdakör, gazdasági egyesületek szövetkezetének stb. egyik szerény tp.gja, örülök ugyan, ha ezen tevékenységünkben mellénk áll és mintegy versenyt fut a földinívelési ministerium; de megvallom, a kormányzati feladatokról más felfogással birok, mint azzal, hogy a kormány e tekintetben is csak ugyanazt tegye, a mit a társadalmi tényezők is mellette tesznek és ne a tulaj donképeni kormányzati actio terére lépjen. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De ezt csak mellékesen mondva, egy pár vonással óhajtanám kiszínezni azt, a mit Károlyi Sándor t. barátom épen a tengeren túli verseny következményeire és az ennek folytán beállott krisis orvoslási módjaira nézve mondott. (Halljuk!) T. barátom arra figyelmeztetett, hogy európai természetű levén a veszély, a védekezésnek is európainak kell lenni és örülök, hogy a t. keres kedelemügyi minister ur ezen eszme ellen elvi kifogást nem tett; remélem, hogy ezen felfogásából ki is fogj a vonni a consequentiát és hogy a magyar kormány csakugyan abban az irányban fog működni, hogy ezen európai védekezés, a melyet én a krisis lassításának egy módja gyanánt tekintek, létre is jöjjön. Felhozta ugyanezzel szemben Enyedy Lukács képviselő ur azt, hogy olcsó gabonaárak magukban véve sehol kárt nem képeztek, hanem csak áldást. Hát t. ház, ez igy odaállítva, telj esen igaznak látszik, sőt nemcsak látszik, de igaz is. És ha arról volna szó, hogy törekvéseink czélja mesterséges intézkedések által a gabonaneműeknek és egyáltalán a földmívelési terményeknek árát mesterséges magasságra felszöktetni, én az erre irányuló actiónak soha egy perczig sem volnék szószólója. De nagy különbség van a földmívelési termények és ennek folytán — habár csak lassan áll elő ez a consequentia — az élelmi szerek absolut olcsósága közt és a mezőgazdasági termények értékesítési viszonyaiban rohamosan beálló árcsökkenések közt. Ez az utóbbi nemcsak a földmíveléssel, nemcsak a mezőgazdasággal foglalkozókra, de az egész társadalomra nézve valóságos gazdasági forradalmat idéz elő. Mert azok a mezőgazdák, a kik jövedelmezőségükben ily pusztító mérvben érintve vannak, azok nem mondhatnak le a létökért való küzdelemről egyhamar. (Ugy van! Ugy van!) Ugy, hogy az általam perhorrescalt, de némelyek által, talán a képviselő ur által bizonyos rokonszenvvel fogadott megelégedés, hogy t. i. pusztuljon a létező birtokos osztály és jöjjön más, ez a megoldás — mely elismerem, egy módja a megoldásnak — ez sem áll be gyorsan. (Ugy van! ügy van!) Hanem a létező birtokosok küzdeni fognak létükért addig, a mig csak lehet. (Helyeslés.) Küzdelmük első és igen észszerű fegyvere pedig az, a mit ma Visi képviselő ur is figyelmébe ajánlott a birtokos osztálynak: a takarékosság, a fogyasztások mérvének megszorítása; de ha ez bekövetkezik, ha a földmívelb'nek, tehát iparczikkekre nézve a fogyasztó osztálynak vásárlási ereje csökken, azt megfogják érezni mindazon osztályok, melyek a birtokos osztályban látják vevőjüket, megérzi a kereskedelem, megérzi az ipar és az ipari munkások is, mert bukván az iparvállalatok, szaporodik a munkátlanok száma (Ugy van! Ugy van!) és az a néhány krajczár, melylyel talán néhány év múlva — mert lassan szokta követni az élelmiszerek megolcsóbbodása a gabona olcsóságát — az a pár krajczár mondom, melylyel valamely élelmiszer idővel olcsóbbá válhatik, nagyon drágán van megvásárolva a munkás nép minden osztályába elható krisis által. (Ugy van! Ugy van!) Az igazság t. ház, itt szerintem abban áll, a mi ebben a házban is gyakran hangoztattatok és hagoztattatott reám nézve megfoghatatlan, vagy tán jobban mondom ugy, nagyon is megfogható okokból, mintha annak polemicus éle volna a ház ezen oldalán ülők ellen s különösen ellenem