Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-47
47. országos ülés jannílr 14. 1885. 38 í keiteken, pohárköszöntők közt való tüntetést ér | tem, mely, fájdalom, Magyarországon oly gyakori és mely mellett azután épen azok, a kik itt látszólag az alapjára szeretnének nézni a dolognak, nagyon ütik a reclam dobját; nem ott keresem Magyarország megmentését, hanem keresem az alapnál, a valóságos gazdasági ismereteknek Magyarország viszonyaihoz alkalmazott terjesztésében. (Helyeslés a szélső baloldalon) Mi folyton halljak a földmívelés, ipar és kereskedelem emlegetését, meg is lett említve, hogy ha átmegyünk a müiparra, kalácsot fogunk adni a nép kezébe. T. ház! Kik azok, a kik ma a magyar műipar mellett leginkább buzgólkodnak ? Kormányférfiak. Mi az ő irányuk ? Mi hallottuk, hogy a közök tatási minister nr kimegy Angliába, beutazzaNémetországot és hazajön és constatálja, hogy a magyar műipar valósággal még igen hátra van, a miben különben senki sem kételkedett, a ki Angliát és Németországot ismeri és azt mondják, hogy malmost itt műipart kell teremteni. Vájjon mik azok a kísérletek, irányok, melyek eddig észrevehetők? Versenyre kell bocsátani a gyenge magyar műiparost a fejlett külföldivel. De igy t. ház, a magyar mtíiparos a külföldit egyazon téren legyőzni soha sem fogja. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Miért? Láttam magam is mtíipari dolgokat, melyek kivitel tekintetében versenyezhetnek a külföldivel, hanem hát kelendőségük nincs. Vájjon miért? Mert ezek nem beöröklött iparszakok Magyarországon s a mi a legnagyobb baj, ez az, hogy azokat a külföldi beöröklött iparszakokat nagy tőke és szervezett kereskedelem támogatja, mely biztosítja számukra a piaczot Ausztráliában ép ugy, mint Magyarország kellő közepében, holott nálunk mindennek semmi nyoma nincs. (Helyeslés a szélső balon.) Itt a műipar. Magam is elismerem, hogy ez óriási nagy factora lehetne nemzeti iparunknak. De rationaliter kell megfogni és rationaliter fejleszteni. Máskép nem lehet. Nem kell a külfölddel szemben concurrentiát csinálni egyazon téren, hanem ki kell állni a piaczra azzal, a mi magyar nemzeti sajátságos, a minek sajátságánál fogva mindenütt ép ugy akad a maga kedvelője és vevője, mint akad vevője a chinai termeivénynek széles e világon. (Helyeslés a szélső balon.) T. ház! Csak egy concrét esetet hozok fel. (Halljuk!) Magyarország majolika-iparát a világ előtt leginkább képviseli a pécsi majolika-gyár. A kik a képviselők közül utazni szokt k, nézzenek körül Svájczban, Francziaországban vagy bárhol, a hol magyar származású majolikát találnak, vájjon találnak-e egyetlen egy alakot, melyet a külföldiek } megvásárolnak és mely nem magyar typus. Épen i csak a magyar typusokat vásárolják meg. Miért? J Mert a forma, a díszitmények alkalmazása oly valami, a mit másutt meg nem találnak. (Élénk \ helyeslés a szélső balon.) \ Én ezt tartom irányadónak, ha magyar műiparról van szó. T. ház! Itt az ipar dolgaival rendkívül nagy zaj üttetik. De azoknak az alapoknak megteremtését, melyekből a valóságos ipar fejlődhetik, hiába keresem. A hol meg vannak, csirában vannak, idegen formák közt mozognak és a valóságos ipar fejlődését én azoktól nem várhatom. Helyes irány, rationális fejlesztés és okos védelem kell ide. T. ház! A földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium jelentőségéről kívánok pár megjegyzést koczkáztatni. (Halljuk!) Én azokban a véghetetlen fontos anyagi kérdésekben, melyeket ezen ministerium képvisel, a mennyire tehetem, szeretem kerülni a párt-harcz előidézését. Hanem ez t. ház, nem sikerül vagy csak igen is ritkán sikerül. A magyar földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium mai szervezetében egy agentura, mely igen vékonyan van dotálva, nincs ugy mint az ország érdeke követelné. Ez hozza magával, hogy a ministerium mást mint protectiót nem gyakorolhat, valósággal mélyreható alkotásokba nem bocsátkozhatik. S'etárczát t. ház, mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a nagy ezímeket felkarolva, azoknak megoldását a rendszeres illetményekkel ellátott kormánybiztosi intézményre szokta bizni. S ha valaki ezen kormánybiztosi intézmény egyéneit kissé megrostálja, nem a karakterről szólok, hanem értelemről és hivatottságról, nem zárkózhatik el az elől a benyomás elől, hogy túlnyomó legnagyobb részben csak a megélhetés adta kezébe az illetőnek ezen fontos hivatást, melyre oda állítva van, mely még ily szegényes dotatio mellett is tudna valamit alkotni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Nekem lesz alkalmam ezen intézményről concrét alakban egy-két esetben a részleteknél nem csak felszólalni, hanem határozati javaslatot is benyújtani. Bezárom felszólalásomat a következővel. Én Magyarország anyagi viszonyainak rendezését, a crisisből való kibontakozást sem projectumoktól, sem az 1848 czélzatos hangoztatásától, sem semminemű ilyen pusztán a porhintés mesterségéhez tartozó eljárásától, (Helyeslés a szélső baloldalon) hanem a valóságos kritérium felállításától és ahhoz képest való megoldásoktól várom. Ezek pedig nem egyebek, mint azok, melyekre az 1848-iki törvények után csakugyan jogosítva van e nemzet: hogy emancipálja magát Ausztria alól, legyen önálló, független állam, legyen önálló pénzügye, külügye, hadügye. Nem fogadom el a költségvetést. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Apponyi, Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én igen nagyra becsülőm Hermán t. képviselőtársamnak szellemes modorát, beszédeinek szokott eszmegazdagságát és azokat élvezettel szoktam hallgatni. De megvallom, hogy t. képviselőtársam ma gúnyjának, a mebjejj^njo-^ gosult parlamentárts"ffi'g^vefnlk elismerek, nem
