Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-31

' 31. országos lilás deesember 5. 1884. a a Oly sokat vártunk önöktől, midőn a fusiót megcsinálták. Hiába vártunk, önök mitsem adtak. Egyet mégis: a szlávok elleni küzdelem reményét. Hiszen igaz az, hogy mi e reménynyel eddig is bőven bírtunk, de jobb szerettük volna hallani, ha önök a győzelem reményével is kecsegtettek volna bennünket. Beksics t. képviselő ur szives volt e győzelem reményét azon culturalis haladásban j élezni, melynek alapjai e költségvetésben vannak lerakva. Én ugy tudom, hogy a nemzetekeid túrájának küzdelme mindig folytonos volt s mindaddig szokott tartani, mig a béke tart és e ezímen minden időben, minden parlamentben nyugodtabb szívvel szavazhatta volna meg t. képviselőtársam a költségvetést, mert minden nemzetnek költségvetése e küzdelem eszközeit sokkal bővebben méri, mint a mienk. Egyről azonban biztosítom a t. képviselő urat, hogy a cultura egymaga a nyers erőt soha feltartóztatni nem fogja, hogy a cultura egymagában, ha még oly magas fokon fog állani nálunk, egykor a szlávok fenyegető hatalmát, melyet ő is annak jelzett, feltartóztatni nem fogja. Legfeljebb egy történhetik és az nem a legroszszabb: Ismétlődhetik a hajdan kor, melyről Horatius azt mondja: „Graecia capta ferum victoreni cepit, et artes intulit aggressi Latio!" Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Rácz Áthanáz: T. ház! Ha evita folyamában felszólalok,teszem ezt azért.mert BabesiuVincze t. képviselőtársam feltűnő állítást tett e házban. Az első az, hogy miután most sokkal több pénzbe kerül Magyarország kormányzata, mint a Bacbkormányzata alatt, ennélfogva a kormány iránt bizalommal nem viseltetik. Másodszor azt állította, hogy miután a jelenlegi kormány a magyarosodást erőszakkal keresztül akarja vinni, e miatt szinte bizalommal nem viseltethetik. E két állításra bátor vagyok rövid észrevételeimet megtenni. A mi az elsőt illeti, hogy Magyarország ma többet ad ki, mint a Bach-korszak alatt, vagy után, az igen természetes és meg fogja engedni nekem Babesiu képviselő ur, hogy Magyarország köteles is arra, nemcsak culturalis tekintetben, a mely haladás, hogy sikerüljön, roppant sok költséget igényel, nemcsak közlekedési eszközeink létesítése, fejlesztése és szaporítása tekintetében, hanem kivált szükséges volt a honvédelemre, mely a hazát és a nemzet jogait akár kül-, akár belellenség ellen megvódni hivatva van. Ily körülmények közt tehát, ha nagyobb kiadásaink vannak és szükségesek lesznek jövőre is, ki kell jelentenem, hogy épen amaz oldalról jövő fenyegetések késztetni fogják a nemzetet. hogy mindig ébren legyen. A mi a másik állítást illeti, hogy a mostani KÉPVH. HAPLÓ. 1884—87. II. KŐT1T. kormány erőszakkal akarna magyarosítani, amily merész, o'y valótlan ez állítás. Eltekintve attól, hogy Magyarországnak a föld kerekségén legszabadabb nemzetiségi törvénye van, eltekintve attól, hogy a mostani kormány semmiféle elnemzetienítéssel nem foglalkozik és kivéve az ország hivatalos magyar nyelvét, a többire nézve minden nemzetiségünk Magyarországon saját nyelvének használata, saját szokásainak gyakorlata a hazai törvényekkel szemben meg van engedve. Jól tudja Babesiu t. képviselő ur, hogy a községben, az iskolákban, az egyházban, consistoriumban, synhedrában, congressusban saját nyelvét használja minden testület, még a kormányközegekkel és törvényhatóságokkal szemben is. Vannak és lesznek, kik azzal vádolják a kormányt, hogy a nemzetiségek culturájának megfosztására igyekezik. De ez, mint mondám, ép oly merész, mint valótlan állítás, mert ez nemcsak bebizonyítva nincs, hanem mondhatni, hogy ott, a hol községi iskolákat állítottak fel azért, mert ott jobb és rendszeresebb a tanítás, a nemzetiségek örömmel üdvözlik azt, csak a reactio hatalma, vagy pedig a Bach-korszak emberei és csakis ezek vannak ellene az új fejleményeknek; ezen kijelentés mellett elfogadom a költségvetést. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Bartha Miklós képviselő ur következik szólásra. (Közbekiáltások: Nincs itt ! Menjünk tovább! Szünet.) Már senki sem lévén feljegyezve, ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. {Helyeslés!) Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját, Ugron Gábor és báró Adreánszky Gábor képviselő urakat, mint a kiknek határozati javaslatait, illetőleg ellenindítványait tizen aláirtak. (Bartha Miklós a terembe lép és szólásra jelentkezik.) Sajnálom, de a szólásjogot nem adhatom meg a képviselő urnak. Én vártam, a képviselő ur nem jelent meg: be kellett zárnom a vitát. Következik a bizottság előadója. Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság előadója : T. ház! E nagy és valóban szép vita folyama alatt az 1885. évi költségelőirányzat, a zárszámadások, határozati javaslatok, a közjogi és társadalmi kérdések feletti vitában ezeknek akkora halmazával van elborítva, hogy alig látszik ki belőle. Engedje meg a t. ház, hogy a mit lehet elhárítsak róla e halmazból és foglalkozzam röviden magával a költségvetéssel is. (Halljuk!) Előre bocsátom ennek következtében, hogy b. Adreánszky Gábor képviselő ur határozati javaslatát el nem fogadhatom, mert midőn az ország hitelének fejlesztéséről, fentartásáról és az államháztartás rendezéséről van szó, azok segélyével : akkor az állam hitelezőinek megrövidítéséről beszélni, nemcsak törvénybe ütközik, de helytelen is. 5