Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-47

380 47. országos ülés január 14. 1885. ébred és azt a nagy tettet végrehajtja. Majd megmondom, melyik az. A t. képviselő ur kalácsról beszél azokon a tájakon, a hol a földmivelés nem tartja többé a népet. Ha kalácsról beszél az ipar révén, hát én a t. képviselő urnak azt 'mondom, hogy méltóztassék felfáradni felső Magyarországba, pl. a Szepes ségre és ott meg fogja látni állításának ellenkezőjét. (Halljuk!) A Szepességen egykoron a bányaipar s különösen a fémek feldolgozása után igen szép darab kalács volt a szepességi polgárok kezében. Mióta azonban önök a közös ügyeket megteremtették, mióta Albrecht császári főherczeg a Szepességben kiaknázott nyersfémeket és érczeket feldolgozás végett kiviszi Wittkowitzra, Morvaországba, a mióta tehát a szepességi nép csak azért túrja a bányát, hogy azon fémeket és érczeket a napfényre hozza, azokat azonban nem dolgoztatja fel: azóta — mondom — annak a munkás szepességi polgárnak kezéből nemcsak a kalácsot, de még a kenyeret is kivette. {Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Azt mondják, hogy igen súlyos a krisis és pedig nemcsak Magyarországon, hanem másutt is. Igaz, én is azt mondom, hogy súlyos a krisis, hanem midőn ezt elismerem, egyúttal azt mondom, hogy főkötelességünk azon gondolkozni, hogy miként bontakozzunk ki abból. Ugy látszik különben, hogy mi itt a chronicus projectumok atmosphaerájában vagyunk s a^ok, a kik terjesztik, oly tulajdonokat keresnek ebben, mint a villanyosságban, t. i. ha a projecfum-áradat egyszer megsűrűsödik, lecsap valamelyik ministeri bársonyszékre. (Ugy van! Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Ez nem a nagy tett! T. ház, nekünk projectumok helyett mint nemzetnek, mint államnak számolnunk kell a viszonyok és körülményekkel, minthogy mi most már Európával soknemű összeköttetésben vagyunk és pedig nemcsak közlekedésileg, hanem máské pen is, ugy hogy mi a kibontakozásnál tekinteten kivül egyáltalában nem hagyhatjuk Európát. Ám lássuk. Hát mi az t. ház, a mi most megriasztja az elemeket nemcsak nálunk, hanem európaszerte is, hiszen Franczia ország, hiszen Németország is készül már arra, hogy elzárkózzék és a gabonára magas vámot vessen. De t. ház, nekünk ettől nem szabad visszariadnunk én szerintem, hanem abból épen tanulságot kell merítenünk. Es az a tanulságnem szól azok mellett és azok javára, a kik az 1848-at veszik a szájukra, holott mindig csak osz trák érdekeket legyezgetnek, az nekünk itt ezen az oldalon ad igazat. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Hát mit tesznek azok az államok, a melyek vámokat behoznak és elzárják a külföld előtt terüsetüket? Ez az eljárás egy fontos nemzetgazdasági és nemzeti factornak az indokolása. (Ugy | van! a szélső balon.) Majd meglátjuk. Azt mondják önök, hogy hitel kell; azt mondják, hogy hitelszövetkezet kell; azt mondják, hogy mindenféle pyramidalis intézményeket mindannyit hitelre, kölcsönre lehet alapítani. De mondja meg a t. ház, létezik-e állam, mely hitelviszonyait másként rendezhette volna, mint ugy, ha azon főfö forrást ápolja, mely az állam pénzügyi erejét concentrálva tartja, mely a szerint, a mint folytonosan összehúzva tartja, vagy jobban kiereszti, befoly a hitel, az igazi hitel alakulására, hogy hitelét máskép rendezte volna? Hiszen t. ház, a mi bajunk csak abban van, hogy ha mi a mi állami és társadalmi hitelünket egy kazánhoz hasonlítjuk, akkor az a kazán Bécsben áll, de még több, ott áll az emeltyű is, mely Magyarországnak hol többet, hol kevesebbet ereszt, de mindig kevesebbet és mindig az osztrákok javára. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha arról van szó, hogy hitelügyünket valósággal a nemzet érdekének megfelelőleg rendezzük be, ezt mindaddig nem tehetjük, mig magyar nemzeti bankkal nem rendelkezünk. (Uyy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez már tett volna. T. ház! Én e problémákkal szemben sem tartom indíttatva magamat arra, hogy azon alapról, melyet itt elfoglaltam, melynek igen lényeges két pontja az, hogy legyen önálló vámterület és legyen magyar nemzeti bank, csak egy hajszálnyit is engedjek, ez volna az a főtett, a melyre most oly égető szükségünk volna. (Helyeslés a szélső balon.) De hajlandó vagyok t. ház arra, hogy megteszem azt a concessiót, hogy ezeken kivül nekünk még valósággal nagy szükségeink vannak és hogy abban, hogy talajjavító bankot és hasonló intézményeket akarnak létesíteni van valami, csak nem az, a mit ők keresnek benne. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Mert minden intézmény t. ház, mely akár részvényekre, akár egyenesen tisztán csak nyerészkedésre alapittatik, akár jótékony, akár kártékony legyen hatása, csak bizonyos körben érezteti azt. Tekintettel a baj általánosságára, nagy alapra kell törekedni. Magyarországnak igenis van szüksége talajjavításra, Magyarországnak szüksége van még sok másra is. De ezt nem bankokkal lehet létesíteni t. ház, ennek meg vannak az előfeltételei, melyek nélkül mi soha sem talajt, sem társadalmat javí tani nem fogunk. Az intézményeknek olyannak kell lenni, hogy nem protectionalis úton külön, egyeseknek juttassanak előnyöket, hanem emeljék fel egyáltalán a munkás réteget, legyen az bármiféle hivatású, egy alsóbb fokról egy magasabb fokra és hogy ez bekövetkezhessek, szükséges a valóságos gazdasági ismereteknek terjesztése és alaposabbá tétele és semmi más. En nem azt a gyűléseken, fényes ban-