Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-47

46. országos ÜI4s január 19. 1885. 375 kormánytól, melynek Öntudatos tevékenységét a gazdasági élet minden terén készséggel elismerem s a jövőben is várom, csak azt kérem, hogy ez izgatásoknak hatalma egész súlyával álljon elébe; , mert a konkoly, melyet egyrészt az értelmiség különböző elemei közé, másrészt az értelmiség és a tömegek közé sok helyt hintenek, oly veszedelem, mely felér a gazdasági válsággal s nemzeti culturánk legszebb vívmányait fenyegeti. Beszédem befejezéséhez értem s végezetül csak még egy egész más természetű megjegyzést legyen szabad koczkáztatni. A költségvetés általános vitájában több említés történt arról a nemzedékről, melynek nem fog adatni visszatérni az „igéret földére." A mérsékelt, a közjogi alapon álló ellenzék jelöltetett meg ily nemzedék gyanánt. Ez a történeti phrázis én nekem ugy tűnik fel e helyen, mintha kevéssé felelne meg a valóságnak. A pusztában az egyptomi fogság után negyven évig kóborolt nép bizonynyal vágyakozott vissza az ígéret földére, bár sokan, mint az irás följegyezte, Egyptomba is vissza kívánkoztak. (Derültség jobbfelől! Mozgás balfélől.) És ha a mérsékelt ellenzék az, mely valahova vissza kívánkozik, ezt ezen párt eredeténél fogva igen érthetőnek találom. De hol van az igéret azon földje, a hova a magyar nép vissza kívánkozhatnék ? Minket törekvéseink, eszméink, ideáink, minden tiszteletünk mellett nemzetünk múltja iránt, csak előre vonhatnak, sohasem vissza. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Elfogadom a költségvetést. (Élénk, hosszas helyeslés a jobboldalon.) Almássy Sándor: T. ház! (Zaj.) Azon általános aggodalmas helyzet, mely az országban régóta észleltetik, mély aggodalommal tölt &l mindenkit, bővebb és határozottabb kifejezést eddig a házban nem nyert, mint a jelenlegi költségvetési vita alkalmával. Minden pártszinezet nélkül elismerik a baj nagyságát, elszegényedésünk fokozatos haladását. És ezen elismerés kapcsában rohamosan jönnek az orvosszerek minden oldalról, még a kormány részéről is. Ezen orvosszerek többnyire mind olyanok, melyeket a közgazdasági téren már megvitattak. Maga a minister ur azt mondta, hogy az itt felhozott gyógymódok már tudva voltak és már foglalkozott azokkal, de eredményt nem igen mutatnak, sőt a helyzet ma aggasztóbb, mint volt valaha. Megtámadtatott közgazdaságunk az által, hogy túltermelés van a tiszta búzában, s innen az árcsökkenés. T. ház! A magyar gazdának helyzete igen súlyos. Alig határozható meg, hogy meddig és hogyan termeljen, mert a túltermelés sanyarú voltát minden gazdasági ág érezte eddig. Szemére hányják a magyar gazdának, hogy a marhatenyésztést abban hagyta. Mi idézte ezt elő? Épen a túltermelés és az, hogy nem jövedelmezett a marhatenyésztés. így vagyunk a juhtenyésztéssel is. Az is virágzott és a túltertermelés megölte. Nem volt jövedelmezőbb forrás, mint a disznótenyésztés. És beállván a túltermelés, most kétségbe vannak esve a gazdák. (Ugy van!) Tehát nehéz meghatározni, hogy helyesen jártak-e el a gazdák? Én ezen bajoknak orvoslását egészen másban látom, majd később el fogom mondani; a mi magukat a bajokat illeti, az ezek iránti érzéketlenséget nem a gazdaközönségben látom, hanem a kormányban, a parlamentben. (Ugy van! a szélső balon.) Volt-e rendszer a kormányban, volt-e érzék a parlamentben, hogy anyagi érdekeinket következetesen lépésről lépésre mindenkor megóvja? Nem fogok hosszasan kiterjeszkedni sok példára, csak előhozom azt, midőn az oláhországi kereskedelmi és vámegyezkedés a ház napirendjén volt. Nemde átlátta mindenki azt, hogy ez káros az országra nézve, ugy a túloldalról, mint az ellenzék oldalán, de egy vasúti consortium, egy kölcsönző pénzintézet állt a hátamegett, melynek nyomása alatt azon törvényeket a törvényhozás meghozta. Ezen gazdaságunkat mélyen sértő egyezkedés ingatta meg első sorban gazdáinkat abban, hogy mire fektessék tehát a fősúlyt, mit termeljenek nagyobb mértékben? Kern voltunk következetesek, elég takarékosak az osztrákokkal szemben sem. Például hozom fel, midőn alkalmunk volt a vám- és kereskedelmi szerződést megkötni, az előnyöket feladtuk az osztrákok javára. (Ugy van.' a szélső balon.) Az osztrákokkal szemben sehol takarékosak nem voltunk ; hiszen ha visszaemlékezünk arra, midőn a rézpénz conversiójáról volt szó, látjuk, hogy egynehány ezer forint különbözet volt, mely tisztán a magyarokat illette, de az osztrákok ragaszkodtak álláspontjukhoz, mi azt mondtuk : az okosabb enged, azt is odaadtuk. Azóta mindenben engedünk az osztrákoknak, a kárt pedig mi szenvedjük. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ezek azon okok, melyek első sorban a gazdaközönséget tájékozatlanná teszik. A másik ok természetesen a pénzhiány. Beszélnek szövetkezetekről, hogy a gazda kaphasson pénzt, itt is minden igyekezet kárba megy és nem mint lázító mondom, mint Visi képviselő ur mondta, hogy tétlenségre kárhoztassuk a magyarokat, hanem hogy önálló bank nélkül lehetetlen, hogy a gazdaközönség egészséges pénzpiaezot teremtsen. (Ugy van! a tzélsö balon.) Ezen két tényező az, melyeknél fogva gazdaságunk pang, siilyed és szenved és míg ezek orvosolva nem lesznek, nem lehet remélni, hogy mindazon gyógyszerek, melyek itt javaslatba hozatnak, gyakorlati eredményt idézzenek elő. (Helyeslés a szélső balon.) Van még más is, a mi nyomja gazdasági helyzetünket és felszólalásom oka az, hogy ezt nem hangsúlyozta eddig még senki, t. i. azon nagy terhes adó, mely vállainkat nyomja. Ezen nagy adó leszállítására kell törekedni. A t, házban felhozatott