Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-47

376 47. országos ülés január !4. 1885 egy indítvány, hogy a tengerentúli terményeknek vessünk gátat európai egyezkedés által. Ezt a minister ur is mintegy elfogadhatónak jelezte ugyan, habár kivitelben némileg nehézkesnek találta. Én ehhez más indítványt teszek, mely ép oly életre való közgazdaságunkra, mint szükséges, t. i. hogy a nagyhatalmi állást, melyet az európai nemzetek fentartanak, ejtsük el, mert az elemészti a nemzet életerejét. Iparkodjunk arra, hogy a hadsereg ne kerüljön oly sok pénzbe. Csanády Sándor: Ne legyen német! (Derültség.) Almásy Sándor: Nagyhatalmi állásunkat ne keressük a fényben, hanem abban, hogy a nemzet anyagilag legyen erős, hogy a vésznek idején a nélkülözhetlen pénzt is megadhassa, mely nélkül győzelemre vergődnünk nem lehet. Ezen kivül még egyre vagyok bátor a t. minister urat felkérni. Tudjuk, hogy a katasteri munkálatok nemsokára be fognak végeztetni. A minister ur a munkálatokat keresztül nem viheti, ha a vidékek túl vannak adóztatva. Ily túladóztatások ellen már a múlt országgyűlés bezárása előtt panasz emeltetett, mert némely vidékek annyira meg vannak adóztatva, hogy azok elpusztulása csak idő kérdése. Azt hiszem, hogy a nemzetnek és kormánynak ezt tudva s a mint egyesek tudják, úgy tudhatja azt a kormány is. Vegyen tehát a kormány magának fáradságot és segítsen ezen vidékek sorsán, mely roszszabb a halálra itélt rabénál, mert ez csak magával számol le, mig ezeknek, kik a biztos pusztulásnak vannak kitéve, családjukért, hozzátartozójukért éveken át kell rettegni. Kérem tehát a minister urat, vegye e szerencsétlen vidékeket pártfogásába s meg fogja nekem engedni, hogy még egyre felhívjam figyelmét. (Halljuk! a szélső balon.) A pénzügy minister ur, mikor a katasteri munkálatok hibás volta felhozatott, azt monda, mint szokás mindent a gazdaközönségre hárítani, hogy ő nem tehet róla, ha a gazdaközönség a maga érdekeit gyengén képviselte. Meg volt neki adva az alkalom. Itt nem akarok ezen tárczánál kiterjeszkedni, hogy mennyire volt meg az alkalom, hogy orvosolhassa a bajokat. Ez alkalommal a t. minister ur figyelmét egy concret esetre hivom fel, ugyanis reclamatio folytán némely feleknek adója leszállittatott és most, a mint hallom, a kerületi ülésekben reclamatio folytán történt leszállítás daczára adójukat újból 16,000 írttal ajánlják felemeltetni. Nincs meg tehát az a garantia a reclamationális bizottságokban, amelyeta pénzügyminister ur azokban igért. Elmondom pár szóval, hogy honnan ered ez az adófelemelés. Az országos bizottság azt határozta, hogy a gyöngyösi első kerületben vizsgálatot fog tenni, vájjon nincs-e alacsonyra felvéve a tiszta jövedelem. A bizottság kiment és megállapodott Hatvanban, onnan azután elment Kompoltra, tehát másik végére a kerületnek és ott megállapította, hogy a kompolti kerületben, a hol 5 frtra volt a tiszta jövedelem felvéve, 8 frtra emeltessék az. Én tisztelem, becsülöm ez országos küldöttséget, hanem kereken tagadom azt a tudományát, belátását, hogy két helynek megvizsgálására szorítkozván, már Ítéletet mondhasson. Azon kerület túlságosan meg van adóztatva, erről mindenki meggyőződhetik, ha megtekinti a közlekedési ministeriumban a cnlturmérnöki aktákat, hogy mily sok vizlevezetések terveztetnek ott. Én tehát kérem a t. minister urat, hogy a reclamatiók szerint méltóztassék az eljárást megtétetni. Különben a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Busbach Péter: T. ház ! Az egész vita egy igen komoly, concret helyzetből, a mezőgazdaságunkra nézve beállott válság incidenséből kiindulva öltött oly mérveket, a minőket eddig — legalább a mióta szerencsés vagyok a háznak tagja lenni — egy vita sem öltött jelen tárcza felett. Komoly a helyzet. Igen természetes, hogy minden lelkiismeretes képviselő gondolkozik e kényszerhelyzetből kivezető ut felett, gondolkozik az eszközökről, a melyekkel a bajon segíteni lehet és a módokról, a melyet a kormánynak javasolni szükségesnek tart. A mai helyzet t. ház, nemcsak a rósz termés következtében állott elő, hanem hangsúlyoztatott minden oldalról, hogy a verseny, mely a világ minden részéről tör nyers terményeink ellen, hogy a tervbe vett véd- vagy jobban mondva tilalmi vámok, melyek Európa azon országaiban terveztetnek, melyek eddig piaczainkat képezek, koczkáztatják kivitelünket és könnyen előidézhetik azon helyzetet, mit a régi példabeszéd saját zsírjában megfulásuak nevez. A helyzet nem egyszerű, de nem is múlékony okokból állott elő. Ne éljünk kétségben az iránt, hogy itt nem átmenőleges bajról van szó, hanem mélyebben gyökerező oly hajról, mely napról napra acutabbá válik. A verseny nem pusztán ma fenyeget, hanem fenyeget a jövőben is napról napra élénkebben és erősebben. Mennél inkább kevesbedik a távolság nemzet és nemzet, ország és ország közt, annál élénkebbé lesz a verseny s mennél inkább terjed a cultura, annál közelebb hoz embert emberhez és közelebb hozza versenytársainkat. Áközlekedés napról napra könnyebb és élénkebb lesz és épen az a közlekedés, mely egyrészről áldásthozó, az másrészről igen élénken figyelmeztet bennünket arra: mi vár ránk a legközelebbi jövőben? Nemcsak egyes emberek, de egész nemzetek és államok átalakulnak és pedig ugy életfeltételeikben, a mint viszonyaikban válnak másokká.Agyorsközlekedésáltal felidézett verseny, az az által előállott átalakulás ugy viszonyainkban, mint életfeltételeinkben megfelelő új intéz-