Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-46

364 46 országos ülés január 13, 1885 tartja szükségesnek azért, hogy mi egészségesebb ujonczokat kapjunk. Hiszen ő is a dohánytermelést és az ujonczok csekély magasságát egy szuszban hozta elő beszédében. Ha ferdíteni akarnék és összeköttetésbe hozni azon tételeket, melyeket a szónok urak külön egyes concrét dolgokra nézve mondanak, akkor én is találhatnék oly eszközöket, melyekkel a t. felszólaló uraknak talán egészen helyesen mondott tételeit nevetségessé tehetném. Én azonban ezt nem teszem és kérem azon tisztelt szónokokat, kik ezután fel fognak szólalni az ellenzék részéről, méltóztassék a kritika ama módját mellőzni. A mi az itt elmondottak közül nekem leginkább feltűnt, ez az, t. ház, hogy nagyon sok orvosságot kinált már sok képviselő ur az általános válság ellen. Nagy figyelemmel hallgattam mindazon tanácsokat és orvosszereket; de megvallom, hogy mindezek közt még egyetlen egy újat sem hallottam. Ezzel nem akarom azt mondani, mintha új eszméket várnék. Magam sem tartozom azok közé, kik, ha valamit keresztülvisznek, azt a maguk eszméjének tulajdonítsák. Nagyon örülök rajta, ha bármit végrehajtani vagy csekély erőmmel előmozdítani tudok, a mi üdvös és hasznos az országra, akárkitől eredjen az eszme, én megelégszem tökéletesen az eredménynyel. De t. ház, az orvosszerek, melyeket nekünk ajánlottak, mind részint már megvannak, részint olyanok, a melyekkel már régen találkozunk. Egyik oldalról a telekkönyv rendezését hozták fel; a legközelebbi napokban fogja az igazságügyminister uraz erre vonatkozó törvényjavaslatot beterjeszteni. A másik, a mit felhoztak, a dohányegyedárúság megszüntetése. Hiszen évek óta beszélünk arról és a ház eddig mindig ugy határozott, hogy az egyedárúságra ma még szükség van. Szentkirályi képviselő ur azt hozta fel, hogy a dohány termelést egészen szabaddá kell tenni, mert az a mi gazdaságunknak legjövedelmezőbb ága és ez által mindenki meg fog gazdagodni. Én ezt teljesen kétségbevonom; magam is mondhatok példát dohánytermelő községekről, a melyek a kincstárnak dohányt termelnek és két évvel ezelőtt, midőn a kincstár a dohánynak bizonyos másnemű kezelését óhajtotta és a fűzésben kivánt módosítást tenni, ezen nagytermelő községek ebben nehézséget találtak és kinyilatkoztatták, hogy azt nem tehetik, mert ezen új fűzési módból rájuk veszteség hárulna és folyamodtak a kincstárhoz, hogy engedj e meg, hogy ezentúl ne a kincstárnak, hanem a külföldnek termelhessenek. A pénzügyminister megadta az engedélyt. Egy évig tartott az engedély felhasználása és már a következő évben ugyanazon községek kérvénynyel ostromolták a ministeriumot, engedje meg, hogy ismét ne a külföldnek, hanem a kincstárnak termelhessenek, mert csak a kincstár vette meg a dohányt oly árban, mely a dohánytermelést jövedelmezővé teheti. Ez azt bizonyítja, hogy a dohánytermelés, ha oly pongyolán és hanyagul folytattatik, mint a hogy nálunk általában szokás, csakugyan nem fogja megguzdagítani a termelőket, mert sem a külföldön, sem a belföldön nem lesz ára s maga az előállítási ár sokkul nagyobb lesz, mint bármely más terményé. (Igaz! Ugy van! jobhfelöl.) A felhozott sok orvosság engem t. ház, újólag arról győzött meg, (hogy jjigenis szükség van ugy, a mint Szentkirályi képviselő ur mondotta, öntudatos közgazdasági politikára. Azt hiszem, sőt tudom, hogy ily öntudatos közgazdasági politikája van a kormánynak, mert ha nem volna, akkor az országnak választói, az ország nagy többsége már régen elitélte volna azt a kormányt. (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon. Egy hang: El is ítélte!) Ugy látszik t. képviselő uram, hogy nem igen ítélte el, mert különben lehetetlen, hogy ily nagy többségben volna, (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Ismétlem, meg vagyok győződve, hogy ha a kormánynak közgazdasági politikája nem volna, már régen elsodorta volna ezen heryekről a közhangulat árja és régen elsodorta volna nem a közhangulat árja, hanem Magyarországban ma majdnem minden magyarnak azon főóhajtása, hogy közgazdaságilag az országminél jobban erősödjék. Csanády Sándor: Csak várjuk mig Tisza Kálmán leszedi a szegre akasztott elveket! (Derültség a szélső balon.) Gr. Széchényi Pál földmívelés- iparés kereskedelmi minister: Tehát nem lehet t. ház, az ezen oldalról érkezeti tanácsokat minden megjegyzés, minden meggondolás nélkül egészben elfogadni, midőn ugyanezen oldalról érkezett pl. az a tanács, hogy a tengerentúli világrész felől érkező nagy concurrentia ellen csakis ismét az itteni világrészek tudnának egyetemlegesen megvédeni minket, a mit én részemről, tökéletesen helyes politikának tartok, de a melynek megvalósítása itt nehezen fog elhatároztatni, bár annak megvalósításában talán egy lánezszemet fog képezni ezen ház határozata, melyet azonban én tökéletesnek, egyetlen rendszernek tartanék, mely csakugyan keresztülvágná ezen nagy bajt. De ugyanezen oldalról ezzel szemben ismét a külön vámterület felállítása ajánltatik. Ezen két fogalom annyira ellent mondó, hogy én azt hiszem, a nemzetnek nagy része ezt nagyon meg fogja érteni, bár hogyan fogják azután elferdíteni azon lapok, melyek a vidéken a hangulatot szokták csinálni. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy bármilyen Összefüggésbe fogjuk hozni e két eszmét: az európai vámegységet és a külön vámterületet, ez oly két ellentét,