Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-46
46. országos ülís január 18. 1885. TŐ3 ember s pedig annál kevésbé, miután számos családom van. És mégis, ha valaki bármilyen nagy vagyonnal engem kínálna, de egyszersmind tőlem követelné, hogy állítólagos eszményiségemről lemondjak, annak minden habozás nélkül azt felelném: „Tartsd meg gazdagságodat, mert az, a mit nálam eszményiségnek nevezel, a legerősebb és a szolgálatot soha sem megtagadó támaszom az élet nehéz küzdelmében s nekem tehát nem eladó a világ minden kincseért sem!" Egyébiránt illető fejtegetéseimmel csak anynyit szándékoztam kimutatni, hogy a magyar képviselőház nemzeti képviselő-congreszus létesítésére czélzó kezdeményezésével a siker esetében, melynek bekövetkezését, ha nem egyébtől, minden esetre azon pressiótól reménylem, melyet az általános gazdasági válság egész Középeurópára napról napra mindinkább gyakorol, hogy, [mondom, a magyar képviselőház e kezdeményezésével az összes mívelt Európának kiszámíthatatlan horderejű'szolgálatot tenne, ez által a magyar államnak örök időre díszhelyet biztosítana az európai államok sorába és — a mi oly nemzetre, mint a magyarra nézve szintén nem közönbös — azon nagy jótétemény eket bőven fizetné vissza, melyeket Magyarország a nyugateurópai culturának köszönhet. így tehát befejezem beszédemet azon óhajtással, hogy a nemzetközi képviselő-congressus e helyről általam megpendített eszméje termékeny talajra essék és e ház azon t. tagjai által, a kik nyilatkozatainak nemcsak tartalmuk, hanem szólójuk személye miatt is döntő hatása szokott lenni, minél hamarább felkaroltassék és győzelemre vitessék. Igenis, minél hamarább és ezt mindenek előtt azért mondom, mert azon gazdasági invasióval szemben, melylyel a közgazdasági világhatalmak a középeurópai államokat minden oldalról szorongatják, a halasztás minden napjával a veszély növekszik: „Hannibál est ante portás!" — De azért is mondom, mert egyszersmind a jelen politikai constellatióval, nevezetesen a Német- és Franczia ország közti tekintetekben való tagadhatatlan javulással szemben oly kedvező alkalom, mint a mostani soha sem volt és talán soha nem is lesz arra nézve, hogy a magyar képviselőház elhatározza magát azon kezdeményezésre, mely következményeiben egész világrészünk véghetetlen áldására szolgálna s ez által az összes mívelt Európát Magyarország örök adósává tenné. Tehát: Rajta a munkához! Előre Magyarország! Elfogadom a fenforgó költségvetést. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Megvallom, nem volt szándékomban ma felszólalni, de egy előttem szólt képviselő urnak a vita folyamában tanúsított modora, mert ennek kell neveznem, kényszerít arra, hogy most a vitának inkább kezdetén, mint végén egy kéréssel járuljak a t. képviselő urakhoz. Mondom, a vitának inkább kezdetén, mert óhajtom, hogy a vita még hosszabb ideig tartson ; mert minél komolyabb és hosszabb eszmecsere fejlődik ki az általános gazdasági állapotok felett, annál nagyobb hasznot meríthet belőle az ország. (Halljuk! Halljuk!) Kérésem t. ház, nem lesz méltánytalan. Kérem ugyanis azt, hogy az ellenzéki t. képviselő urak ne méltóztassanak az általam mondottakra tett reflexióikban a napi lapok példáját követni. Méltóztassanak meggondolni, hogy egészen más indok vezeti a napi lapokat és más indok az, a melynek itt a házban az egymás közti eszmecserében irányadónak kell lenni. A napi. lapok czélja a szűkebb körben mozgó vidéki közönséget értesíteni az itt történtekről és azért, a nélkül, hogy maguknak ártanának, összeállíthatják a mondottakat a maguk tetszése szerint és azokból vonhatnak oly következtetéseket, a melyek a jelen volt képviselők előtt, a kik hallották a nyilatkozatokat, alig állhatják meg a helyet. Hogy rátérjek magára a dologra, leszek bátor Szentkirályi Albert képviselő ur felszólalására rövid megjegyzést tenni. [Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur ugyanis ugy tüntette fel az általam mondottakat, mintha én azt a pályadíjat, a melyet a hitelszövetkezeteknek népies ismertetésére kitűztem, általános panaceaként állítottam volna fel az általános hanyatlással és a közgazdasági romlással szemben. A képviselő ur nincs feljogosítva ezen állításra. Az én tegnapi felszólalásomban három dologról szólottam és azoknak egymásutánja ez volt: először szóltam a közgazdaságról általában és az abban foglalt agrarismusról; azután szóltam másodízben a hitelszövetkezetekről és harmadsorban az általános válságról. A hitelszövetkezetnél mondottakat tehát sokkal előbb említettem, mint az általános válságról tett megjegyzéseimet, igy tehát azokat a később mondottakra nem lehetett érteni. A pályadíjat nem akkor említettem, mikor azt mondtam, hogy a hitelszövetkezetek mikép legyenek megalkotva, mikép akarjuk azokat létrehozni, micsoda szervezettel, hanem a pályadíjat akkor említettem, midőn t. barátom gr. Károlyinak azt mondtam, hogy hiszen a ministerium ezen ügygyei nemcsak hogy foglalkozik, de óhajtja azt létesíteni, kívánja a ministerium és én személyesen is óhaj'tom. És hogy ezt a népnél minél általánosabbá tehessem: népszerű nyelven tartott kis munkálatot szeretnénk nyerni, azért, hogy az a községekben minél nagyobb számban terjesztessék. Ez egészen más, mint azon vád, melyet Szentkirályi képviselő ur ellenem felhozott. Hisz ugyanazon joggal, a mint Szentkirályi képviselő ur tette az én beszédemmel, mondhatnám én azt, hogy ő felszólalásában az általános dohánytermelést 46*
