Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-46

348 46. országos ülés január 13. I8Ss5 garantia megadására, minden veszély kizárása végett a kormánynak megadható volna azon jog is, hogy az első évre eső quota intercalaris kamatként a tökéhez csatoltatván, a további quoták az adóval együtt hajtassanak be a lekötött területek birtokosaitól; minek következtében a talajjavítás által elért jövedelemtöbblet vagy termény előbb lesz értékesíthető, mielőtt még az illető évnek quotája behajtatik. Ezen garantia tehát semmiféle veszélylyel nem fenyegetné az államot. Egy további eszköz, a mely, ha nincs is szoros összefüggésben a talajjavítással, a mezőgazdasági hitel rendezése, a melyet én a kisbirtokos osztályra nézve felette fontosnak tartok. Midőn első izben ezen tárgyról szóltam, az ülés előrehaladt stádiumánál fogva sok oly dolgot nem mondottam el, a melyet elmondandónak tartok s minthogy azóta ismét sok oly eszmét hallottam, a melyet felelet nélkül hagyni nem kívánok, azért kérem a t. házat, hogy megengedni méltóztassék, hogy erről is szólhassak röviden. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, hogy a midőn évek előtt a mezőhazdasági hitel rendezéséről első izben szólottunk, aa akkor valaki azt mondta volna nekem, hogy gnnyi évig, annyi végtelen sokat fogunk e kérdésről szólani és irni és oly keveset vagy úgyszólván semmit sem tenni, hogy akkor azt nem hittem volna; mert bármennyire ismerem és tudom, hogy minő nehéz ezen szegény hazánkban a tudatlanságot és az indolentiát legyőzni és valamit létesíteni, kezdeményezni, de azt, hogy ily kérdés felett, mely egy egész osztályra nézve életkérdésnek mondható, évekig fogunk vitatkozni és semmit sem tenni, én részemről — ismétlem — nem hittem volna soha •, és nem tudom megérteni ma sem, hogy miután évekig discutiáljuk, minden képzelhető retortán és fórumon át a kérdést, még ma is vannak kételyek, aggodalmak és még ma is veszélyesnek mondatik egy eljárás, mely ott, a hol behozatott, csakis áldásosnak bizonyult és veszélyről hallok beszélni ott, a mikor látjuk, hogy az ország minden vidékén és részeiben vannak emberek, kik 30 és több °/°-ot fizetnek és tönkre mennek s ezzel szemben az mondatik: mi szerezhetnénk ezeknek 7%-ra pénzt, de az veszedelmes lenne, mert sok adósságot csinálnának. Ám lássuk azon veszélyt, melytől félnek a mezőgazdasági hitel azon rendezésénél, melyet mi a hitelszövetkezetekben contempl álunk. Háromféle a hitelszövetkezetnek feladata. Az első és szerintem a jövővel szemben legfontosabb, az öntőkegyüjtés, azaz, hogy képesítsük arra, hogy ha megtakarított valamit, biztosan helyezze el és kematoztathassa a kis összeget is. A második a személyes, azaz váltóhitel nyújtása — mert másról, mint váltóról, részemről szólani sem akarok; a harmadik a jelzáloghitel közvetítése. Ám lássuk, hogy mi a veszélyes mindebben? Hallottam egy ideig azt mondani, hogy a jelzáloghitel nem felel meg a kisbirtok természetének; hallottam és hallom még ma is azt mondani, hogy a váltó veszedelmes. Csak azt csodálom, hogy még nem mondatott az, hogy az öntőkegyüjtés is veszedelmes, mert ha a paraszt nagyon sok tőkét gyűjt, nagyon gőgös lesz; csak azt csodálom, mondom, hogy ez a harmadik még nem mondatott veszélyesnek. Tehát a váltó veszélyesnek mondatik. Ez is ugy áll, mint a mit az államgarantiáról mondtam. Nem az a váltó veszélyes, hanem az azzal való visszaélés. Nem a váltó veszélyes, hanem az, hogyha a váltóhitel magassága nem korlátoztatok és pedig azt a korlátozást épen ellenkező irányban értvén, mint a minőben gr. Károlyi Sándor tegnap mondotta: nem a váltó-minimumot kell korlátozni, hanem a maximumot. Ez pedig nem a törvényhozás, hanem a társadalom feladata, mely a hitelszövetkezetek útján igen észszerűen és természetesen lesz megoldható és akkor meg fog szűnni a váltóhitel veszedelmessége. Miért? A ki sokat foglalkozott a paraszttal, az igazat fog nekem adni, hogy a paraszt pontos fizető, ha egyáltalán fizetni tud ; pontosan fizet, akár váltót irt alá, akár kötelezvényt, akár nem irt alá semmit. Fizet, ismétlem, ha tud fizetni. Fizeiheti pedig a váltótartozását akkor, hogyha ennek összege nem magasabb, mint egy évi nyers jövedelme, hozzáadva azt, a mit kezével és igavonó marhájával keresni tud. Ha ezen összegnél a váltótartozás csak egy forinttal is magasabb, akkor az ő bukása csak idő kérdése, előbb-utóbb be kell következnie. Mert a második évben már ezen egy forintnak, melyet a jövedelemből nem tudott kifizetni, ksimatját sem fogja fizethetni, hacsak nem marhájából vagy takarmányából elad, minek következtében a harmadik évben már jövedelem-csökkenés fog mutatkozni és igy, ismétlem, a bukás csak idő kérdése, melynek előbb-utóbb be kell következnie. A mint azonban ezen váltótartozások nem mehetnek többre, mint a mennyit egy évben kereshet, a következő évben fokozott erővel dolgozván, képes lesz azt pótolni és azt vissza fogja fizethetni és ezen esetben a váltó megszűnt veszélyes lenni. Nézetem szerint tehát a mezőgazdasági hitelszövetkezeteknek feladata lesz, hogy a váltóhitel helyes arányát a birtokhoz mérve határozza meg és tartsa fenn, mely, hogy számokban kimondjam, a katasteri értéknek 10, legfölebb 20%-ára fog rúgni; a mi azon felül van, az már a j'elzálog természetének felel meg, minthogy azt a kisbirtokos nemiévén képes évi nyers jövedelméből fizetni, évek hosszabb során törlesztési terv alapján felmondhatlan kölcsönképen felvéve, azon helyzetbe fog jutni, hogy kedvezőtlen években a rendes törlesztési quotát fogja fizetni, rendkívüli kedvező években pedig jövedelmi többletét arra fogja for-