Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-45
324 45. országos ülés január 12. 1885. ha azon ág ma még nincs kellőleg kihasználva, nem kétlem, hogy ez rövid idő múlva be fog állni, S a coneurrentia annyival veszedelmesebb, mert nemcsak Amerika, hanem Ázsia és Afrika is tetemes részben concurrál velünk; és miután ezen eontinensek az európai magas árakat le fogják nyomni, ebből az fog következni, hogy Európában a földbirtok értéke folyvást csökkenni fog, a mi a végén számtalan bukással fog járni és a mai birtokosok nagy része expropriatiónak néz eléje, (ügy van! balfelöl.) Ezen baj, mely mindenekelőtt a földmívelést fogja érni, csakhamar át fog hatni az industrialis országokban az ipari viszonyokra is és ott, a hol a földmívelés eddig, mert gazdag volt, képes volt az industriától vásárolni, nem fog többé ezen piaczokon az eddigi mérvben mint vásárló megjelenni és ennek következtében maga az ipar is szenvedni fog. A baj tehát, mely előttünk áll, nemcsak földmívelési válság ; hanem általános európai közgazdasági válság, melyből legfellebb azon államokat kell kivenni, melyek iparukkal nemcsak a maguk vagy európai földmívelők számára, hanem tengeren túli más eontinensek számára is készítik gyártmányaikat. A baj tehát európai lévén, a bajon európai eszközökkel kell segíteni. A bajjal egyszerűen ugy lehetne megküzdeni, ha Európa minden földmívelő állama és élükön talán mi, oda törekszik, hogy létesíttessék oly európai vámunió a tengeren túli, valamint az orosz termelés és talán idővel az állattenyésztés ellen, melynek oltalma alatt Európának ideje legyen azon kétségtelenül bekövetkező értékcsökkenéshez lassan alkalmazkodni. Jól tudom, hogy ezen kivánalom és expediens ellen a gyakorlati kivitelben az országok különböző érdekeinél fogva nehézségek fognak felmerülni. De ezúttal nem is akarom még magát a kivitelt tekintetbe venni, hanem az elvnek és a mi érdekeink szerinti kívánalomnak akarok kifejezést adni, hogy a múlhatatlan átmenetet lassíthassuk, nehogy rohamossága alatt túlságosan szenvedjünk. Erre kell mindenekelőtt törekedni. Mikor és miként fog ez sikerülni, azt bajos előre látni, de az eszközök iránt van véleményem. A magyar kormánynak ugyanis kötelessége a középeurópai országok érdekeit kipuhatolva, oda hatni, hogy minden nemzetközi szerződéseinkben terményeink számára a bevitel könnyittessék és másrészt a tengeren túli és az orosz termények ellen ezen országok, amelyekkel kereskedelmi szerződést kötünk, vámokat emeljenek. Ez az, a mit nem egy nap, nem egy év leforgása alatt, hanem hosszabb időn át követett közgazdasági politikával el lehet érni Magyarország érdekében. És ez az, a mit mint követendő irányt jelzek és a mire nézve a kormánytól initiativát várok, hogy minden adandó alkalommal ipar| kodjék Magyarország javára ez irányban lehetőleg működni. (Helyeslés a baloldalon.) A magyarországi közgazdasági kérdéseket tekintve, két csoportra kell osztanom az országot. Az egyiket olyannak tekintem, a melyben búza terem és mely ezen terményeivel a külföldre megy és ezen export által jólétet hoz azon vidékre. Ezen fekete földtí vidékek azok, a hol a nép értelmesebb, a hol a vagyonosodás nagyobb. Ezeket éri leginkább a fenforgó baj. A másik vidék, melyet szin| tén szem előtt kell tartanunk, az, a hol nincs fekete föld, hanem sivár homok vagy agyag, a hol szegény a nép, a hol a nép kellő értelmiséggel nem bir és leginkább oltalomra szorul. Ezen vidéket viszont az uzsora pusztítja. (Halljuk!) Az uzsora nem szokott egyedül megjelenni, hanem a bajok egy seriesével, a melyek körülette csoportosulnak és melyek tulajdonkép azon okokat képezik, a melyeknél fogva az uzsora támad. Azon okok, melyek a népet oly míveltségi állapotban türtják, hogy az uzsorának alá van vetve, leginkább olyanok, melyek közigazgatási és közmívelődési állapotokból folynak. Hogy ha tehát az uzsora keletkezésének okait keressük, leginkább megtaláljuk azokat ott, ahol a közigazgatás rossz, nem mindenkor tisztességes és nem olyan, mely a népnek érdekeit előmozdítja és szivén viseli. Azt hiszem, hogy ez is egyike bajainknak és hogy kívánatos volna közigazgatásunkra nézve, ha az állami hivatalnokokkai történnék, de másrészt a megye, a I melynek a mai rendszer tulajdonképi elnémulását okozza, élénkittessék fel az által, hogy azon megye egyúttal az állami hivatalnokok ellenőrzésére lesz hivatva. (Helyeslés a baloldalon.) Állítsuk oda a főispánt akár mint dignitást, akár nem, de mindenesetre emeljük a megye tekintélyét az ellenőrzés terén; állítsunk fel a megyében közigazgatási bíróságot, bízzuk ezt a megye értelmesebb embereire és tartsuk fenn a fővárosban annak legfőbb országos fórumát. A másik baj, a mely bennünket szintén érdekel, az, hogy az ámítást, csalást büntető törvénykönyvünk ugyan bünteti, csakhogy a procedúra oly nehézkes, hogy akárhányszor, midőn a bíró el is hiszi, hogy tényleg létezik bűneset, a i büntetést alkalmazni még sem tudja; mert a törvény e tekintetben nagyon is merev és nem engedi neki azon latitude-öt, mely szükséges volna. Azt hiszem, hogy ép oly baj az, hogy a törvénykezés lassú és ezen lassúságból kimenekedni nem fognak addig, míg a szóbeliségre át nem fognak térni. (Helyeslés a baloldalon.) Azon bajokon kívül egy másik bajra is kell figyelmünket fordítani és ez azon viszony, a mely a bevándorlásra nézve létezik, a melynek követ1 keztében akármely ember letelepedhetik Magyar! országon a nélkül, hogy e tekintetben kellőleg
