Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-45

3JQ 46. orwágos fil^s Január 13. 18R5. S ettől, ha a t. ház megengedi, bátor, leszek j áttérni arra, a mi tulaj donképen felszólalásom főpontját képezi. (Halljuk!) Azt tagadni nem lehet t. ház, hogy nemcsak Magyarország, hanem az egész világ és igy nem is csak Európa — egy nagy közgazdasági és kereskedelmi válság előtt áll és tagadni nem lehet, hogy ennek igen súlyos következményei lehetnek a legközelebbi időben Magyarországon. Ép e szempontból szükséges, hogy e bajt a maga nagyságában lássuk meg, de szükséges az is, hogy midőn ezt teszszük, akkor egyszersmind igyekezzünk gondoskodni azokról az eszközökről, a melyek ennek a bajnak súlyos következményeit ha elhárítni teljesen képtelenek is, de legalább megkönynyíthetik. Ezen bekövetkezett válság ép ugy mutatkozik Angliában, mint Francziaországban, de sőt Amerikában is. Én figyelemmel kisértem a legutóbbi időben ép Angliában lévő különböző pártoknak és az angol parlamentnek magatartását e kérdéssel szemben és azt találtam t. ház, hogy ép ez országban, a hol a közgazdaság és kereskedelem iránt az érzék leghatalmasabban ki van fejlődve, ugy a kormány, mint az ellenzék által egyhangúlag mondatik ki az : hogy a válsággal szemben pusztán parlamenti intézkedésekkel megküzdeni nem lehet. Sőt általában az egész népnek figyelmét arra terelik, hogy nem itt, hanem másutt és saját magában keressen erre erőt. A gazdasági mívelési ágaknak átváltoztatása még oly előhaladott gazdaságokkal biró államokban, mint Anglia is, nagy nehézséggel jár. A földhitel tekintetében annyira előhaladt államban, mint Francziaország, mondta ki egy enquéte, hogy a tőke, a mely a mezőgazdaságra kínálkozik, igen csekély és igen drága. Ha már ezen országokban hasonlók mondatnak ki, akkor mi, a hol sokkal drágább földhitelünk van, a hol az ahhoz való hozzájutás sokkal nehezebb, vájjon mit mondjunk mi ? Magyarországnak, mint földmívelő államnak első érdeke az, hogy azon tőkéket, a melyek földmívelésének emelésére okvetlenül szükségesek, lehetőleg olcsón találhassa meg. Azt nem lehet tagadni, hogy 1867-től fogva bezárólag 1881-ig a földhitel emelkedőben volt, bizonyos tekintetben olcsóbb is volt, de ez nem minden. Ha már az oly államokban is, mint Francziaország, a hol 8—4%-os pénz kinálkozik a földbe történendő beruházásokra, ha már ott is azt mondják, hogy a pénz drága: ugy itt nálunk ne ringassuk magunkat illusiókban, hol a földre történő beruházásoknak gyümölcsei mindig később szoktak mutatkozni, hol a kínálkozó tőke még drágább, az állapot még szomorúbb. És hogyha csak ez volna a baj, meg vagyok róla győződve, hogy a magyar földnek hatalmas expensiv ereje ezzel a bajjal megbirna küzdeni; de van egy másik baj. Ez a baj pedig az: hogy elégendő tőke nem is kinálkozik, sőt hogyha kinálkozik is, annak igénybevétele csaknem lehetetlen. (Igaz! Ugy van!) Nálunk a földhitel bizonyos tekintetben centrálisáivá van. Nem azt mondom, ezzel, hogy a földnek hitelt nyújtó intézetek decentralizáltassanak, hanem nézetem szerint kell, hogy a földhitel nyujtásáaak módjai decentralizáltassanak. Egy példával vagyok bátor illustrálni a kérdést. Ha Magyarországon valaki egy kölcsönt akar felveni, ugy kénytelen természetesen egyik idevaló intézetnél folyamodványát beadva, két factor közül választani. Vagy megnyugszik abban a katasteri tiszta jövedelem-kimutatásban, a mely, hogy milyen variáns, arra a legpraegnansabb példa az, hogy vannak egész vidékek, a hol az új kataster szerint ma a tiszta jövedelemnek kétszerese mutattatik ki, mint volt az a múltban és ez egyszersmind a földhitel igénynek úgyszólván alapját is képezi, vagy kénytelen egy becslést kivánni és ezen becslés ki által történik? Az intézet megbízottja által, a ki úgyszólván bizonyos centralis nézetekkel bir, a ki az ottani vidéki viszonyok fejlődésével, az ott lévő állapotokkal igen kevéssé tud számot vetni és ha számot vetne is, itt az igazgatóság a saját érdekének megóvása szempontjából rendesen le szokta szavazni. Ennek a következménye azután mi lesz ? Az, hogy az illető egy kölcsönt kap, a mely kölcsön tulaj donképen, mint ezt számos eset mutatja,,az ő igényeit teljesen ki nem elégíti; akkor megterheltetik földje, a megterhelt föld után ezen függő adósságai sokkal nehezebben lesznek törleszthetők, hitelképessége nagy mértékben szenved, mert birtokán betáblázás van s ennek következtében sokkal drágább kamatláb mellett fogja jövőre meglévő igényeit kielégíttethetni. És igy megtörténhetik minek számtalan ezer meg ezer példáját láttuk, hogy földbirtokosok, kik valóságos activ vagyonnal bírtak, kénytelenek voltak hitelezőik első támadására eladni birtokakait és tönkre mentek és pedig daczára annak, hogy mindenki, ugy intézetek mint magánosok tudták és ismerték, hogy az illető egyénnek helyes intézmények mellett csakugyan vagyona birtokában kellett volna maradnia ; s valóban kiderült, hogy a mi intézményeink mellett nagy vagyonnal is tönkre mehet valaki. Tudnék példát felhozni, hogy egy birtok eladatott 800,000 frton, melyre 400,000 frt volt betáblázva és a reá bekövetkező évben a birtok 700,000 frtot jövedelmezett, de nem volt lehetséges több hitelt nyújtani a birtoknak, mint a mennyi adatott, mert az alapszabályok szerint a hitel mennyiségénél csakis a katasteri tiszta jövedelem bizonyos hányszorosa szolgálhat alapul. Ezekkel szemben orvosszerről kell gondoskodnunk. És meg vagyok győződve, hogy a hitelszövetkezetek felállítása volna bizonyos tekintetben hívatva e bajokon segíteni. A hitelszövetkeze-