Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-45

45. országos ülés január 12. 1885. g^í tek a vidéken, nézetem szerint, nem arra valók, hogy maguk közvetlen hitelnyújtása által segítse nek a meglevő bajon, hanem arra valók, hogy figyelemmel kisérjék az illető vidék fejlődését s erről folytonos tudomással bírjanak, mert e szö­vetkezetek hivatása nemcsak abban áll, hogy az egyes ott lakók érdekeit megvédjék, hanem abban is, hogy az egész közönség hitelérdeke szem előtt tartassék, tehát részrehajló semmi tekintetben sem fog lenni — nézetem szerint szükséges tehát, hogy e hitelszövetkezetek a kormánynyal bizo­nyos connesióban álljanak és a megbízhatatlan katasteri adatok helyett a szövetkezetek szerezzék meg a földhitel nyújtásának helyes alapjait. De t. ház, ez csak egy kis bajnak lehet orvos­szere. Én nem tartom általában oly természetüek­nek közgazdasági bajainkat, hogy azokat nagy orvosszerrel, kuruzslással egyszerre cl lehetne oszlatni. Azt tartom, hogy a közgazdasági kérdé­sek az igazságok apró részleteiből állanak és ezen igazságoknál, egyesek nagy tévedéseket követhet­nek el, magam is könnyen e hibába eshetem, de a ki azt hiszi, hogy ezen igazságokat, illetőleg a közgazdasági kérdéseknél mutatkozó bajokat egy orvosszerrel el lehet oszlatni, a legnagyobb csa­lódásban ringatja magát. Minden egyes felmerült kérdésre törekedni kell a választ megadni. A fel­merült kérdések mindenikének megoldásában lehet csak az egészet megoldani. Az tehát, a ki oly szert ajánl, a mely az egész bajt egyszerre szünteti meg, nagy illusióban van a melybe őt senki sem fogja követni. Nem tehetem, hogy fel ne említsem, hogy a kereskedelem, ipar és földmívelés érdekei nemcsak nem ellentétesek, hanem egymást kiegé­szítők. Egyiknek felvirágzása a másiknak sat­nyulásával bizonyosan nem jár. Francziaország, Anglia, Belgium és Hollandia, szóval Európának legelőre haladottabb államai az ipar és keres­kedelem terén elért eredményeknek megfelelőeket mutathatnak fel a földmívelés terén is. Meggyő­ződésem, hogy Magyarországon a földmívelés fej­lődésének lépést kellene tartania a kereskedelem és ipar fejlődésével. Minthogy azonban az ország­nak ideje oly rövidre volt szabva, hogy 30 év alatt kellett utolérnie azt, amit fiz Európai többi államok 300 év alatt végeztek, nagyon termé­szetes, hogy egyik vagy másik ágazatában a fej lődésnek hátra kellett maradnia. így az ipar és kereskedelem fejlődése tetemesen visszamaradt. Ezen segíteni az egyeseknek is lett volna feladata, azonban első sorban magának az államnak. Ha összeszámítjuk, körülbelül egy millárdra rúgnak azon befektetések, a melyek közvetlenül az állam, vagy pedig egyesek által vasutakba, vizi és egyéb építkezésekbe beruháztattak. A hol ekkora befek­tetések aránylag rövid idő alatt történnek, ott a befektetéseknek megfelelő ipar is szokott felvirá­gozni. Fájdalom, ez nálunk nem történt. Más KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET. mívelt államok, ha tőkével nem birtak, idegen tőkét hoztak be, de természetellenes állapot az, ha nemcsak idegen tőkét, hanem idegen vállalko­zókat is hoznak be. Magyarországon alig van iparos, gyáros és vállalkozó, a ki az állami befek­tetés után lelt volna itt hazát. Az angol vasutakat és nagy építményeket nem létesítették francziák, a francziákéit pedig nem építették angolok. És ha az állami építkezések valamivel többe kerültek volna is, azon ezer millió mellett, a mely elköltetett az állapotaink emelésére szolgáló nagy építkezé­sekre,nem kellett volnaazon néhánymilliótsajnálni, a melybe egy gyáripar és egy rendes vállalkozói társadalmi réteg került volna. Egyébiránt, hogy ha ez még nem történt is, még mindig módjában van a magyar államnak arról gondoskodni, hogy az ezután létesítendő nagy állami beruházások ki­vitelére vállalkozó gyárosok, a kik a magyar kor­mány által elrendelendő építkezéseket véghez viszik, azok csakugyan itt is települjenek és azok itt egy úgyszólván fölvirágzó iparnak alap­ját vessék meg. És igy t. ház, engedelmet kérek, hogy ily hosszasan beszélek, de én magam beismerem azt, hogy nem birok elég jó beszélő képességgel arra, hogy röviden tudjam magamat kifejezni, [Halljuk!) de nem tehetem, hogy egy kérdésre, melyet gr. Károlyi Sándor képviselő ur a közlekedési tárcza tárgyalásánál felemlített, itt nereflectáljak. Azt hiszem, az ország figyelmét sem kerülte eb hogy Magyarországon a Tiszavölgy, mihelyt egy­szer az öntevékenységi terrénumot el bírta foglalni, a melyre már rég ideje törekedett, minden tekin­tetben nagy előrehaladást, fejlődést mutat föl és itt annak a Tiszavölgynek egyik komoly érdekét említette föl gróf Károlyi Sándor, t. i. hogy szük­séges, hogy a Tiszavölgynek nyújtandó hitel oly módon adassék e völgynek, a mely mód az előbbi törvényben meg van határozva, de egyszersmind a nyújtandó kölcsönt elfogadhatóvá és olcsóbbá teszi. Eddig t. ház, törvényeink kimondották az elsőbb­ségi jogot minden beruházásra, mely a Tisza­völgyben történik. Ezeket a törvények kimon­dották szórványosan, de effectuálni, t. i. bekebe­lezni ezt nem lehetett azért, mert nincsen törvény, mely meghatározná, hogy csakugyan a többi tör­vényekben már kimondott ezen jog telekkönyvileg is feljegyezhető volna. E tekintetből és igy tényleg a Tiszavölgy az állami jótállást igénybe vette, holott az állam már az által, hogy ő az elsőbbséget és az állami behaj­tás által a kellő garantiät megadta, ez által azon feladatnak, melyet tőle várni lehetett, már meg­felelt. Itt nincs egyéb hátra, mint ennek kifejezést adni a törvényben, a mely a többi törvényben le van téve és akkor mi éretik el ? Az, hogy egyfelől az állam hitelére nem fog zsibbasztólag hatni azon jótállás, melyet minden Tisza-kölcsönnél kell hogy 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom