Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-45
45. országos ülés január 12. 1885. g|g és nyelvű lakóit ezen országhoz kötik, egy erős állami administratio által nem mindig és nem mindenkinél teljesen kielégíthetők. De azon eredményekben, melyeket a közgazdasági czélok megvalósításával el lehet érni, faji és nemzeti különbség nélkül ki lehet egyenlíteni az érdekeket. S azért bizonyos aggodalommal tekintettem — például felhozva, a kisebb példát, mert a közgazdasági kérdéseket épen inductiv természetiteknek tartom, melyeket deduetiv irányban megoldani j alig lehet — mondom, mindig aggályos dolognak tartottam, valahányszor a különböző fajok által lakott vidékek és városok hanyatlását láttam és ők ugyanakkor ezen irányban bizonyos panaszokat emeltek. így a szász képviselő urak méltán felpanaszolják azon hanyatlást, mely a szász városokban mutatkozik. Magam is tudom — habár nem tartozom a ház legidősebb tagjai közé — magam is emlékszem azon időre, midőn a keleti kereskedelem fontos érdekszálai voltak azon szász városokban összpontosítva; Brassóban és Szebenben. Láttam azok hanyatlását, mely hanyatlás mind rohamosabbá vált és láttam egyszersmind azt, hogy a helyett, hogy a törekvések e városok közgazdasági és kereskedelmi érdekeinek javítására irányultak volna, e városok képviselőinek figyelme és munkássága a nemzeti és faji politika (ízesében összpontosult. Meg vagyok győződve, hogy a magyar államnak ép ugy érdeke lett volna ezen városok emelkedése, mint maguknak a szászoknak. De ott, a hol a hierarchia, a bureaucratia túlhatalomra vergődik, természetesen a közgazdasági és kereskedelmi kérdések el szoktak hanyagoltatni. Ott, a hol a kereskedelmi kamarákban, az ipartestületekben, a gazdasági egyesületekben nemzetiségi és közgazdasági kérdések helyett a Sehulverein jelszavai szoktak megbeszélés tárgyává tétetni, a hol nem az érdek-kérdések megoldására, hanem arra szolgálnak, hogy ugy mondjam, talajt szerezzenek faji agitatiókra, ott ha ily állapotok állnak elő, természetszerű. Pl. Brassó posztókereskedése egyik hatalmas kereskedelmi czikkét képezte e városnak és igen rövid idő alatt mit látunk? Azt, hogy Brassó feje felett, távol tőle, a brünni posztó, az angol gyártmányok és mit tudom miféle gyártmányok kiszorították keletről azon posztót, mely talán századokon át egyetlen egy nagy kereseti czikkét képezte e városnak. És mi volt az oka? Keresve az okot, ugy találtam, hogy a mostani világban az emberek nem arra törekednek csak, hogy legyen nekik kaputjuk és ruhájuk, a melyet elviselnek hat-tiz esztendeig, hanem arra is, hogy legyen kaputjuk új és arányhsg legyen olcsó, megkívánják a tartósat, de mindenesetre inkább szeretik, hogy minél többször változtassák. Az iparnak módosítani kell magát az igényekhez. Ott mi történik? Gyártják most is azon kitűnő posztót, a mit 6 esztendeig lehet viselni a nélkül, hogy elszakadna és átáznék, de ott mégoly posztó kell, melyből minden esztendőben lehet egy kaputot és egy ruhát csináltatni és a mellett sokkal olcsóbb. Az, hogy a világ megváltoztassa bizonyos ipargyártmányok szerint Ízlését, nem természetes • a természetes az, hogy azon íparczikkek változzanak át a közönség* kívánalmaihoz képest. És hogy ha azon ipar- és kereskedelmi kamarák azzal foglalkoztak volna, hogy ily kérdéseket oldjanak meg, akkor az eredmény bizonyosan sokkal nagyobb és előnyösebb lett volna. De t. ház, ugyancsak a nyáron Fiúméban járván, azt láttam, hogy ezen magyar kikötőnek, a melyre az állam oly óriási áldozatokat hozott, fejlődése előtt egy végtelen hatalmas gát áll és ez a gát, nézetem szerint, a Fiumara patak, melynek két partján lakó fiumei lakosok egymástól távolabb érzik magukat, mint hogy ha egy óceánnak két partján laknának. Azon érdek-ellentét, melyet folytonosan keresnek, melyet kiaknáznak politikai szempontból, teszi lehetetlenné ezen kikötőnek és ezen tengeri kereskedelemnek emelkedését. Sőt tovább megyek t. ház, ezen állapotnak tulajdonítom én azt, hogy az egész horvát-magyar tengerpart felvirágzása csaknem lehetetlenné vált, mert a helyett, hogy a tengerpart lakosai a tenger éltető hullámaiban keresnék a maguk érdekét, a Karstsziklák mögé vonulnak panslavisticus törekvéseikkel és ott iparkodnak ezen törekvéseket megvalósítani. (Ugy van! a jobboldalon,) Én t. ház, ugy vagyok meggyőződve egyfelől, hogy bizonyos bajok orvosolhatók legyenek, szükséges, hogy azokra rámutassunk és azt hiszem, daczára, hogy a ház ezen oldalán ülök, hogy ha bizonyos meglevő bajokra rámutatok, ez által legkevésbé sem fogok sem a kormány, sem az egyes ministerek ellen támadást intézni. Én ugy tartom t. képviselőház, hogy azon tengerészeti hatóság, a mely Fiúméban van s a melynek nemcsak az a hivatása, hogy Fiúménak talán particularis érdekeit őrizze folytonosan, hanem egyszersmind az is hivatása, hogy a magyarhorvát tengerparton a tengerészet fejlődését elősegítse és figyelemmel kisérje. Én abban a hitben és meggyőződésben vagyok — lehet, hogy tévedek — hogy a tengerészeti hatóság vagy nem áll feladata magaslatán, vagy nem érti azt, mert azt vesszük észre, hogy mióta ott van, az egész tengerparton a tengeri kereskedés és hajózás iránti érdekeltség nem emelkedett, csakis Fiúméban, egyebütt mindinkább hanyatlott; pedig arról meg vagyok győződve, hogy ott, a hol közgazdasági és kereskedelmi érdekek találkoznak, ott azon agitatiónak, a mely a magyar állam ellen irányul — ha a magyar államnak aegise alatt elégíttetnek ki e közgazdasági és kereskedelmi érdekek — talaja nem fog lenni.
