Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-45

31 8 45. országos ülés január 12 1885. Mindezen feliratok és kérvények kiadatnak a ház kérvényi bizottságának tárgyalás és jelentéstétel végett. Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincsen. Krajcsik Ferencz, a mentelmi bizottság előadója: T. ház! Van szerencsém bemutatni a mentelmibizottság jel entését.hatóság elleni erőszak bűntettével vádolt Onody G-éza képviselő ur mentelmi ügyében. Kérem a t. házat, méltóztassék annak a házszabályok értelmében leendő kinyomatását, a képviselőház tagjai közötti szétosztását és annak idején napirendre tűzését elrendelni. Elnök: A mentelmi bizottság ezen jelentése, hatóság elleni erőszak bűntettével vádolt Onody Géza képviselő ur mentelmi ügyében, ki fog nyomatni, a ház tagjai között kiosztatni ésakinyomatás után annak idején a napirendre fog kitűzetni. Egyéb előterjesztésem nincs. Következik tehát a napirend: az 1885. évi állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása és pedig a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium költségvetésének részletes tárgyalása. Tibád Antal jegyző (olvassa): Központi igazgatás. Rendes kiadások. XVIII. fejezet. I. czím. Személyi járandóságok 206,210 frt. Horváth Gyula: T. képviselőház! A költségvetés általános tárgyalásánál akartam felszólalni és azon kérdésekről beszélni, a melyeket most ez alkalommal érintendő leszek. (Halljuk!) Det. ház, belátom azt, hogy közgazdasági kérdések — legalább az én felfogásom szerint, bármilyen paradoxonnak tetszék is az idea, — pártszempontból igen nehezen és rendszerint tévesen szoktak elintéztetni. Ennélfogva én az ország közgazdaságát, iparát és kereskedelmét oly kérdésnek tekintem, a melynél a pártszempont csak másodsorban jöhet tekintetbe, de semmi esetre sem lehet a fő irányadó. (Általános helyeslés.) Én, t. ház, Magyarország regeneratióját olyannak tartom, hogy annak tápláló gyökerei leginkább közgazdasági átalakulásunk talajában fogamzottak meg. 1825-ig egy kétségbeesett sérelmi politikát követett a nemzet 300 éven keresztül és egyszerre 1825 után a nemzetnek egy lánglelkű fia a közgazdaság és kereskedelem ügyeit kezeibe vette, föllépett mint hatalmas agitátor, ki a rothadt épületeket égő szövétnekkel felgyújtotta és azok lángjainál világította meg az európai nagy nemzetek előre haladását. Ez a nagy fia országunknak dicső emlékű Széchenyi István volt. Nincs Magyarországnak ma sem egyetlen egy közgazdasági kérdése, melyet az ő hatalmas keze ne érintett volna; nincs egy sem azok között, melyeket ma is legfontosabb kérdéseinknek tartunk, melyeknek fontosságát ő ezelőtt csaknem félszázaddal ne hangoztatta volna. Ott van t. ház, a hitel ügye, ott van az ősiségnek eltörlésére irányzott működése, ott van a Tisza és a Duna szabályozása, ott van a Dunagőzhajózás, ott van Pestnek emelése, ott van a lánczhid, ott van közlekedési, forgalmi viszonyaink javítására irányult működése, egyáltalán mindazon kérdések, melyek Magyarországnak ma is főfontosságúkérdései: mindezek megoldását ő már czélul tűzte ki magának. És t. ház, a nagy Széchenyi nem toborzottá az ő táborát sem ascetákból, sem martyrokhól. Az érdekegységgel igyekezett rábeszélni mindenkit arra, hogy ezen mozgalomban, a melyből ugy az ország, valamint azok, a kik abban résztvettek, mind kivették a maguk nyereségét, mindenki résztvegyen És ezért, daczára annak, hogy a Széchenyi által megpendített kérdések egyike sem volt új kérdés, mindegyik olyan volt, mely Európának minden művelt államában már virágzásnak indult, midőn ő azokat itt az országban hangoztatta, csak egy kérdés alá estek: hogy azok megérintése egészséges-e? S a következmény mutatta, hogy igen. Eleinte csak egyedül, később többen és végül az egész nemzet által követve, képes volt ő a nélkül, hogy a kormány hatalmát, a kormány aegisét vette volna igénybe, nagy eredményeket elérni. Csak egy követelése volt: hogy útjába ne álljanak és ne akadályozzák működésében. E tevékenységgel oda vitte a nemzetet, hogy azon nagy kérdéseket, melyek századok alatt nem ol dathattak meg, közel megoldás elé vigye. És azért t. ház, én sohasem tudok lelkesülni bármily nagyoknak talált eszmékért, melyek egyes nemzetgazdászok theoriáiból felém csillámlanak. Tudom bámulni Ádám Smithet és követőit, tudom bámulni a manchesteri iskolának kiváló nagy eredményeit, meg tudom érteni még az agrár-politikának is bizonyos igazságait. De ott, a hol az országnak egy magyar, a nemzet érdekének megfelelő, a helyi viszonyokkal számot vető közgazdasági politikát kell követni, csak azt a közgazdasági politikát tartom helyesnek és jónak, melyet oly sikeresen kezdett meg gróf Széchenyi és melyet később is e nemzet egyesei és bizonyos kérdésekben a nemzet egésze is követett. {Helyeslés joobfélől.) S én ezt a közgazdasági kérdést annál fontosabbnak tartom t. ház, mert habár tudom Grünwald képviselő urat bizonyos pontig kisérni, abban, hogy egy állameszmének megtestesítése egy erős állami administratio által bizonyos fokig lehetővé tétessék, de arról is meg vagyok győződve, hogy a magyar állameszmének valóságos keresztülvitele egyedül az assimilatio által érhető el s nincs egyetlen egy terrénum, melyen a különböző fajok, sőt nemzetek és államok közti assimilatiót el lehetne érni, mint a közgazdasági téren. Azon érdekek, melyek a haza különböző fajú