Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-30

26 80. országos ülés deezember 4. 1884. nem hagyják Magyarországot idő előtt tönkremenni, bár mennyibe is kerüljön nekik. Én a magyar nemzet jövője iránt érdeklődöm és ezt nem színlelem, inert saját nemzetemet szeretem és tudom, hogy azon pillanatban, a melyben eltűnik u magyar nemzet, vége az én nemzetemnek is. Én nem vagyok olyan elfogult, hogy a tévesztett irányokat ne látnám és ne érezném és ha fiatal koromban néha hevesen támadtam meg ezen tévesztett irányokat, hát bizony az nagyon természetes volt; mert nem tudtam felfogni, hogy miként lehet egy uralkodásra jutott magyar osztály a hatalom által olyannyira elvakulva, hogy ne lássa, miszerint romlásnak indult és ne szerezzen magának biztosítást arról, hogy bizony annak lehetetlen, hogy más vége legyen, mint az országnak és a magyar nemzetnek hanyatlása. Az igen t. ministerelnök ur igen ügyes a maga nemében (Derültség) és mindenesetre igyekezni fog megczáfolni engem. Hanem kérem, én csak azt az egyet szeretném, hogy a t. ministerelnök ur egyszer a politikai becsületet félretegye és helyezze magát szeplőtelen magán becsületére és akkor el fogja ismerni, hogy bizony nem alapnélküliek, a mikre figyelmeztettem. Mert hiszen az a jellege a mostani korszaknak, hogy azt gondolják, hogy a politika csalárdság és ámítás és ez természetes. Az egyéni becsület csak a magán életre való. Ez azután szüli a sok rosszat a. társadalomban és e tekintetben megvallom, hogy igen szép tanulmányokat hallottunk ma is, de a mult napokban is a baloldalról. Az igen t. ministerelnök ur a minap a nemzetiségekről is nyilatkozott, t. i. egy észrevételt tett Wolfft. barátom és képviselő ur megtámadására, ellentétbe helyezvén őt Grünwald képviselő ur nyilatkozataival. Persze Wolff t. képviselő ur megtámadta a t. ministerelnök urat, hogy nyomja, gyötri, akadályozza kifejlődésükben a nemzetiségeket. Grünwald Béla t. képviselő ur ellenkezőleg megtámadta a t. ministerelnök urat a miatt, hogy nem tesz eleget kötelességének, a mennyiben t. i. nem magyarosította Magyarországot. Grünwald Béla: Nem mondtam soha! BabeSÍU Vincze: Elismerem, nem ezen szavakkal, nem emlékszem szavaira, hanem ez volt az értelme A t. ministerelnök ur azt gondolja, hogy ez a kettő magát parallisálja és Grünwald t. képviselő urnak szemrehányását megmentette azon szemrehányás ellen, melyet Wolff t. képviselő ur tett, pedig ez nem áll. Én azt mondom, mind a kettőnek igazsága van saját szempontjából. Wolff képviselő ur tudja, hogy a szász nemzetiséget elnyomják, üldözik és mit tudom én, kifejlődésében akadályozzák. E tekintetben mindenesetre igaza van. Grünwald t. képviselő ur azt hiszi, arról van meggyőződve, hogy a t. ministerelnök ur nem eléggé fejlesztette ki mesterségesen a magyar állameszmét. Mindenesetre ez lehet értelme mondásának. Tehát mind a kettőnek igaza van. Mert bizony, ha Magyarországból, agy po'yglott országból rögtön compact egy-nemzetiségű országot akarunk alkotni, akkor Grünwald t. képviselő urnak igaza vau, hogy a ministerelnök ur nem tett eleget, ő maga azt mondja, hogy^erőszakkal vagy törvénynyel lehetetlen tenni, És így Grünwald t. képviselő urnak igaza van, hogy a t. ministerelnök ur nem tett eleget. Én ebben ellenmondást nem látok. Azt hiszem, a t.ministerelnök ur nem fogja tagadni, hogy mindent megtesz a törvény korlátain belül ez eszme létesítése érdekében, mert azt mondja, hogy ez minden kormánynak kötelessége. Hogy pedig e kötelességet megteszi, én tudom, én érzem. De nem akarok részletekbe bocsátkozni. Egyébiránt ha a t. ministerelnök ur megengedi, egy pár adattal szolgálok. (Halljukk.') Eme tény, melyet felhozok, talán a t. közoktatásügyi minister urat illetné, ha nem ^udnám, hogy a fő döntő a t. ministerelnök ur. A karánsebesieknek nem engedte meg a t. ministerelnök ur, sőt választ sem adott nekik kérésökre három év óta, mely szerint saját pénzükön gymnasiumot emeljenek. Egy, a karánsebesi templomban összegyűjtött s a templomi pénztárakból is összeállított, román görög-keleti iskola számára gyűjtött alapot lefoglalt a kormány azon ürügy alatt, hogy az községi iskolára való, nem pedig felekezeti iskolára. Pedig még a SO-as években történt, mikor a községi iskolának még eszméje sem létezett, legalább a 68 ik évi törvény értelmében és mikor nem is volt szabad felekezetnélküli iskolát fentartani. A ministerelnök ur elismerte, hogy ezen alap csak a román iskolákra való, de azt nem akarja elismerni, hogy a román iskola felekezeti. Akkor senkinek sem juthatott eszébe másra, mint felekezeti iskolára gyűjteni és mégis a ministerelnök ur lefoglalta az alapot s nem követte a dicső boldogult Eötvös példáját, ki az ily alapokat mindig kiadta az egyháznak. A bozovicsi iskola ügyében miként járt el a ministerelnök ur ? Azon kerület községei lekötelezik magukat, hogy ő Felsége által közmüveíésre szánt alapból évenkint bizonyos összeget adjanak kerületi iskolák állítására, Ezek vesznek házat és installálnak iskolát, a mely nem lehetett más, mint felekezeti és azt felekezeti kormányzás alá helyezték. A kormány ezt ellenzi és ezen iskolákat bezáratja, mert felekezetiek. Még mindig függőben van azon kérdés, hogy azon 99 román görög-keleti nemzeti iskola, mely a végvidéken van, miért foglaltatnak le communális iskoláknak, holott ily iskolák akkor ott nem