Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-43

43. graságos ülés d által, mivel nem volna egyéb szükséges, mint az, | hogy a bíróság a vádlottat nem mint vádlottat, ] hanem csak nyilatkozat tételre idézze meg. Ha a képviselő vádoltatik, a bíróság idézésének nem tehet eleget, nrig a képviselőház arra meghatalmazást nem adott a bírónak, hogy a vizsgákltot megindíthassa, a mi annyit tesz, hogy nincsenek indokok arra, hogy az igazságszolgáltatás menete megakadályoztassák. Minthogy pedig a t. képviselő ur maga is azt kérte, hagy határozati javaslata a mentelmi bizottsághoz tétessék át, mely ezen ügygyei behatóan foglalkozna, én is arra kérem a t. házat, hogy méltóztassék Papp Elek képviselő úrra nézve a mentelmi í izottság jelentését elfogadni és a határozati javaslatot jelentéstétel végett a mentelmi bizottsághoz utasítani. (Általános helyeslés.) Horváth Gyula : Szavaim értelmének helyreállítása végett vagyok bátor szót kérni. (Bálijuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt inputálta nékem, mintha én azt kiváníam volna, hogy mindenféle bírói megkeresésre egyszerűen függesztessék fel a mentelmi jog. Hogy ezt nem ugy mondhattam, azt leginkább abból lehet megérteni s ugy látszik ez elkerülte a képviselő ur figyelmét, hogy akkor, midőn ezen esetben a mentelmi jog felfüggesztését kértem, azt az indokot hoztam föl, hogy itt zaklatásnak nem lehet helye; mert a kereset a képviselő ur ellen négy évvel ezelőtt, mikor még nem volt képviselő, indíttatott meg. Annak megítélését, hogy zaklatás és üldözés forog fenn, a mentelmi bizottság jogkörébe tartozónak tartom, de a judicaturát a felett, hogy az illető bűntényt követett el, vagy nem — engedje meg a képviselő ur — a mentelmi bizottság jogkörében tartozónak nem tekinthetem, mert ez már a bíróság hatáskörébe vág. Vadnay Andor: Teljes mértékben csatlakozom Horváth Gyula t. képviselőtársam azon nézetéhez, hogy ezen esetben, midőn nyereségvágyból származó bíínténynyel vádoltatik egy képviselő, magának a képviselőnek reputatiója és a ház méltósága megkívánja azt, hogy a kiadás meg ne tagadtassék. Minden közbűntettel vádolt egyénnek a büntetőtörvénykönyv 253. §-a megadja a jogot, hogy mindannyiszor, valahányszor a vád hamisnak bizonyult, az illetőt hamis vádaskodás bűntette miatt vád alá vehette. Papp Elek képviselő urat ezen jogától fosztja meg a mentelmi bizottság az által, hogy ki nem adja és igy megakadályozza azt, hogy a bíróság által felmentetvén, esetleg a vádló ellen fordulhasson. (Közbekiáltás jolilfelol: Nincs vádló!) En ugy vagyok informálva t. ház, hogy a vádat legelőször magán ember intézte, azután meg szüntettetett, akkor polgári per indíttatott és a bíróság hivatalból indította a bűn fenyítő keresetet. Különben én büntetőtörvényünk azon szaka- I •cjemlwr 20. 18S4. 301 szát, mely a csalás bűntettében a vádat hivatalból megindítani nem engedi, büntetőeljárásunk egy szégyenfoltjának tartom és épen azon indokolást, a melylyel Chorin képviselő ur ezen szakaszt védeni akarta, nem fogadom el. Hisz azon szempont, melyet a csalás bűntettére nézve felhozott, hogy az által magán ember magán vagyonában van megkárosítva, az a lopásra is áll. A meglopott egyén is mondhatja, hogy vagyonában károsítva van és nincs ok miért tekintessék a csalás kevésbé erkölcstelen bűntettnek, mint a lopás, mely utóbbinak esetében igenis megindittatik az eljárás hivatalból is. Hiszen a csalás bűntettében mindazon tényezők benfoglaltatnak, melyek a lopást minősítik bűntetté. Hiszen a csalás bűntettére ép ugy nyereségvágy indítja az illetőt, csakhogy a csalás bűntettében, ravasz fondorlattal károsittatik meg az illető, különben ép ugy van meg az erkölcstelen intendő a csalás bűntetténél, mint a lopásnál. Ezt akartam megjegyezni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mindenekelőtt azzal kezdem, hogy a fenforgó concret esethez nem szólok. De igenis kívánok szólani és kötelességemnek tartom szólani a benyújtott két határozati javaslat alkalmából. (Bálijuk!) Az elsőt illetőleg, melyet Boda képviselő ur benyújtott, részemről is csatlakozom a t. collegám, az igazságügyminister által tett nyilatkozathoz; épen azért róla többet nem szólok. Hátra van még Irányi Dániel t. képviselő ur határozati javaslata. Én a magam részéről — a nélkül, hogy ezúttal azon határozati javaslatnak érdembeli méltatásába bocsátkoznám, örömmel fogadom, hogy megtétetett, mert helyesnek, czélszerűnek tartom, hogy az annyira fontos mentelmi kérdéssel tüzetesen foglalkozzanak és a kételyeket kizáró megállapodások jöjjenek létre. (Általános helyeslés.) Mert szó sincs róla, a mentelmi jog nem az egyes képviselőnek, hanem magának a háznak, a törvényhozásnak joga. (Helyeslés.) Szó sincs róla, hogy azt sértetlenül fenn kell tartani, szemben minden, bárhonnan jövő politikai zaklatássá]. (Élénk helyeslés.) De határozottan azt hiszem, hogy a törvényhozás — és ez esetben, minthogy a képviselőházról van szó — a képviselőház tekintélye viszont megkívánja, hogy a mentelmi jog túl ne terjesztessék; (Élénk helyeslés) ne odáig, a hol magára a képviselőházra, esetleg a közvélemény Ítélete szerint, homályt vethetne. (Elénk helyeslés.) Részemről tehát igen örülök, hogy Irányi Dániel t. képviselő ur javaslata és a mentelmi bizottságnak beadandó .jelentése folytán, melyre nézve ;i ház, ha majd czélszerűnek látandja, esetleg még az igazságügyi bizottságot is meg fogja