Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-30

30. országos ülés deezember i. 1884. S5 ről mindig azt tartom, hogy egy ország ezéljanem lehet más, mint a nép jóléte és boldogsága. Maga ő Felsége legmagasabb szavai mindig erre taní­tottak bennünket. Mindig azt hallottam, hogy ő Felségének főczélja, népének jóléte és boldog­sága. Megvan-e ez, ez a kérdés ? S én meg vagyok győződve s merném állítani, hogy a t. kormány is meg van győződve, hogy ez az érzet az országban nines meg. Ha ezen érzet nem létezik, mivel iga­zolhatjuk azon roppant terhet, melyet viselünk ? A kormánynak csak az lehet igazolása, ha kimutatja, hogy ő czéljait, melyek természetesen az ország czéijai, csak ennyivel érheti el, hogy csak ennyi pénzzel bir előre hatolni azon az utón, mely az egész ország által mint fő czélja ismertetik el. S itt lappang az én nézetem szerint az egész baj. Eltévesztette szem elől az ország czélját. Nem a nép jólétében keresi a fő czélt, hanem másban. Ne­vezetesen két téves eszmében. T. i. nagyhatalmat akar játszani, mire roppant sok pénz kell és a mit elvégre is csak az igazi nagyhatalmak uszályában tehet. Továbbá létesíteni akarja a magyar állam­eszmét, melyet többnyire ugy magyaráz, hogy meg akarja magyarosítani a nem magyar népeket. Ez szintén igen sok pénzbe kerül. S én részemről nem támadom meg ezért a t. kormányt, mert azt gon­dolom, hogy a t. kormány csak azt teszi, a mit a magyar közvélemény követel tőle. Ha a magyar közvélemény ezen tévedést fel fogja ismerni és tiltakozik az ellen, hogy a kor­mány ez utón haladjon, hogy nagyhatalmi állásra törekedjék, ez egymagában véve nagyon elégséges volna. És ha lehetetlen, a mint az igen t. minister­elnök ur minap szintén elismerte, ez idő szerint erőszakkal vagy törvényekkel magyarosítani, vagy németesíteni milliókra menő népeket, mihelyt ezt a magyar közvélemény és a magyar törvényhozás elismeri és ezen két czélt elejti: azonnal lehet kisebb budgettel kormányozni, de addig, mig ez van, addig lehetetlen. Ha tekintetbe veszszük, hogy mire fordittatik az a roppant pénz, azt látjuk, hogy többnyire oly czélokra fordittatik, melyek tulajdonképen nem is belső czélok. A mi benn az országban fordittatik, nagyon csekély és termé­szetes, mert az egész budget nem lehet elegendő arra, hogy a belső kifejlődésre és közös mívelő­désre fordíttassák több, mint a mennyi fordittatik. Legalább én ugy látom az egészben. Hát most az a kérdés, hogy meddig fogja ezt elbírni a kormány ? Bátorkodtam érinteni, hogy azon pillanatban meg­bukott az autocraticus, absolutisticus kormány, mihelyt kinyilatkoztatta, hogy az egyensúlt helyre nem hozhatja. És nálunk beállott ily időpont és pedig jól emlékszem 1872—73—74-ben; akkor a kormány oly állapotban érezte magát, hogy bizony oda nyilatkozott, miszerint nem képes az KÉPVH. KAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET. egyensúlyt helyre állítani és a deficitet megszün­tetni. És ennek folytán következett a mostani kor­mány és én igen kérem a t. ministerclnököt, ne felejtse ezt és kérem a t. házat, méltóztassék meg­győződve lenni arról, hogy addig, mig a minister­ein ök ur, a mint eddig tette, előteremteni képes leend azon eszközöket, a miket követel a nagy­hatalmi állás, addig senkisem fogja megbuktatni az országban. De mihelyt kinyilatkoztatja, hogy már tovább nem mehet, akkor mindenesetre le­köszön és más fogja szerencséjét próbálni. Mert máskép nem lehet, az mind hiába. Én, t. ház, ezelőtt 9 évvel egy journalisticai czikk által kimutattam, hogy tulaj donkép van or­szág és ilyen első sorban Törökország, másodsor­ban Magyarország, a mely nem magának él, nem magáért működik, hanem idegenekért. Az igen t. ministerelnök ur sajtópert indíttatott ellenem e miatt, de nem román esküdtszék előtt, mert olyan nem létezik, sem német, hanem magyar esküdtszék előtt Budapesten és nemzetiségi ügyet akart abból a vádló csinálni, de bizony a magyar sajtóbiróság, a magyar esküdtszék engemet fölmentett. És miért? Mert mindegyike azt érezte, hogy az igazat mond­tam. Most az a kérdés, hogy meddig birjuke nagy terhet ? A kormány is elismeri, hogy nagyon nagy és azt ígéri, hogy egyelőre nem fogja tovább emelni; de meggyőződésem szerint ez nem függ tőle s ha holnap követelik tőle, megteszi és ha nem bírja megtenni, ép ugy félre fog menni, mint Lajthán túl a Verfassungs-Partei, mert nem akarta felemelni a terheket. [Derültség jobbfelöl.) És mivel védelmezi eljárását a t. pénzügy­minister ur? Rámutat a roppant nagy hitelre, melynek az ország néhány év óta örvend. De azt hiszem, a dolognak mélyére kellene tekinteni. Hisz nagyon gyakran szokott elő jönni, hogy hitelt ajánlanak olyannak, kit tönkre akarnak juttatni. Ki csinálja a hitelt? Én azt hiszem,Roth­schild és consortiuma. És minő a hitel ? Valami diplomata megbetegszik valahol, vagy rossz ter­més van másutt, vagy rosszak az árak Amerikában és a hitel azonnal inog. Ily biztos és erős hite­lünk van. Ha teszem azt, Rothschildnak is ilyen eszméje volna, mint a kormányelnök urnak, Rothschild addig adna hitelt, mig benne megíula­dnnk. Én azt gondolom, hogy a hitel, melynek örvendünk, nem igazi, mert nem használhatjuk fel ugy, hogy nekünk is maradjon belőle s az oly hitel, mely évről évre mindig több kamatot követel, nem igazi hitel, hanem ámítás és csak addig tart, mig az akarja, ki a hitelt adja. Szerencsétlenségünkre országunk ép ennek a consortiumnak van alávetve és innen magyaráz­ható igen sok tünemény, melyet máskép nem is lehetne megérteni. Én ezelőtt körülbelő] 10 évvel csodálkozva hallottam egy tőkepénzestől, hogy 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom