Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-30

30. országos ülés deezember i. 1884. S5 ről mindig azt tartom, hogy egy ország ezéljanem lehet más, mint a nép jóléte és boldogsága. Maga ő Felsége legmagasabb szavai mindig erre tanítottak bennünket. Mindig azt hallottam, hogy ő Felségének főczélja, népének jóléte és boldogsága. Megvan-e ez, ez a kérdés ? S én meg vagyok győződve s merném állítani, hogy a t. kormány is meg van győződve, hogy ez az érzet az országban nines meg. Ha ezen érzet nem létezik, mivel igazolhatjuk azon roppant terhet, melyet viselünk ? A kormánynak csak az lehet igazolása, ha kimutatja, hogy ő czéljait, melyek természetesen az ország czéijai, csak ennyivel érheti el, hogy csak ennyi pénzzel bir előre hatolni azon az utón, mely az egész ország által mint fő czélja ismertetik el. S itt lappang az én nézetem szerint az egész baj. Eltévesztette szem elől az ország czélját. Nem a nép jólétében keresi a fő czélt, hanem másban. Nevezetesen két téves eszmében. T. i. nagyhatalmat akar játszani, mire roppant sok pénz kell és a mit elvégre is csak az igazi nagyhatalmak uszályában tehet. Továbbá létesíteni akarja a magyar állameszmét, melyet többnyire ugy magyaráz, hogy meg akarja magyarosítani a nem magyar népeket. Ez szintén igen sok pénzbe kerül. S én részemről nem támadom meg ezért a t. kormányt, mert azt gondolom, hogy a t. kormány csak azt teszi, a mit a magyar közvélemény követel tőle. Ha a magyar közvélemény ezen tévedést fel fogja ismerni és tiltakozik az ellen, hogy a kormány ez utón haladjon, hogy nagyhatalmi állásra törekedjék, ez egymagában véve nagyon elégséges volna. És ha lehetetlen, a mint az igen t. ministerelnök ur minap szintén elismerte, ez idő szerint erőszakkal vagy törvényekkel magyarosítani, vagy németesíteni milliókra menő népeket, mihelyt ezt a magyar közvélemény és a magyar törvényhozás elismeri és ezen két czélt elejti: azonnal lehet kisebb budgettel kormányozni, de addig, mig ez van, addig lehetetlen. Ha tekintetbe veszszük, hogy mire fordittatik az a roppant pénz, azt látjuk, hogy többnyire oly czélokra fordittatik, melyek tulajdonképen nem is belső czélok. A mi benn az országban fordittatik, nagyon csekély és természetes, mert az egész budget nem lehet elegendő arra, hogy a belső kifejlődésre és közös mívelődésre fordíttassák több, mint a mennyi fordittatik. Legalább én ugy látom az egészben. Hát most az a kérdés, hogy meddig fogja ezt elbírni a kormány ? Bátorkodtam érinteni, hogy azon pillanatban megbukott az autocraticus, absolutisticus kormány, mihelyt kinyilatkoztatta, hogy az egyensúlt helyre nem hozhatja. És nálunk beállott ily időpont és pedig jól emlékszem 1872—73—74-ben; akkor a kormány oly állapotban érezte magát, hogy bizony oda nyilatkozott, miszerint nem képes az KÉPVH. KAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET. egyensúlyt helyre állítani és a deficitet megszüntetni. És ennek folytán következett a mostani kormány és én igen kérem a t. ministerclnököt, ne felejtse ezt és kérem a t. házat, méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy addig, mig a ministerein ök ur, a mint eddig tette, előteremteni képes leend azon eszközöket, a miket követel a nagyhatalmi állás, addig senkisem fogja megbuktatni az országban. De mihelyt kinyilatkoztatja, hogy már tovább nem mehet, akkor mindenesetre leköszön és más fogja szerencséjét próbálni. Mert máskép nem lehet, az mind hiába. Én, t. ház, ezelőtt 9 évvel egy journalisticai czikk által kimutattam, hogy tulaj donkép van ország és ilyen első sorban Törökország, másodsorban Magyarország, a mely nem magának él, nem magáért működik, hanem idegenekért. Az igen t. ministerelnök ur sajtópert indíttatott ellenem e miatt, de nem román esküdtszék előtt, mert olyan nem létezik, sem német, hanem magyar esküdtszék előtt Budapesten és nemzetiségi ügyet akart abból a vádló csinálni, de bizony a magyar sajtóbiróság, a magyar esküdtszék engemet fölmentett. És miért? Mert mindegyike azt érezte, hogy az igazat mondtam. Most az a kérdés, hogy meddig birjuke nagy terhet ? A kormány is elismeri, hogy nagyon nagy és azt ígéri, hogy egyelőre nem fogja tovább emelni; de meggyőződésem szerint ez nem függ tőle s ha holnap követelik tőle, megteszi és ha nem bírja megtenni, ép ugy félre fog menni, mint Lajthán túl a Verfassungs-Partei, mert nem akarta felemelni a terheket. [Derültség jobbfelöl.) És mivel védelmezi eljárását a t. pénzügyminister ur? Rámutat a roppant nagy hitelre, melynek az ország néhány év óta örvend. De azt hiszem, a dolognak mélyére kellene tekinteni. Hisz nagyon gyakran szokott elő jönni, hogy hitelt ajánlanak olyannak, kit tönkre akarnak juttatni. Ki csinálja a hitelt? Én azt hiszem,Rothschild és consortiuma. És minő a hitel ? Valami diplomata megbetegszik valahol, vagy rossz termés van másutt, vagy rosszak az árak Amerikában és a hitel azonnal inog. Ily biztos és erős hitelünk van. Ha teszem azt, Rothschildnak is ilyen eszméje volna, mint a kormányelnök urnak, Rothschild addig adna hitelt, mig benne megíuladnnk. Én azt gondolom, hogy a hitel, melynek örvendünk, nem igazi, mert nem használhatjuk fel ugy, hogy nekünk is maradjon belőle s az oly hitel, mely évről évre mindig több kamatot követel, nem igazi hitel, hanem ámítás és csak addig tart, mig az akarja, ki a hitelt adja. Szerencsétlenségünkre országunk ép ennek a consortiumnak van alávetve és innen magyarázható igen sok tünemény, melyet máskép nem is lehetne megérteni. Én ezelőtt körülbelő] 10 évvel csodálkozva hallottam egy tőkepénzestől, hogy 4