Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-41

270 41. országos ülés deczember 18. 1884. a viz túlságos szétterjedésének korlátozása által mérséklőén hathatna: akkor t. ház, ha kifogást emelhetnék e tétel ellen, legfeljebb azt a kifogást emel-, hetném, hogy talán szemben a tervbe vett nagy munkával, aránytalanul csekély kezdetnek látszik. Jól tudom, hogy egy ily nagy munkánál az első évben terjedelmesebb műveleteket létesíteni, részben a szükséges előmunkálatok, anyagbeszerzés stb. miatt nem lehet. Épen azért távol legyen tőlem indítványt tenni talán e tétel mostani felemelése iránt, hanem igenis az igen t. közlekedési minister ur szives figyelmét kettős irányban kívánom felhívni. (Halljuk!) Egyik az, hogy a mennyire lehetséges és a mennyire tőle függ, szíveskedjék az általa benyújtott törvényjavaslat tárgyalását siettetve, annak lehető gyors törvényerőre emelkedését istápolni és másrészről ennek alapján idejében ugy intézkedni, hogy azon legveszélyesebb pontokon, melyeket maga az indokolás is jelez, jelesül a Süly, Nagy-Bodak és Bőős közé eső vonalrészeken a munkálatok még 1885-ben megkezdhetők legyenek, mert itt a veszély imminens, mint az a benyújtott törvényjavaslat indokolásából is kiderül. A másik, hogy mint a dolog természetéből is folyik, ha a munkálatok megkezdetnek, az első évben mégis egy oly nagy szakasz juttassék teljes befejezéshez, a mely magában olyan egészet képez, miszerint e tekintetben biztosítékot nyújt, hogy az emberi lehetőség határai közt a viz rendes folyása által megrongáltatni nem fog. Mert azt, épen a sokat hangoztatott financiális helyzetünknél fogva is, én sem tarthatnám megengedhető és helyes takarékosságnak, hogy az egyik évben néhány százezer forint megkímélése végett oly bevégzetlen munkát hagyjunk, melynek megrongálása folytán aztán a kijavításokra aránytalan nagy összeg fogna igényeltetni. Nem akarok a Dunaszabályozás részleteibe bocsátkozni ezúttal. Lesz módom és alkalmam, a menynyiben szükségét fogom látni, magának a törvényjavaslatnak tárgyalásánál kifejteni egyik-másik pontban eltérő nézeteimet és pedig esetleg — a fenforgó szükséghez képest — külön indítvány vagy módosítványok alakjában is. De mivel a törvényjavaslatot általánosságban csak örömmel üdvözlöm és elfogadhatónak tartom s részemről azt annak idején a részletes tárgyalás alapjául el is fogom fogadni: azért felszólalásomat azzal fejezem be, hogy a t. háznak ezen tételt elfogadásra ajánlom, melylyeí nem puszta jótékonyságot gyakorlunk, hanem egy vidék megmentését, azon vidékét, mely eddig a magyar törvényhozásnak és kormányzatnak valóságos mostoha gyermekét képezte, mely vidéknek nincsenek forgalmi eszközei, melyen vasút nem épült még akkor sem, midőn annak építését nemcsak a vidék, de az ország érdeke is követelte volna, mely Magyarországnak egyik legmagyarabb vidéke, mely vidéknek pedig jelenleg létérdekeiről van szó. Ily körülmények közt azt tartom, nem méltánytalan azon kérésem, hogy a t. ház ezen tételt megszavazni méltóztassék, már csak azért is, hogy a munkálatok mielőbb megkezdethessenek, minthogy a pénzügyi bizottság indokolása is azt contenrplálja, hogy még akkor is, ha a törvényjavaslat be nem nyújtatott volna, szükséges lenne a Duna mentében ezen munkálatokat megindítani. (Helyeslések.) Herman Ottó í T. ház! Ha a Duna-mellék valamelyik képviselője, kinek jószágát a Duna habja rombolja, ily érveléssel állott volna elő a házban, milylyel Sághy Gyula t. képviselő ur, ugy én azt az emberi érzetet a megriadás szempontjából érteném, de ha a tudomány-egyetem egy jogi tanára oly okoskodással, a mely a legegyszerűbb felfogás szerint alkotmányellenes, a költségeknek az alkotmány alól való kivétele mellett szólal fel, e felett igen nagy bámulatomat fejezem ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) At. előttem szólott képviselő ur tudhatta volna, hogy Magyarország költségvetésében nem foglalhat helyet semmiféle összeg, semmiféle tétel, csupán csak az, mely hozott törvényen alapul. Ha tehát egyszer a Dunaszabályozásra vonatkozólag egy törvényjavaslat van benyújtva, mely 600,000 frtnyi tételről szól, azon törvénynek meg kell alkotva lenni, szentesítve kell lenni és akkor tartozik Magyarország költségvetésébe és jő alkotmányos tárgyalás alá a tétel. Ez ötletből és alkalomból meg akarom jegyezni azt, kötelességem, lelkiismeretem arra késztet, hogy figyelmeztessem a t. házat, hogy nem most történik először, hogy ily felfogás nyilvánul, hogy az újabb időben a mi egész államháztartásunk, a mennyire pénzügy, egy sajátságos tünetet mutat. Póthitelekről ezen házban már minél ritkábban van szó, nincs ministerium, mely rendszeresen túl ne lépné azon összeget, melyet alkotmányos úton ezen törvényhozás neki megszavazott és mi soha sem érjük el azt, hogy mást halljunk, csupán azt, hogy az illető ministerium a zárszámadási bizottság előtt a kiadási többletet igazolta. T. ház! Ez veszedelmes praecedens, t. i. hogy egyfelől a zárszámadásoknál elszámoltatnak összegek, melyek felett a törvényhozás nem nyilatkozott, melyek semminemű" törvényen nem alapulnak és most merülnek fel czélszerűségi tanok, még pedig szakemberek részéről, a tudomány-egyetem tanárai részéről, melyek egyenesen arra törnek, hogy Magyarország költségvetésébe vétessenek be öszszegek, melyek alkotmányos úton törvénybe iktatva nincsenek. Mindezeknél fogva kijelentem, hogy tökéletesen helyesnek tartom Mocsáry t. képviselőtársam felfogását, melylyeí azon vidéknek semmiféle érdeke megtámadva, nincs, mert ha a Duna-szabályozásra szükség van, ezen párt épen ugy meg fogja szavazni, mint minden más párt, mely be-