Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-41

41. országos ülés deczember 18 1884. '^\ látja, hogy arra szükség van, de itt nem az összeg megtagadása vagy az illető érdeknek kicsiny lé se vezet bennünket, hanem az, hogy a mi ezen ház­ban történik, az alkotmányos és törvényes úton történjék. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Sághy Gyula: T. ház! Én részemről azon személyes megtámadásra, melyet Hermán Ottó képviselőtársam ellenem intézett, reflectálni nem akarok, hanem igenis szükségét érzem annak, hogy félremagyarázott vagy félreértett szavaimat helyre­igazítsam. (Halljuk!) Nagyon jól tudom t. képviselő ur, hogy ugy az alkotmányos elvekkel, mint az általam jól ismert közjogi elvekkel oly tökéletes harmóniába ezen tételnek a költségvetésbe felvétele nincs, de ezt magam megmondtam, ép azért felesleges volt a t. képviselő ur részéről szavaimat e részben félremagyarázni, mert megmondtam, hogy nem is védelmezném ezen tételt, ha nem volna erre prae­cedens. (Nyugtalanság a szélső balon.) De ha prae­cedens van, ily égető kérdésben nem tartom, hogy ezt tekintetbe venni nem lehetne. Tehát a t. kép­viselő ur vagy nem értette jól szavaimat vagy pedig félre méltóztatott azt magyarázni, mert azt nem állítottam egy szóval sem, hogy a tétel ellen alaki szempontból kifogást emelni nem lehet. Egész máskép indokolja különben a tételt a pénz­ügyi bizottság, a hol annak szüksége tekintet nélkül a törvényjavaslatra van kiemelve, ugy mi­ként az másszor is és másutt is megtörtént, hogy szabályozási munkákra külön törvény nélkül évről évre bizonyos összegek megszavaztattak. Ezen szempontból mondtam én azt, hogy miután a mun­kálatoknak megkezdése égető szükséget képez, vegyük figyelembe a már előfordult praeceden­seket, nem pedig mintha nem érezném az alaki nehézségek fenforgását. Megjegyzem még különben a t. képviselő ur előadására azt és ezzel befejezem felszólalásomat, hogy ha én az irányban megnyugvást nyerhetek, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem személyes kérdés!) hogy e munkálatnak megkezdése semmi halasztást nem szenved az által, ha a tétel függő­ben marad. (Ismétélt felkiáltások a szélsőbalon: Nem személyes kérdés! Egy hang balfelöl: Halljuk !) én a magam részéről akkor ezen tételnek függőben tar­tása ellen kifogást nem emelnék. Lázár Ádám: T.ház! Miután előttem szólott t. képviselőtársam ismételve hivatkozott bizonyos praecedensekre, szabad legyen felmutatnom azon esetet, melyre hivatkozott. Legközelebb történt, midőn az indemnity törvényjavaslat tárgyalásánál felszólaltam a második szakasz ellen, a hol az alföld-fiumei vasút megváltásáról szóló törvény­javaslatra hivatkozás történt a nélkül, hogy ez a törvényjavaslat szentesítve lenne. Erre t. képviselő­társam hivatkozhatik, mint praecedensre; azonban, j hogy az az eset is alkotmányjogi sértés volt, azt hiszem, bizonyítani felesleges. De legyen szabad kimutatnom azt, hogy a mit t. képviselőtársam szemben a Mocsáry által beadott határozati javaslattal elérni akar, nem felel meg azon eszméknek, melyeket maga elé tűzött. Itt ugyanis e tétel alatt a felső Duna-sza­bályozásra kívántatik 600,000 frt, melyet ő meg­szavaz a pénzügyi bizottság indokolásában foglalt azon okoskodással kapcsolatban, hogy t. i. ez Összeg az eddigi kisebb szabályozási költségekre megszavaztatott. Ha ezen czím alatt kéri a minister és ajánlja a pénzügyi bizottság, talán részemről sem lenne kifogás; de minthogy ezzel szemben a bizottság indokolásában határozottan azt mondja, hogy eltekintve a 600,000 frt iránt függőben levő törvényjavaslat sorsától, megszavazásra ajánlja ez öszzeget, első tekintetre nem lehet kivenni azt, hogy vájjon a felső Duna-szabályozás nagyobb műveletéből kiragadott 600,000 frt, vagy a sür­gősebb építkezésekre szükséges 600,000 frt ajánltatik-e ? Részemről meg vagyok győződve, hogy a minister által e tárgyban beterjesztett törvény­javaslat, mely már a bizottság tárgyalásán tud­tomra keresztülment, de a képviselőház által még nem tárgyaltatott, azon fontos érdekek megóvásá­nak szempontjából keresztül fog menni; de jelenleg nem tehetünk egyebet, mint hogy azon 600,000 frtot, a mely ép e nagyobb műveletből kiragadva kéretik, ne szavazza meg a ház. Más kérdés, hogy ha a minister ur ettől el­állva, Mocsáry indítványához csatlakozik és külön fogja azt kérni akár most, akár később, meg­jegyezvén, hogy a kisebb műveletekre kívántatik a 600,000 frt. De jelenleg alkotmányjogi szem­pontból, minden hasonló praecedens alkotásától óvakodva, nem tehetünk egyebet, mint csatlakozni azon indítványhoz, mely e tételnél beadatott, meg­várni, míg a törvényjavaslat végérvényesen letár­gyaltatik és addig függőben tartani e tételt, mert csak ez által vélem a kormány ilyen túlkapásai ellen megvédeni az országot. Pártolom Mocsáry képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász Jenő: T. ház! Egyáltalában nem szándékozom most a Dunaszabályozás kérdésével foglalkozni. Én is helyeslem azok nézetét, a kik e kérdés tárgyalásába bocsátkozni nem akartak, mert hiszen lesz arra alkalom az illető törvény­javaslat tárgyalása alkalmával. Csak kettőt aka­rok megjegyezni a Sághy t. képviselőtársam által mondottakra. Az egyik az, midőn a csallóköziek védelmére kelve, azt mondja, hogy ott milyen dúsan áll a gabona, készen a learatásra és akkor jön a köd és a gazdag termést tönkreteszi. No hát, ha ez a Duna szabályozva lesz, azért

Next

/
Oldalképek
Tartalom