Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-41

2 62 *'• országos ülés deczember 18. 1884 jutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslat az indokolással együtt kifog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni és előzetes tárgyalás végett a véderő bizottsághoz utasittatik. Andaházy Pál, a VIII. biráló bizottság elnökei T. ház! A VIII. biráló bizottság nevé­ben Nagy Sándor és'érdektársainak b. Nyáry Béla az ipolysági választó-kerületben megválasztott kép • viselőnek választása ellen beadott kérvényét az erre vonatkozó tanácskozmányi összes jegyző­könyvekkel, valamint a nyomozási iratokkal és az Ítélettel, valamint a beadott különvéíeménynyel együtt azzal terjesztem be, hogy e bizottság f. hó 15-én és 16-án tartott ülésében szótöbbséggel a következő ítéletet hozta: A kérvény elutasittatik; b. Nyáry Béla igazolt képviselőnek kijelentetik Továbbá a költségekre nézve a bizottság a követ­kezőket határozta: A költségek kölcsönösen kiegyenlittetnek, ehhez képest a felek saját költ­ségeiket maguk viselik. A 693 frt 88 krajezárt tevő vizsgálati költségek fele részét, 346 frt 94 krt a kérvényezők, másik fele részét a b. Nyáry Béla választását védő képviselő tartozik viselni. Elnök: A VIII. biráló bizottságitélete alap­ján b. Nyáry Béla igazolt képviselőnek jelen­tetik ki és a Ill-ik osztályba soroztatik, mint a a melyben a legkevesebb tag van. (Felkiáltások a szélső halon: Kérjük a jegyzőkönyv felolvasását.) Fel fog olvastatni az ítélet a különvélemény­nyel együtt. Szathmáry György jegyző (olvassa). Elnök: E tárgyban lijabb határozat szük­sége nem forog fenn. Porubszky Jenő, a mentelmi bizottság előadója: T. képviselőház! Van szerencsém a mentelmi bizottságnak három rendbeli véleményes jelentését tisztelettel bemutatni. A jelentések vo­natkoznak : párviadalnál segédkezés vétségével vádolt Békássy Gyula, sajtó utján elkövetett be­csületsértés vétségével vádolt Simonyi Iván és becsületsértés vétségével vádolt Vadnay Andor képviselők mentelmi jogának felfüggesztésére. Kérem a t. házat, méltóztassék a jelentéseket ki­nyomatni, szétosztatni s annak idején napirendre tűzni. Elnök: A jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és annak idején napirendre fognak tűzetni. Következik a napirend: az 1885. évi állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása és pedig a közmunka és közlekedésügyi ministerium­nak a postára vonatkozó előirányzata. Komlóssy Ferencz: T. ház! Először is azon óhajnak adok kifejezést, hogy felette szeret­ném, ha az érdekelt minister ur személyesen jelen volna, miután szavaim nem annyira a t. házhoz, mint az ő jóakaratához vannak irányozva. Talán felt Inő, hogy a közlekedésiigy posta­szakánál felszólalok, jóllehet ez nem mesterségem. Teszem ezt azért, mert a postaügyet gyermek­korom óta rokon s baráti összeköttetéseimnél fogva ismerni tanultam, azt folyton figyelemmel kisértem, sőt irodalmilag tanulmányozom is. Felszólalok első sorban a nemzet azon nap­számosai érdekében, kik államunk postaügyét éjjel-nappal szolgálják, de vajmi kevés elismerés­ben részesülnek. Azon postatisztviselők érdekében, kiknek állásuk mondhatni legmegkötöttebb és legszolgaiabb valamennyi hivatalnok közt. A mi magát a költségvetést illeti, mint ellen­zéki, mint antisemita is köszönetet szavazok a minister urnak és a postaügy élén álló vezető igazgatóságnak, hogy annyira iparkodnak ezen a közmívelődést-, ipart- és kereskedelmet fejlesztő intézmény felvirágzását előmozdítani? ámbár be­vallom, hogy megelégedtem volna csekélyebb jöve­delemmel is, ha e mellett postaügyünk szervezését, berendezését, önállóbb alapra való fektetését is látnám, illetve legközelebb a t. minister ur ez ügy­ben törvényjavaslattal lépne fel. Constatálom, hogy postaügyünk emelkedik. Mutatja ezt azon körülmény, hogy mai nap mint­egy 3,600 posta van már a közönség rendelkezé­sére, jóllehet megjegyzem azt, hogy ezen posta­hivatalok nem egészen felelnek meg hivatásuknak, annál kevésbé a közönség talán manap felcsigá­zott igényeinek. T. ház! A postaközegek becsü­letére úgyszólván az ország vagyona van bizva. Ok kezelik és közvetítik a legnagyobb pénzössze­geket. És mégis, ha díjazásukat tekintjük, az oly csekély, hogy az élet legszükségesebb igényeit sem. képes kielégíteni. A hazai és külföldi pénz­intézeteknél a hivatalnokok pazarul vannak díjazva s a postánál, pl. a H-od osztályú postahivatalok­nál a főnök 5 — 600 írttal van díjazva, jóllehet egyes hivataloknál, milyen a tapolcsányi és a gaí­góczi, milliók kezeltetnek. E mellet a személyzet száma ugy általában, mint az egyes postahivata­loknál igen csekély, a tisztviselők annyira meg vannak terhelve, hogy nem 8 —10 órát, de 14 órát kénytelenek tölteni azon rosszul szellőztetett és mindenféle miazmákkal telített helyiségekben. A mi pedig az előmenetelt illeti, az vajmi csekély. Magasabb állás nincs, de ha volna is, mások által töltetnék be. Azon kívül lakpénzük nincs arányban az egyes városok lakbérleti viszonyai­val. Nem csoda, ha ezen embereknél a munkakedv hiányzik, ha ambitiójuk elalszik, ha csak gépiesen végzik teendőjüket. De a mellett az őket megillető jogokban is meg vannak rövidítve. Pl. a büntető törvénykönyv gondoskodik a hivatalnokokról és felöleli a conducteuröket és vasúti őröket is. Mig a postahivatalnokok mellőztetnek, ezekről említés sem tétetik. És ha valamelyikük bántalmazásnak van kitéve, a biró egyéni felfogásától és kegyétől függ, vájjon a postahivatalnokot tisztviselőnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom