Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-41

41. országos ülc's deczcmlwr 18. 1884. 263 qualificálja-e vagy sem. Igaz, hogy sok visszaélés fordul elő a postánál, azt ilhistrálnom alig szükséges, ezt a legközelebbi postasikkasztások eléggé igazolják. Csakhogy legkevésbé sem lehet szándékom e miatt a postaközegeket elitélni, a mennyiben ennek oka a személyzet csekély számában, túlterheltetésében és hiányos ellenőrzésében rejlik. Oly szolga, a kit folyton zaklatnak, gazdája vagyonára nem vigyáz. Megengedem, hogy mindenféle visszásságok fordulnak elő a postánál, hogy nem kapjuk a küldeményeket a rendes időben. De ennek is okát a személyzet csekélységében és a berendezés hiányosságában kell keresni. A mi illeti a kisebb postahivatalokat, a postamestereket, ezek állása igen mostoha. Az ilyen szegény ember kénytelen magát beruházni és fizetése nem áll többől mint 120 frtból. És bármennyire iparkodik az ilyen postamester eleget tenni állásának, mégis a szerződés rövid ütőn levén felmondható, függ a főispántól, de függ sokszor a falusi jegyző kegyétől is. Azért is kérném az igen t. minister urat, hogy a postamesterek szerződéseit biztosabb alapra fektesse és ne emeljen postát minden legkisebb községben. Ne tegye ki azon szegény embert az éhhalálnak, vagy annak, hogy magát a sikkasztásban gyakorolja: vagy szüksége van az államnak valamely postára, akkor fizesse az illető hivatalnokokat becsületesen, tisztességesen, vagy nincs szüksége az ilyen hivatalokra, akkor pedig kár az ily embert az éhhalálnak kitenni. De még másra is kérem a minister urat és pedig arra, hogy miután ezen fizetés oly csekély, hogy össze kell kötni valami más hivatallal, ne tessék ezen kisebb postahivatalokat zsidóknak eoncedálni, (Derültség!) kik e mellett rendesen ftíszerkereskedést, vagy más üzletet űznek és igen csekély gondot fordítanak a postakezelésre, hanem igenis ajánlómat, minister ur figyelmébe a szegény tanítókatvagyjegyzőket.ApostahivatalnemGscheft, márpedig hanem Grscheft, arra zsidó nem is vállalkozik, ha mégis vállalkozik, akkor gyanús előttem. (Helyeslés a bal és szélső bal különböző padjain.) Azon kivül még egy másik körülményre akarom felhívni a t. minister ur figyelmét. Szerintem ugyanis a vasút és posta ikertestvérek, melyeknek egyforma rendeltetésük, hivatásuk van, t. i. a szállítás, amaz per eminentiárn embereket, a posta pedig küldeményeket szállít. És mit veszünk észre ? Azt, hogy a vasút dominál a posta fölött. Például a vasút valamely zsidó bérlő kedveért megállapodik bármely őr-állomásnál is, holott a posta kedvéért soha sem áll meg, hanem meg van határozva egy vagy két pereznyi megállapodás és ez alatt ki és be kell rakni a szállítmányokat és ily alkalmakkor történnek rendesen a visszaélések, rendetlenségek, melyek aztán sikkasztásra vezetnek. Azon jövedelmek, melyeket az állam produkál, t. i. a posta-jövedelem, megérdemelné, hogy ne csak mostoha gyermeke legyen a posta az államnak, hanem édes gyermeke és igy egyenlő kedvezményben részesítse a vasutakkal. Igen helyes, hogy az állam palotákat épít egyes vasúti állomásoknál, de gondoskodjék arról is, hogy a postának is legyen kis menedéke, hova az egyes vasutak megérkezésénél be lehessen szállítani a mindenféle küldeményeket. Igazán elszomorító látni, különösen tél idején, hogyan kénytelen a szegény postás az isten szabad ege alatt várni a vasútra, a mely mai napság már rendesen késik és pedig órahosszat. Igen sokat lehetne ezen dolgok illustratiój ára felhozni, de nem akarom a t. ház figyelmét hosszabban igénybe venni, hanem a minister úrhoz fordulok azon kérelemmel: vegye pártfogásába az állam ezen becsületes, jóravaló munkásait, iparkodjék arra, hogy a munka köztük jóformán felosztassák, ne legyenek azok túlterhelve, azon kivül emelje fizetéseiket a felelősség és a munka arányához képest. Részemről meg leszek elégedve, hogy ha jövőre sokkal kevesebb jövedelmet fog a posta produoalni, csak a főbajokon legyen segítve; mert félek, nagyon félek, hogy a mai rendszeres berendezés mellett a, postaintézmény megboszulja magát, már pedig elég alkalmunk volt a magunk kárán tanulni. Ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslések a bal és szélsőbal egyes padjain.) Törs Kálmán : T. ház! A közmunka- és közlekedésügyi ministerium tárczájának általános tárgyalása alkalmával volt szerencsém rámutatni azon üzletágakra, a melyek ez idő szerint máijelentékeny jövedelmet eredményeznek. A posta is ezek közé tartozik, mert a költségvetési előterjesztés szerint 2 milliónál nagyobb karácsonyi ajándékkal kedveskedik a pénzügyministeri tárczának. Ez ellen nekem kifogásom nincs. Én örülök, hogy a közlekedési minister ur kezelésére bizott üzleti ágak nem járnak veszteséggel, hanem jövedelmeznek; nem óhajtanám azonban, hogy az üzlet fogalmához fűződő értelmezés ezen ágakra szorosan alkalmaztassák. Mi az üzlet ? Egy oly foglalkozás, melynek czélja, jövedelemhajtás. Azt tapasztaljuk, hogy magánál a postánál is e felfogás kezd uralkodni. Jó, ha a posta is hajt jövedelmet, de megjegyzem, hogy a postának nem főfeladata, hogy az államnak jövedelmet hajtson. Ha kifizeti magát, már akkor megfelelt a hozzákötött várakozásnak. De ha áldozatba kerülne is íentartása, semmiféle állam el nem kerülheti, hogy ez intézményt fentartsa és fejlessze. Közép-Afrikában most törik a diplomaták fejőket, mik ép szervezzenek egy új államot. Sokban eltérnek nézeteik, de egyben nincs véleménykülönbség, hogy a közlekedési eszközök a vasút, a távírda, a posta, a gőzhajózás és a közutak ne legyenek magántársulatokéi, hanem bi-