Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-40

40. országos ülés decíember 17. 1884. 251 ban felszereli, főleg pedig a vizi utakra és parterősítésekre kívánja figyelmét fordítani. Felhozza továbbá jelentésében, hogy a felső Duna szabályozására és a Vaskapu szabályozására mily nagy összegeket akar igénybe venni. Üdvözlöm ezen irányt és a minister ur azon kijelentését is, a melyet tegnap tett, hogy a vizi utak érdekében mily kevés történt De ha mindezt helyesnek találom is, nem mellőzhetem a minister ur és a t, ház figyelmét igénybe venni arra, hogy ha nem is oly szembeszökőleg, de az ország több helyein szétszórva más folyók oly károkat idéznek elő, hogy valóban kívánatos a figyelmet ide irányozni. Vasmegye és Stájerország közt a határt részben a Mura folyó képezi. Ezen folyó, mint hegyi viz, a legrakonczátlanabbak közé tartozik és a partjain levő községek évtizedek óta a megye támogatásáért folyamodnak, minek következtében a megye küldöttséget küldött ki, hogy a helyszínén vizsgálat alá vegye a helyzetet. Mint a megye állandó választmányának tag] a, részt vévén ily kiküldetésben, alkalmam volt személyesen meggyőződni a jelentések valóságáról. Számos község területe folytonos károsodásnak van kitéve. Néhol egyes község annyira veszélyeztetve van, hogy nem tudható, melyik órában sodorja el az árvíz. Stájerország ugyanis már évek óta kellő figyelemmel védi partjait. Kőépítkezéssel elbästyázza ugy, hogy e miatt saját partjaink vannak romlásnak kitéve. De ezen kívül még más veszély is van. Az t. i„ hogy az árvizek által okozott holt ágak egyikébe betörhet a Mura és medret változtatva, kiszámíthatatlan károkat okozhat. A megye ennek következtében azon kéréssel fordult a ministeriumhoz, hogy miután itt országos határról van szó és Stájerországgal való kölcsönös együttműködés szükséges, a megye pedig Stájerországgxl nem érintkezhetik, legyen szíves a ministerium a részben a közvetítést megtenni. Időközben a megye elhatározta, hogy a fatuskók és mindazon más akadályok, melyeket a rohanó viz hoz, elhárittassanak. Nem levén azonban szakközege a megyének, arra kérte a ministeriumot, készíttesse el a terveket és azok kivitelénél legyen szives a szükséges szakközegről gondoskodni. Nem zárta el a megye magát attól sem, hogy maga is köteles áldozatokat hozni s elhatározta, hogy az egész völgy közmunka erejét e ezélra felajánlja és egyesek tetemes összegeket ajánlottak fel. A mennyire értesülve vagyok, a ministerium részéről kellő méltánylásban részesült a megye felterjesztése és a ministerium tudomására hozta a megyének jóakaratát, melylyel ez ügyet figyelembe vette, sőt elvileg még anyagi támogatást is helyezett kilátásba. Arra vagyok bátor kérni a minister urat, hogy ne esak az elvi támogatás mellett maradjon, hanem történjék meg a gyakorlati is. Belátom, hogy midőn az országnak nagy kiadásai vannak, nem lehet minden partialis érdeket felkarolni; de itt oly kérdésekről van szó, melyekben, ha nem történik intézkedés, ez nagy károkat vonhat maga után. Nem csak a nemzeti vagyon károsodnék, de később oly nagy munkálatokat venne igénybe, melyek nagy összegekbe kerülnének, ugy hogy ez esetben a takarékoskodás helytelen gazdálkodás lenne. Legsürgősebb intézkedés volna Petáncz községnél egy átvágás. Tudjuk, hogy ott nagy hegyoldal van közelben és tavaszszal a nagy beolvadások kiszámíthatlan víztömeget indítanak le a rónaságra. Tehát először szükséges volna, hogy az átvágás által Petáncz községe biztosítassék, másodszor, hogy az eddigi elzárás, mely a folyómeder változtatását vonja maga után, megrszüntettessék. A Styriával parallel parterődítéseket minthogy ez utóbbi most elhalasztható, nem kívánom. De kérem a t. minister urat, hogy e két dologra nézve a megyét és annak lakosságát megnyugtató választ adni szíveskedjék. [HflyesUs balfelől.) Boros Bálint: T. ház! {IlaUjuk!) A közlekedési ministerium költségvetésének ezen tételénél azért szólalok föl, hogy a t. képviselőház figyelmét felkérjem azon elszomorító és veszélyes helyzetre, mely Szatmármegyében az ottani folyók gyakori áradásai folytán a part vidékeit nemcsak a legnagyobb veszélynek teszi ki, de mondhatnám pusztulással fenyegeti. Szatmármegye közönsége e veszélyes helyzet elviselhetetlen nyomása alatt kér vény nyel járult a mélyen tisztelt képviselőházhoz, melyben kérvényezi a rakonczátlan folyóknak állami vezetés és állami segélylyel történendő szabályozását s kérelmezi egyszersmind, hogy addig is, míg ezen szabályozás keresztülvihető lenne, az immineus veszély elhárítása végett nyújtatnék neki állami segély. A beadott kérvény tárgyalása a költségvetés tárgyalásának sürgőssége miatt a napirendről levétetvén, nem volt alkalma a t. képviselőháznak e végzetes állapotról tájékozást szerezni. Legyen megengedve nekem, hogy az elszomorító helyzet általános képét rövid vonásokban feltüntethessem s annak némi enyhítésére a képviselőház jóakaratú támogatását kikérjem. Az országban alig van megye, mely az árvizek okozta károsodásoknak annyira ki volna téve, mint Szatmármegye. A Szamos, Kraszna és Tur folyók a megyét hasítják keresztül — a Tisza és Batár határain folynak el — s mind e folyók árvizei magasabbak lévén, mint a parti alacsony területek, igen gyakran vannak kitéve elárasztásoknak, annyira, 32*