Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-40

252 ' 10- •i*>*t>«» Bléa deezember 17. 1884. hogy kivált az utóbbi néhány év alatt kivételes helyzetre nem is hivatkozhatunk. Legközelebb ez évben 80 községe a megyé­nek, mely szinte egy harmadát képezi annak e egyszersmind zömét magyar tájunknak s melynek talaja kiváló termőképességgel bir — épen az aratást megelőző napokban, az árviz rombolásai által több százezrekre menő károsodásokat szen­vedett — annyira, hogy ez évi adójából ezen köz­ségeknek hetvenezer forintot meghaladó összeget kénytelen volt az állam elengedni és az utóbbi években történt hason természetű leengedések már meghaladják a 400,000 frtot. Hogy ezen helyzet megsemmisíti a gazda fáradozásait és költségeit, megsemmisíti a meg­élhetésnek feltételeit, ínségbe és nyomorba taszítja a földtulajdonost, érzékenyen megrövidíti az állam adóalapját, azt hiszem bizonyítanom is felesleges. De végzetes állapottal állunk szemben egyik folyónknak a Krasznának kivételes viszonyaival, hol a folyásában teljesen feltartóztatott folyó a medrét és a korábban létesített vizvezető csator­nákat részint betöltvén, részint eltorlaszolván, folytonosan > szélesebb határokban terjeszkedik s oly területeket, melyek csak rövid idő előtt mezei művelés alatt állottak — ingoványos láppá vál­toztatott — ugy hogy ma már 70—80 ezer hold terület, mely termőképességére nézve a versenyt az ország bármely elsőrendű földével kiállaná, melynek hátránya néhány évig inkább túltermő képességében lenne kereshető — a nélkül, hogy megfelelne ugy közgazdászat!, mint nemzetgazdá­szati hivatásának — a nélkül,, hogy jelentékeny adóalapul szolgálna az állam adóbevételének, ma már nem nevezhető egyébnek, mint vizmedenczé­nek s a vizi madarak, halak, csíkok és békák állandó tanyájának. És én azt hiszem t. ház, hogy nem tévedek, ha azt állítom, hogy ez elszomorító helyzettel szemben ugy nemzetgazdászati mint közegészség­ügyi szempontból is szemet hunyni nem lehet sem a kormánynak, sem a törvényhozásnak. De hogy még inkább feltüntethessem a szat­mármegyei állapotok tarthatatlanságát, reá kell mutatnom, hogy ezen szomorú állapot nem pusztán az ottani vizek természetes állapotának következ­ménye, A sajnos viszony keletkezett az ötvenes években megkezdett hibás Szamos meder rende­zése által, a mikor a folyó medre átmetszésekkel kiegyenesittetett, folyása megrövidíttetett, sebes­sége meggyorsittatott és mindez történt megfordí­tott helyzetben és vészthozó sorrendben. Mert a helyett, hogy a Szamos alsó szakasza az árvizek levezetésére kellő szabályozással,^illetve az alsó kanyarok átvágásával alkalmassá tétetett volna: az átmetszések a folyó felső szakaszán léte­síttettek, az alsó szakaszon pedig bár szinte meg­indittattak, de befejezetlenül abban hagyattak. Ezen helytelen munkálkodás következtében a felül­ről rohamos gyorsasággal érkező víztömeg által előállott azon szomorú állapot, mely ellen, hogy magát az illető nagy vidék megvédhesse, egy­általában nem rendelkezik az arra szükséges esz­közökkel s igy az árvizek kiszámíthatatlan pusztí­tásai napirenden vannak. Beismerem t. ház, hogy ezen veszélyes álla­potból kihatolni csak az általános szabályozás keresztülvitelével válik lehetővé. Jól tudom t. ház azt is, hogy ezen tart­hatatlan állapot nem kerülte ki a kormány figyel­mét, sőt elismeréssel nyilvánítom hálás köszönete­met a mélyen t. minister urnak, ki az ottani viszonyok iránt személyes megtekintés által is szerzett magának tájékozást — sőt van tudomásom arról is, hogy az igen t. közlekedési minister ur már intézkedett, hogy az általam jelzett folyók szabályozására vonatkozó tervek mielőbb meg­készíttessenek, de némileg azt is tudom, hogy a munka közel áll befejezéséhez és meg vagyok győződve arról is, hogy ilyen szabályozási munká­lat a szabályszerű tervek megkészítése előtt nem is tárgyalható. Ugyanazért én teljes megnyugvás­sal várom be az időt, mely azt hiszem, úgyis már nincs messze, midőn a tervek el fognak készülni, melynek sürgetésére a mélyen t. közlekedési minister urat ez alkalommal is tiszteletteljesen felkérni nem mulasztom el — a mikor a minister urnak lesz alkalma jóakaratát, miben nekem kételkedni különben is nincs okom, intézkedése által megnyugtatókig tanúsítani. Azt hiszem, hogy addig is a Szatmármegyét fenyegető imminens veszély elhárítására valamit tenni elodázhatlan szükség már csak azért is, mert a Szatmármegye alsó részére mesterségesen és a hibás mederrendezés által rohamosított árviz ez évben a parti védtöltéseket annyira megrongálta, hogy azt a megye saját közreműködésével, állami segély nélkül kijavíttatni képes nem lenne, pedig ha ez elmulasztatnék, a legközelebbi áradás alkal­mával bekövetkezendő katastropha felülmúlna min­den eddigieket, fokozná a nyomort és Ínséget s egyszersmind csökkentené az állam adóbevételeit is. És midőn ezen elszomorító viszonyokat a mélyen t. képviselőház előtt feltüntetni kötelességem­nek tartottam, tisztelettel kérem fel a mélyen t. közlekedési minister urat, legyen kegyes gon­doskodni arról, hogy a fenyegető veszély elhárí­tására a már is sokat szenvedett s erejében meg­rongált vidéknek támogatás nyujtassék. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Elnöki Méltóztassék a t. ház megengedni, hogy a tárgyalás most félbeszakittassék és a főrendiház jegyzője átadhassa a főrendiház üzene­tét. (Halljuk!) B. Nyáry Jenő, a főrendiház jegyzője:

Next

/
Oldalképek
Tartalom