Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-40
144 40. országos ülés deczember 17. 1884. kimondtam, hogy nemcsak a szigorú tudományos dolgokat tartom szem előtt, hanem egyszersmind a gazdasági érdeket is. A gazdasági érdek alatt mást nem érthetek, mint a folyóknak olykép való szabályozását, hogy azok gazdaságilag kihasználtassanak és hogy rombolásaik megakadályoztassanak. Én e tekintetben támaszkodom azon munkálatokra, a melyeket Svájcz végzett, a hol a tudomány és a gyakorlat érdekei együttesen lettek megfejtve. (ügy van! bal felől.) Elnök; Az összeg nem lévén megtámadva, 71,463 frt megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Dologi kiadások 94,236 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa) : Folyammérnöki hivatalok 33,999 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa). Bevételek 59,387 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa). Kőútak fentartása és építése. Rendes kiadás. XVII. fejezet. 3. czím. Rendes bevételek. VI. fejezet. 3. czím. Kiadások. Személyi járandóságok 112,494 frt. Orbán Balázs: T. ház! Forgalmi ügyünk bizonyos szakában el kell ismernem a haladást, migmás szakában sajnálatos stagnatio jelentkezik. Eredménye ez azon rendszertelenségnek, a melylyel közlekedésügyünk egész terén találkozunk. így vasutaink, ha nem is tartanak lépést más országok fejlődésével, ha nincsenek is arányban, az oly könnyelműen átvállalt kamatbiztosítás terheivel és a bukófélben levő vasútvonalak megvétele által keletkezett nagy terhekkel, mégis csak épültek; míg ellenben a vasúti vonalokhoz vezető kőútaink, a fő artériáknak ez éíeterei, a legszánandóbb elhagyatottságban vannak s hazánk kőszegény vidékein oly kezdetleges állapotban tartatnak, mint a minőben lehettek Árpád atyánk bejövetelekor, (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon) sőt talán még rosszabb helyzetben, mert akkor még a római uralom építette hadútak itt-ott használhatóbb helyzetben voltak. Gazdag alföldünkön, sőt a dunántúli részekben, a Duna és Tisza közt és a Tisza áldott vidékein utak hiánya miatt a közlekedés néha hónapokig szünetel; gyakori az eset, hogy a közvetlen vasút mellett fekvő városokba nem lehet az indó • háztól kocsival behatolni. Nagy városok és népes vidékek vannak hónap számra a világtól elszigetelve és sártengerbe temetve. (Ügy van! n. szélső balon.) Pedig mind ez nem azért van igy, mintha pénz és munkaerő hiányoznék, hanem azért, hogy mindkettő czéltalanul, slendrián .módra elpazaroltatik, betemettetik a feneketlen sártengerbe e elzüllik az ellenőrzés nélküli jöttünk-mentünk-féle kezelés alatt. Az, a mit az állami költségvetés fordít a közutakra, köztudomású dolog, az magában is tekintélyes összeget tesz; de hogy a közmunka egy részének köteles és más részének önkéntes váltságából mi folyik be ? — azt soha senki sem tudhatta és a jelen rendszer mellett nem is tudhatja meg, mert e tekintetben egészen az alispáni jelentések átlagozására vagyunk utalva, a mi bizony a szigorú ellenőrzést lehetetlenné teszi, mert legfölebb csak azt tudjuk meg, hogy az egész megyéből mi folyt be a központba; de hogy egyes járásokban és községekben mennyi hajtatott be, azt számba venni nem adatik alkalom. T. ház! Hogy ha a teljesített közmunkát pénzértékre reducáljuk — a minthogy azt képvisel — bizonyosan kitesz évenkint 5 — 6 millió frtot sigy nem túlzok, ha azt állítom, hogy Magyarország évenként pénz-és munkaerőben 8—10 millió frtot fordít a kőútakra. Ez ott, a hol kő bőségben van, helyesen használtatik fel és útaink ott jó karban is vannak; de a kőszegény vidékeken nem egyébre, mint a sárnak sárra való halmozására s igy az utaknak nem javítása, hanem inkább megrontására pazaroltatik el. A sok középítési hivatal elég nagy számú mérnökeivel s alattuk levő útbiztosokkal és útkaparókkal alig tesznek egyebet, mint ezen példátlan pénz és munkaerő pazarlást evidentiába tartják. (Igazi TJgy van ! a szélső balon.) Hát t. ház, ez oly gyámoltalanság s az önelhagyottságnak oly szánalmas állapota, a melyen mihamarabb változtatni, gyökeres reformokat behozni s az egész rendszert átalakítani, illetőleg a rendszertelenség helyére észszerű rendszert kell behozni s főleg szigorú ellenőrzést honosítani, hogy közmunka-váltság és közmunka lelkiismeretesen és czélszerfíen hasznosittassék és kitűzött czéljától semmi körülmények közt el ne vonassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha kő nincsen, az nem azt teszi, hogy a közmunkaerőt és váltságot elpocsékolják, mert a hol kő nincsen, oda lehet fedanyagot szállítani vasúton; a kormány az államvasutakon szállíthat díjtalanul, a társulati vasutaknál kieszközölheti az olcsó szállítást. Ha a vasutak vonalainak különböző pontjain lesz fedanyag kellő mennyiségben, onnan aztán a törvényhatóságok a közmunkaerővel széthordattatják a szükséges helyekre, sőt már ki van találva annak módja is, hogy kőszegény vidékeken is miként lehet a fedanyagot nagyobb távolságról is gyorsan és könnyén szállítani; ideiglenes síneket raknak le s azon szállítják gőzerővel a fedanyagot az építendő utakra s a midőn egy úttal készen vannak, akkor más vonalra teszik át. Ily módon a mostani pénz- és munkaerővel pár évtized alatt úthálózatunk minden irányban kiépíthető lenne.
