Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-40
40. országos ülés deczember 17. 1881. 245 Közlekedésügyünk vezetőitől méltán elvárhatjuk, hogy legalább azt, a mit már mások évtizedek előtt kitaláltak, utánozni és alkalmazni tudják; de hisz az már nálunk is volt alkalmazva Szeged feltöltésénél. Fejünk lágya már régen benőtt s nagyon is eljött az ideje, hogy közlekedésügyünk gyermekkorából kilépjünk s gondolkozzunk és cselekedjünk meglett emberek modorában. Az itt röviden előadottakból meggyőződhetik mindenki arról, hogy közlekedésügyünk s főleg útaink kezelésébe gyökeres rendszerváltoztatást kell behoznunk; különösen a közlekedésügyi minister ur jóindulatától elvárhatjuk, hogy átlátva az eddigi slendrián rendszer tarthatatlanságát, legalább a jövőre nézve gondoskodni fog arról, hogy a budget keretében megszavazott és a közmunkaváltságból befolyó igen tekintélyes összeg szigorú ellenőrzés mellett valóban útcsinálásra és ne sárhalmozásra fordíttassék s ezzel kapcsolatosan a népnek útcsinálással való túlterheltetése s főleg mezei munkaidőben való kinoztatása is megszüntettessék. Mert például nálunk divatban van az útcsinálásnak is korteskedési czélokra való kihasználása s a szegény ellenzéki választóknak az általi gyötörtetése, hogy a legsürgősebb mezei munka idején szoktak útcsinálásra kihajtani. Szükséges lenne azért intézkedni az iránt, hogy a közmunkaerő a mezei munka teljes bevégeztekor rendeltethessék csak ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De t. ház, útaink jókarba hozatalának van egy, a felhozottaknál még sokkal fontosabb nemzetgazdászati előnye is, a miről eddig ugy látszik senki sem gondolkozott e hazában, legalább én eddig azt semminemű nemzetgazdászati munkában vagy szaklapban még csak felemlítve sem láttam; (Halljuk!) és ez az, hogy jól kiépített és kikavic solt utaknál a 4 öl szélesség tökéletesen elégséges, nálunk például a legélénkebb közlekedési vonalokon!se*szélesebbek az utak 3—4 ölnél s nincsen eset arra, hogy a közlekedésben valaha a legcsekélyebb fennakadás történt volna; mig itt a Királyhágón inneni részben sárral csinált útaink és töltéseink épen a legtermékenyebb alföldön 12—16 öl szélesek szoktak lenni a végett, hogy a feneketlen sárban egymást kerülgethessék a kocsik. Méltóztassék egy kissé utána gondolni, hogy ez által mily roppant terület vonatik el a fbldmíveléstől, a kihasználástól s méltóztassék egy kissé utánszámítani, hogy ha ezen roppant sok ezer folyómértföldet kitevő utak kiépítésével, útaink 4 öl szélességre vétetnének, az által mily nagy kiterjedésű, sok százezer holdra menő területet adhatnánk vissza a földmívelésnek; a mi által nemzetgazdászatunk igen nagy lendületet nyerne. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem lehet ellenvetésül azt felhozni, hogy ily módon keskeny és bajosan hasznosítható parcellák támadnának, a melyek bajosan lennének fóldmívelési czélokra hasznosíthatok, mert ha megtekintik önök például a székelyföldön levő egy öl szélességű szántóföldeket, akkor az útaink mentén igy keletkező 8—12 öl szélességű parcellák latifundiumoknak tekinthetők. Aztán t. ház, tudjuk azt, hogy vasutaink mellett is fenmaradtak ilyen, sőt jóval keskenyebb parcellák s azok mégis értékesíthetők és földmívelésre felhasználhatók voltak, sőt a'kisajátítás és eladással foglalkozók még meg is gazdagodtak, pedig a vasúti töltésekhez azoknak kuumsos felső rétegeit elhordták, a mi útaink maradvány földjeinél nem fordulna elő. Én, t. ház, meg vagyok győződve, hogy az ily maradványföldek ép azért, mert könnyű és jó közlekedés vonalába esnek, nagyon könnyen és nagy árban lennének értékesíthetők, az útmenti birtokosok sietnének még áldozatok árán is magukhoz váltani s igy ezek vételárából oly összeg folyna be, a melyből minden állami támogatás nélkül a költségvetésbe előirányzott tételek meggazdálkodása mellett is kiépíthetnők hazánk összes útvonalait. Hármas előny kínálkozik, 1-ször úthálózatunk alapos kiépíthetése, 2-szor hazánk termelési képességének nagymérvű fokozása, 3-szor az államköltségvetésben való meggazdálkodás, sőt még egy 4-ik, az adóképesség emelkedése is, mert ezen most művelés és igy adó alól kivont roppant területek ép ugy adó alá jönnének, mint az ármentesített s igy a [földmívelésnek visszaadott területek. Azt hiszem t. ház, hogy ez eszmék olyanok, a melyek méltók arra, hogy a hazai sajtó felkarolja, kifejtse és megérlelje és hogy a t. közlekedési minister ur is becses figyelmére méltassa, mert ez nem párt-, nem kortes-, hanem oly nemzetgazdászati kérdés, mely ha jól oldatik meg, nagy lendületet adhat hazánk fejlődésének. Dixi et salvavi animam meam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Papp Elek: T. ház! Tegnap a minister ur kegyes volt kilátásba helyezni, hogy a közmunkatörvényt minél elébb a ház elé fogja terjeszteni. Ez valóban óhajtandó, szükséges s ezért neki csak elismeréssel tartozom, mert a közútakról és közmunkák alkalmazásáról szóló törvények valósággal már éget'ó szükséggé váltak. Tapasztaljuk ezt folyton. Tapasztaljuk ezt jelenleg a szilárd anyagból építendő utainkra fordítandó összegeknek költségvetése tárgyalásából kifolyó felszólalásokból. Tapasztaljuk ugyanis, hogy az adófizető nép elégedetlen azon eljárással, melyek a kőútak építésénél tapasztalhatók. Ugyanis előirányozva van kőútak építésére 3.500,000 frt. A minister ur mintegy 7 millióra becsülte azon összeget