Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-30
18 36. országos ülés deczember 4. 1884. ellenzék kizárásával vagy paralisalásával összealkotják, minden komoly aggodalom nélkül szokta a bécsi körök és a hadügyminister ur kivánatait teljesíteni, még ha az önök szerint sérthetetlen nemzetközi szerződés jellegét viselő közösügyes alkuba ütközik is. Hisz annak értelmében a hadügyi kiadások 10 évre változatlanul állapíttattak meg s mégis nincsen olyan év, hogy a hadügyminister túlkiadásokkal és oly póthitelekkel ne állana elő, a mit önök mindig utólagosan is helyben szoktak hagyni. Ezt megkívánta a mi új admirálunk s túlköveteléssel áll elő, mit a többség kész lesz a többi száz milliók után szintén a tengerbe dobni. Hadd emelkedjék a kizsarolt nemzet nevében tiltakozó szó legalább e padokról. Ha delegatióink kötelességérzete nem bizonyult eddig elég erős óvszernek, fájdalom, országgyűléseink sem tudják régi országgyűléseinken oly hatalmasan nyilvánult ellentállási és jogvédelmi hatalmukat kifejteni; hisz, fájdalom, ennek döntő többsége egy ember akaratának, néha szeszélyének van alárendelve, a ki a jogvédelemben nemigen bizonyult valami erős és kitartó harezosnak. Minden parlamentben a többség dönt; csakhogy ez alkotmányos elvnek csak ott lehet az alkalmazásban üdvös eredménye, a hol a többség öntudatos gondolkozással bir, nagy elvek és erős meggyőződések s nem személyes ambitiók által vezéreltetik. (Igaz! Igaz! a széhö baloldalon.) Ámde nálunk ily parlamenti tényezőt hiába keresünk, itt nem a meggyőző érvelés, hanem a szavazás dönt, a lényeget lenyomja a mérlegben az üres számtöbbség. Itt nem a többség vezérszónokai, irányadó férfiai, hanem még a legcsekélyebb kérdésben is vezérszónokként szereplő egyetlen ember akarata dönt. O kiadja a jelszót s a szavazó gép működik. De nem is itt a házban, hanem a clubban és a bizottságokban oldatnak meg a kérdések, hol ismét ugyanazon ember szava dönt, ide már bevégzett tényként érkeznek az ügyek, a melyeken a parlamenti bölcsesség mit sem tud változtatni. Nem is emlékszem 10 éves parlam enti életünkben oly esetre, hogy azon, a mit Tisza .Kálmán a clubban elhatározott és a bizottságokon átkergetett: itt a parlamentben csekély irályi vagy más lényegtelen módosításon kivül változás történt volna. Ámde clubban és bizottságokban, valamint itt a házban is vezér-és zárszónok mindig a ministerelnök úrból telik ki s igy az előkészítés és az eldöntés is mindig az ő egyedárúságát képezi. Hogy ez egyedárúság vagy helyesebben mondva egyeduralom jót nem, hanem csak rosszat eredményez, azt közéletünk minden terén sajnosán tapasztalhatjuk. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Ha politikai, államjogi és parlamentaris életünket a közösügyes rendszer és egy ember min| denható szenvedélye ily szomorú helyzetbe sodorta, közigazgatási tekintetben szintén oly helyzetbe jutottunk, a melyet ázsiai és török állapotoknak szoktak nevezni; de én ez elnevezést már túlhaladott álláspontnak tekintem, mert a törökre nézve sértés van ez összehasonlításban, azt legfölebb a muszka viszonyokkal helyezhetjük párhuzamba. Mert közigazgatásunk nemcsak rossz, hanem kevéssé megbízható is. Az árvapénzek és a postakezelés körüli hűtlenségek és tolvajlásokról nem is szólva az ujonczállítás és szállításoknál oly botrányos visszaélések fordulnak elő, a melyeket mindenkitud, mindenki lát; a miknek létezését a mi volt honvédministerünk Szende Béla is az ő becsületes őszinteségével Thaly barátom egy felszólalására bevallotta, de mint monda, az ily titokban folytatott üzelmeket kiirtani nem lehet. Nem bizony, mert még soha senkit ily üzelmekért meg nem büntettek, mert hát az ily manipulánsok jő kortesek is szoktak lenni. Magam is tettem ily feljelentést, a hol a szolgabíró tanuk előtt elvette a pénzt s a fiút mégis besorozták; de a vizsgálat ugy lett vezetve, hogy a szegény rászedettet fenyegették elzárással, ha vallani mer, természetes, hogy az ügy el lett simítva, mert az illető mintakortes volt. Ha az árvapénzeknél, postánál, adóhivataloknál, hol még van ellenőrzés oly gyakoriak a hűtlenségek, hát mik történhetnek a közmunkaváltság, büntetéspénzek, rovataloknál, jótékonyczélú gyűjtéseknél, a melyeknél egyáltalában semmi ellenőrzés sincsen. Legfölebb az alispán szokta évi jelentésében átmenetileg általános számtételekben fölemlíteni, hogy közmunkaváltságból, büntetéspénzből, rovataiból befolyt az egész megyéből ennyi meg ennyi, dehogy csak annyi vettetett-e ki valóban, annak csak a jó Isten a tudója. Ily módon történhetett meg, hogy itt a központi megye egyik szolgabirája 10 éven át elsajátította a kezén forgott közpénzeket, mit csak az agyába röpített golyó derített ki. Közbiztonsági, mezőrendőrségi, közegészségügyi, népnevelési, cseléd- és munkásügyi állapotaink mind szánalmas helyzetben vannak, rubricázás az folyik mindenütt untig elég; de tulaj donképi közigazgatás alig létezik. A közigazgatási tisztviselők lelkiismereteskednek s járásaikat szorgalmatosan látogatják egyszer minden három évben: országos képviselőválasztáskor, midőn a törvény ezt tiltja; ekkor aztán ugy kifáradnak, hogy ismét nyugosznak évekig szerzett babéraikon, néha mulatoznak is a szerzeményen. Magok a főispán urak is ugy ki szoktak merülni az ily választási campagneban, hogy azután elégségesnek tartják a bizottmányi gyűléseken való elnöklést. Tisztelet azon keveseknek, kik máskor is adnak életjelt. De t. ház! E szomorú jelenségek korántsem I kifolyásai és kinövései az önkormányzatnak, a
