Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-30

30. országos ülés deczember 4- 1S84. Vé mint azt a centralisták elhitetni akarnák, hisz azok a mi régi valódi önkormányzatunk idejében ismeretlenek voltak: hanem igenis kifolyásai és fattyúkinövései a jelen helyzetnek, a mely az önkormányzatnak csak látszata, a mely csak névleges önkormányzat, de valóban a legmerevebb centralisatio. Kifolyása az önök kortes-rendszerének, a mely mindent elnéz, mindent megenged a választásokkor jó szolgálatokat tett hivatalnoknak. Kifolyása azon pajtáskodásnak, mely utat nyit minden rossz és bűnös hivatalnoknak, hogy a kormány palástjába kapaszkodjék s felébb valóiba — kik vele együtt törvénytelenkedtek — ne szigorú feleletre vonóját, hanem bűnrészesét tekintse. Kifolyása a fegyelmi bizottságok p;rjtáskodásának és a legfelsőbb felügyelet hiányának, (ügy van! a szélső baloldalon.) E felügyeletet a belügyérnek kellene gyakorolnia, következésképen a belügyministerium élére egy buzgó, tevékeny, az administratióban szakavatott, egészen a közigazgatásnak élő, minden tevékenységét, minden buzgalmát annak szentelő, a közigazgatás minden csinját-binyját értő oly egyént kell állítani, a ki rendre megjárná — nem bandériummal s a zenekarok nagy dobszójával — meglepné a megyéket és törvényhatóságokat, szigorú felügyelet és ellenőrzés alatt tartaná a tisztikarokat, a visszaéléseket, hűtlenségeket, sőt hanyagságot is könyörtelenül üldözné és drákói szigorral büntetné. Én igen nagy elismeréssel vagyok a ministerelnök ur nagy ni un kab Írósága iránt, azt is bevallom, hogy ő oly sokra képes a mint kevés halandó; de hogy valaki tevékeny ministerelnök legyen, a ki folyton Budapest és Bécs között kénytelen lebegni, hogy a ministertanácsokban itt és ott mindig irányadó részt vegyen, hogy a ministeriumok mindenikében döntő befolyást gyakoroljon, hogy delegatióban s az országgyűlés mindkét házában, azoknak bizottságaiban, a pártelubban mindig és mindenütt jelen legyen, mindenütt a vezérszónok szerepét vigye elannyira, hogy ministertársait még a parlamenti vitákban való szereplésről is leszorítsa, hogy naponta számos küldöttséget fogadjon, ministeriuuiaiha kihallgatásokat adjon, az ügykezelést vezesse, ünnepéíyeségeken, banqnetteken, templomi parádékon, jótékonyczéíú előadásokon, lóversenyeken, sportkedveléseken, easino s nem tudom más mindenféle gyűléseken jelen legyen, saját gazdaságát inspieiálja, tengeri fürdőt élvezzen, (Derültség a szélső baloldalon) a „rózsabokorba" is betérjen magas politikát hangsúlyozni s még mind ezeken felül a nagyon sokoldalú belügyministeri teendőket is jól el tudja végezni: az t. ház, lehetetlenség, az az emberi képességet túlhaladja; hisz a ki nálunk a belügy ministerséget jól akarja betölteni, annak nappalátéjjelét arra kell szentelnie s még igy is bajosan foghat hivatásának megfelelni, (ügy van! a szélső baloldalon.) De a belügyministeri szék elfoglalása korántsem azért történik, mintha ministerelnök ur arról lenne meggyőződve, hogy sokoldalú és bokros teendői közepette a belügyministeri teendőket is jól el tudná végezni, hanem történik azért, mert a belügyministerségre szüksége van neki a képviselőválasztások olyképeni vezethetéseért, hogy a hatalmat biztosíthassa a maga számára; mert hát a belügyérség legalább is 50,000 ingyen-kortest biztosít számára; mert hivatalos pressio büntetlen gyakorlására, a baloldali választóknak az összeíráskor való kihagyására, a szegény választóknak a birák, jegyzők és csendőrök általi beexcortiroztatására, a választási elnökök törvényellenes erőszakoskodásai elsimítása és felbátorítására nagyon kedvező alkalmat nyújt. Ez a valódi oka, hogy a ministerelnök ur 10 év óta miért tartja megszállva a belügj'ministerséget, a melynek teendőivel tüzetesen szokott foglalkozni minden három évben egyszer: a választások folyama alatt, ezért van nekünk rubricázásunk ugyan elég, de közigazgatási életünk majdnem semmi, (ügy van! a szélső baloldalon.) Hát mit mondjak famosus igazságszolgáitatásunkról, mely lassú és utólérhetlenül költséges, ugy hogy Magyarországon az igazság keresése manapság csak a gazdagok sportjává válik, mert a szegény ember, bár minő igaza legyen is, nem mer perlekedni, ha ügyvéd, stempli s folytonos perújítások költségei által kis vagyonkáját fölemésztetni nem akarja. Ezen bajon természetesen ez idő szerint nem tudunk segíteni, mert a külföldieskedés itt is belesodort a tömkelegbe; de nem tehetem, hogy az igazságügy ér ur figyelmét föl ne hívjam, azon abnormis eljárásra, hogy a törvényszéki birák, bár elég jól vannak díjazva, mégis ha akár magán, akár hivatalos vagy bűnügyben vidékre kiszállnak, az őket jogosan megillető fuvardíjon kivül még külön napidíj t is szednek. Hisz ez valódi kétfizetés, mert a mig künn jár, addig benn a törvényszék vagy járásbíróságnál nem dolgozik, csak egy munkát végez g mégis kettős fizetést húz az állam nagy kárára. Ez még magánügyben sem indokolt, mert a honpolgár azért fizeti a nagy adót s fogyasztja a drága stemplit, hogy az állam képesítve legyen olcsó igazságot szolgáltatni; de hogy hivatalos kiküldetésben is rendes fizetése mellett abiró még külön nagy napidíjakat szedjen, azt huzavonánál egyébnek nem nevezhetem. A költségvetésben nem találom kimutatását az ilynemű kiadás mennyiségének, de hogy az nem csekély Összeget tehet ki, példával ilJustrálom. Régi kerületembe feljelentési tettem a szolgabiré j s néhány jegyző ellen, a kik nyilvánosan veszte-