Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-30

30. országos ülés űeezember 4. 1884. Jy azt, hogy költségvetéseink folytonos nagy deficittel küzdenek; a midőn e gyümölcstelen nagy kiadások meggátolnak abban, hogy megtehessük hazánkban azon elkerülhetlenül szükséges befektetéseket, a melyek a nemzet anyagi és szellemi felvirágzását idézhetnék elő. (Igaz! Igazi a szélső haloldalon.) A hadi kiadások e folytonos emelkedése annál inkább megdöbbenthet, mert minden alkalommal kitűnőnek és mintaszerűnek mutatkozó honvédségünk fejlesztésére, annak tüzérség és műszaki csapatokkal való ellátására: hanem leginkább a czéltalan hadi tengerészet fejlesztésére fordittatik. Csak 2 millió forinttal akarják a hadi tengerészet budgetjét emelni, nem is ugy átmenetileg, hanem állandólag minden évben ismétlődőleg, sőt előreláthatólag olyképen, hogy az évente fokozódó rendes kiadássá fogna átváltozni; mert a tengerészek különben is az éles tengeri levegő által fokozott jó étvágygyal szoktak birni, az étvágy pedig az étkezés közt szokott megjönni, mint a franczia példabeszéd mondja. (Igaz! Igaz! a szélső haloldálon ) De hát t. ház, vizsgáljuk egy kissé komolyan és behatóan, hogy hadi tengerészetünknek egyáltalában és annak fejlesztésében különösen lehet-e valamely komoly ezélt és indokot vagy a szükségességnek még- csak a látszatát is felfedeznünk ? T. ház! Én ugy találom, miszerint az, hogy mi tenger hatalomra játszuk magunkat, nemcsak indokolatlan, hanem az absurdumoklegnagyobbika s e törekvés nagyon comicusnak tűnhetnék fel, ha annak árát nem nekünk kellene oly keservesen kiizzadnunk. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Hisz hadi tengcrészetre oly államoknak van szükségük, a melyeket tengerek öveznek, melyeknek nagy terjedelmű partvidékeikot kell ellenséges támadások ellen fedezniök. Szüksége van továbbá oly országoknak, melyeknek messze földön, távol oeeántúli földrészeken féltett gyarmataik vannak, honnan pénzelnek, hová kiviteli kereskedelmük irányul. Oly országoknak, melyeknek védelmi súlypontja a tengeren van s melyek sorsát tengeri ütközet döntheti el. Ámde nálunk e körülmények egyike sem fordul elő, nekünk alig van partvidékünk, melyet oltalmaznunk kellene a tenger felől, mert a mi kevés van, annak olyan geográfiai fekvése van, hogy azt tenger felől bajosan lehet megtámadni, de ha lehetne is, a nagy költséggel létesített part-erődök és lerakható torpedók eléggé biztosítják az invasio ellen; de nem is vágyik oly nagyon egy tengeri hatalom sem e keskeny, szalagszertí, kopár, terméketlen s békétlen vad lakosságú partvidékünkre, melynek semmi értékes háttere nincsen, mert Boszniára, mely hátterét képezi, senki semvágyakodik, mert senki sem akar viperát keblébe rejKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET. teni, miként mi tevénk, de különben is az egy Fiúmén kívül nincsen oly tengerpartunk, melyet az idetartozandóság erős érzete csatolna birodalmunkhoz, hisz Triesztet Olaszország, Dalmátiát és Hinterlandját Boszniát Horvátország követeli magának s ezek egyike sem érdemli meg, hogy oly roppant kiadást igénylő hadi tengerészetet tartsunk védelmükre, hisz Horvátországra és Triesztre e nélkül is eleget ráfizetünk. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Gyarmataink sincsenek, melyeket oltalmaznunk kellene, mert a mi szerencsétlen kivándorlóink Amerika távol vidékeire húzódnak, a hová hadi hajóink eljutni nem tudnak, arra se lehet kilátásunk, hogy ezután foglaljunk gyarmatokat bárcsak Afrika kanibáljai közt, mert az utolsót lefoglalta már ott is Nachtigal Németország számára. Kereskedelmünk védelmére sem kell tengeri haderő, mert ez fájdalom, nagyon kismérvű a tengeren s arra már mi meghozzuk a czéltalan nagy áldozatot a trieszti Lloyd nagy subventiója által. Mi,t. ház, száraz tengeri hatalom vagyunk, a melynek sorsára egy szerencsés vagy szerencsétlen tengeri ütközet mi befolyást sem gyakorolhat, hisz Lissánál győzött egyszer életében a mi flottánk, de azért Lombardia és Velencze mégis elveszett, A mi tengeri haderőnket tönkre tehetnék, hadi haj óinkat mind elsülyeszthetnék, de azért a győztes mi eredményt sem tudna felmutatni mindaddig, mig szárazföldünk szivébe be nem hatolna s olt nem szórná szét hadseregeinket. E küzdelemnél pedig egy század honvéd-huszárnak több hasznát vennők, mint egész flottánknak. Hadi tengerészetünknek még lehetett létczélja addig, mig Lombardiát és Velenczét kellett őriznie, de ma teljesen megszűnt létoka s az a roppant összeg a mi ráfordittatik, a tenger mélységes fenekére van czéltalanul belökve; hadi tengerészetünk legfölebb arra szolgált eddig, hogy a krivoscsiei lázadók sziklahegyeikről lenevessék hatástalan erőlködését és a jövőben arra szolgálhat, hogy ellenségeink száma a válságok napjaiban szaporodjék, mert mindenki tudja, hogy hadi tengerészetünk legénysége nagyobb részt a kifelé gravitáló elemekből van összeállítva. Ezt szükségesnek tartottam előadni és kifejteni, mert nekem soha sem lesz a lkaim Mm azt a delegatióban szellőztetni, hová a külügy és hadügyre vonatkozó észrevételeinket utalni szokták, de szerény meggyőződésem szerint, ha valami, ugy ezen a nemzeti élet legfőbb és nagyon sok pénzt felemésztő ügyleteit a parlament hatásköréből és az alkotmányos ellenőrzés alól elvonni nem lehet. Mi a megvitatás jogától soha el nem állunk, mert a delegationális tál lencseért ősi örökségünkről soha lemondani nem fogunk. Hisz az a delegatio a miként azt a komoly 3