Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-30

14 30. orsiágo^ ülés deezember 4. 1884. meggyőződve lenniök: vagy győzök, vagy bukom, de az igazságtól én sem el nem távolodom, sem az igazság mellett oldalt meg nem állok, hanem teszek érette. Ez a liberalismus. Ezek a sok mindenféle doctrinák legújabb kiadásban köszönik lételüket annak a formailag igen tökéletes és szép beszédnek, melyet e ház egyik régi kitűnősége, Horváth Boldizsár mondott. Igen ám t. ház, de az a nagy tisztelet, melyet iránta érzek, sem tartóztat attól, hogy az ő liheralismusát is meg ne bíráljam. (Halljuk!) Hiszen ő szakasztott ott áll, a hol gróf Keglevich István kimutatta, hogy nem lehet előrehaladni, sőt áll ott, a hol áll Grünwald Béla t, képviselőtársam és a hol Beksics Gusztáv t. képviselőtársam. 0 azt mondja, a liberalismus a haladás, hanem t. ház, a ki azt mondja: haladás, annak a haladást definiálnia is kell. Az én liberalismusom nem az, mely a társadalom pillanatnyi bajai következtében mindjárt hajlandó reactionarius rendszabályoknak, bár ideiglenesen való behozatalára, hanem az, a mely felemelkedik, messze megy előre és akként kényszeríti a megbontott társadalmat, hogy megjavuljon. Az én liberalismusom tisztelt ház, az egészen egyszerűen meg van magyarázva; mi a szabadelvűs ég? mi a liberalismus? Folytonos haladás a több szabadság, a több egyenlőség, a több testvériség felé, soha egy lépést sem retrográd tenni, az a valóságos liberalismus, ehhez mérem a társadalomnak és az államnak összes intézményeit, a közélet minden nyilvánulását és nyilatkozványát és a hol nem látom a több szabadság, több egyenlőség és több testvériség felé való törekvést, előre megyek s igy iparkodom segíteni,.hogy az legyen, de hogy ehhez reactionarius rendszabályokkal, bármely ideiglenességgel, hozzányúljanak, azt részemről nem tűröm és az ellen mindig hajlandó vagyok akár pártot ütni. Ez, t. ház, a liberalismus és én bámulatomat fejezem ki t. ház a felett, hogy itt bizonyos körök, bizonyos rétegek részéről roppant nagy consternálás mutatkozik bizonyos társadalmi jelenségekkel szemben. Hol van az ok? Keressük a szabadelvűpárt magatartásában, keresik mindenféle eltérésekben, keresik a közmorál sülyedésében, keresik mindenütt és veszik a dolgot ugy, hogy egy hanyatlásnak indult nemzetnek, mely ilyen és olyan irányban halad, a mely ilyen és olyan nyűg alatt van, mint a magvar jelenleg, csak vesznie kell. Igen ám t. ház, de a társadalmi test physiologiája minket másra tanít. Egy igen mélyen gondolkozó angol tudós, ki a nemzetek keletkezéséről értekezett, igen helyesen jegyzi meg azt és mutatja ki példákkal, hogy igenis vannak a nemzetek életében sokszor úgynevezett korszakot alkotó férfiak, a kik egész egyéniségük tulajdonságait, sajátságait, de csak mulandóan, az egész társada| lomra rányomják. És ez az angol, ez a Bagehot, be is bizonyítja, hogy miféle ministerek alatt mikép gondolkozott az angol társadalom : máskép PalmerRton, máskép Gladstone alatt. Es bámulatos dolog t. ház, hogy a társadalomban, a nemzetben, mint physiologiai egységben sokszor nagy hanyatlások következnek be, de asttán bekövetkezik egy fordu'ópont, a hol ismét általános felemelkedés következik. A magyar társadalomnak vájjon mi baja? Ezen társadalmi jelenségeknek, az úgynevezett corruptiónak, az úgynevezett társadalmi elernyedésnek vájjon mi az oka? Hiszen ha Beksics t. képviselőtársam mélyen pillantott volna be nemcsak a szerkesztőségbe és nemcsak oda a hova őt viszik és kalauzolják, hanem valósággal a magyar társadalomba és birt volna elég elfogulatlansággal, hogy ott tanulmányozzon és észleljen, megtalálta volna az elernyesedésnek és egyéb bajnak okát, mert hiszen azon férfiúnak, melynek egész lényét visszatükrözi a társadalom, Tisza Kálmánnak satellesei ott vannak a társadalomnak minden terén, benne vannak minden legkisebb egyletben, még a harangozó egyletben is. (Élénk derültség.) Hiszen az épen a megbénító, hogy sehol az erők szabad nyilvánulása, a társulati élet kifejlődése nem történhetik akkép, a mint az a társadalomból magából kikel, hanem mindjárt ott van, mint az ultramontanoknál a koppantó, ott van az illető kormánypárti vezető férfiú, a ki mindent a párturalom feltétlenül szent érdekében elernyeszt azzal a bizonyos — hosszú kézzel való korteskedéssel. En, t. képviselőház, nem esem kétségbe a magyar nemzet jövője fölött; én ebben mást, mint lidércznyomást nem látok: hanem minthogy látom, hogy mai napság semmiféle nagyszabású eszmék nem lüktetnek, hogy a kor nincs megérve arra, hogy általánosságban az emberiséget megrázza, hogy itt valósággal egy oly pontig jöttünk, a hol minden téren és minden országban bizonyos stagnatiót észlelhetünk : én álláspontomból kifolyólag arra szorítkozom, hogy Magyarország jelenlegi ministerelnökének, a ki már kifejezte, hogy unja százszor és százszor a mi oldalunkról elmondott bizonyos dolgokat, ezeket a dolgokat 101-ikszer is elmondjam, mert ha ő nem Cato és nem érzi magában a catói tehetséget, lesznek a házban és a ház ezen oldalán Catók elegen, kik neki százszor és százegyszer elmondják, hogy a physiologia törvényeit még nemzeteknél sem lehet meghamisítani, hogy egy organismus csak ugy élhet, hogy ha azt a nedvet, a mely benne kering, önmaga javára fordítja és hogy valamint egyes organismusoknál, a nemzetnél is ugy van ez és ezt kifejezni, elérni j máskép nem lehet, csupán csak a nemzet teljes