Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-30

$0 országos ülés t önállóságával és függetlenségével. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Én, t. ház, Magyarország ministerelnökének egyet ajánlok. Csanády Sándor: Menjen el! (Derültség.) Hermán Ottó: Vegye elő 1875ik évi photographiáját, vessen rá egy pillantást s azután nézzen a tükörbe. A tükörbe vetett pillantás azt fogja neki mondani: „Mementó móri! Ember nézd meg, mily állapotban hagyod a társadalmat, a melyet ide juttattál!" Én nagy gonddal és figyelemmel olvasom a t. ministerelnök urnak azon beszédeit, a melyeket azelőtt és azokat is, a melyeket most ministersége alatt mondott. Azokban, a melyeket mint minister mondott, egyetlen egy felemelő eszmét sem találok. S e tulajdonság visszatükröződik az egész magyar társadalmon. Nem beszél a társadalomból, valamint nem beszél az ország első hivatalnokának szájából a fenkölt érzet, az eszmei nemesség, hanem szól a marakodó prókátorkodás. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Az a veszekedés, a mely nem érvekkel, nem eszmék magaslatával iparkodik a társadalmat előre vinni, hanem apróságokba , kicsinységekbe belekapaszkodik és triumphál akkor, a mikor egy-egy pikáns mondással megtudja kaczagtatni pártját. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Legyen nekem megengedve t. ház, hogy a legközelebbi történelemből felhozzak egy praegnans példát arra, hogy mások is voltak abban a helyzetben, melynek jogosultságát a t. ministerelnök ur magának vindicálja, t. i. hogy pártot és elvet kellett cserélniük akkor, mikor arról volt szó, hogy a haza veszedelemben van. Ott áll a kis Thiers alakja, ki mint royalista, mikor hazáját veszedelemben és bukófélben látta és meggyőződött arról. hogy csupán csak a conservativ respublica az, mely Francziaországot megmentheti, elfojtotta magában royalisticus érzületét és szervezte a franczia conservativ respublicát. Ámde a kik a kis Thiersnek akkor tartott beszédeit olvassák, mennyi fenkölt magasztos eszmét találnak azokban, igen, mert ő csak saját hazájának javát, megmentését hordja szivén, ezt megmutatja tettel is, midőn áldozatul dobja oda meggyőződését azért, hogy hazáját megmenthesse és megmaradt ott és meghal munkaközben, mindenütt a nagy czélt tartva szem előtt és e czélért, hazája megmentéseért szóval és tettel folyton küzdve. Ámde a jelenlegi ministerelnök ur vájjon mondott-e egyetlen egy felemelő szót, a mely jövőre a társadalomra nézve nemesítő irányadó lenne. 0 igenis vállalkozott 1875-ben arra, hogy megfogja menteni Magyarországot a pénzügyi bu kastól. És a magyar pénzügyi állapotok rendetlensége ma is fennáll és uralkodásának 10-ik évében világosan megmutatta azt, hogy neki csupán deezemkar 4 18&4. \ 5 csak egy iránt van érzéke, a mi őt az öreg emberek második kathegoriája felé sodorj a, t. i. a kaparászás, a hatalomba való kapaszkodás. Mert t. ház, azon a polczon, azon a fokon, melyen egy ministerelnök áll és a hol állnia kellene, hogy a nemzet előtt mint valóságos vezér tündököljön és vezessen az igazság és hazafiság útján egy nemzetet, kell hogy az illetőt is magasztos eszmék vezéreljék, kell hogy meg legyen hozzá az erély. Ott van az egyik öreg : a hazája sorsán búsuló Kossuth, a ki testileg minél inkább roskadozik az élet síilya alatt, annál szebb és magasztosabb eszméket fejt ki a szabadság-, a humanismus szolgálatában. És Tisza Kálmán, vájjon öregedő alakja nem az a Harpagon, a ki szenvedélyesen belekapaszkodik a pénzbe, hatalomba, vagy akár mibe és abba görcsösen megkapaszkodva, utoljára azon a kincsen, mely neki hasznára nem válik, mely a társadalom kifosztott részének csak átka volt, azon a kincsen összeroskadt és meghal (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, a ministerelnök ur beszédeiben egyetlen felemelő szót, egyetlen nemes eszmét nem találok. Lesz nekem alkalmam majd a közoktatási budget tárgyalásánál a legújabb jelszavakat, melyek „vagyonosság és intelligentia" czímén intéztettek és zúdittattak a társadalomba, bírálat alá venni. Most még egyszer határozottan tiltakozom az ellen, hogy a liberalismus czímén az eszmék összezavartassanak. Nem fogadom el a költségvetést. (Élén' helyeslés a szélső balon.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) (Gr. Bánffy Béla alelnök elfoglalja az elnök széket.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Sorrend szerint következik Orbán Balázs. Orbán Balázs: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A költségvetési vita már elnevezéséné] fogva is pénzügyi kérdések vitatását feltételezi, az leginkább az államháztartás gazdászatával foglalkozik, minek első kelléke a pénz, ámde egy valódi költségvetésben a pénz sohasem lehet czél, hanem csakis eszköz magasabb állami és nemzeti czélok elérésére. így is van ez valódi önrendelkezési joggal biró független államok parlamentjének műnk: rendjében. Ott a költségvetési vita rendesen csak a körül forog, hogy az ország jövedelmei miként fektettessenek a legczélirányosabban be és oly módon, hogy abból az állampolgárokra minél több haszon, minél több áldás háromoljék, ott a hazafias törekvések nemes versenye folyik a felett, hogy a honpolgárok által befizetett adók és az ország más jövedelmei miként fordíttassanak megj sokszorosítva vissza maguknak az adózó honpol-