Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-30

$0 országos ülés t önállóságával és függetlenségével. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Én, t. ház, Magyarország ministerelnökének egyet ajánlok. Csanády Sándor: Menjen el! (Derültség.) Hermán Ottó: Vegye elő 1875ik évi photographiáját, vessen rá egy pillantást s azután nézzen a tükörbe. A tükörbe vetett pillantás azt fogja neki mondani: „Mementó móri! Ember nézd meg, mily állapotban hagyod a társadalmat, a melyet ide juttattál!" Én nagy gonddal és figyelemmel olvasom a t. ministerelnök urnak azon beszédeit, a melyeket azelőtt és azokat is, a melyeket most ministersége alatt mondott. Azokban, a melyeket mint minister mondott, egyetlen egy felemelő eszmét sem találok. S e tulajdonság visszatükröződik az egész magyar társadalmon. Nem beszél a társadalomból, vala­mint nem beszél az ország első hivatalnokának szájából a fenkölt érzet, az eszmei nemesség, hanem szól a marakodó prókátorkodás. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Az a veszekedés, a mely nem érvekkel, nem eszmék magaslatával ipar­kodik a társadalmat előre vinni, hanem apró­ságokba , kicsinységekbe belekapaszkodik és triumphál akkor, a mikor egy-egy pikáns mon­dással megtudja kaczagtatni pártját. (Zajos helyes­lés a szélső balon.) Legyen nekem megengedve t. ház, hogy a legközelebbi történelemből felhozzak egy praegnans példát arra, hogy mások is voltak abban a hely­zetben, melynek jogosultságát a t. ministerelnök ur magának vindicálja, t. i. hogy pártot és elvet kellett cserélniük akkor, mikor arról volt szó, hogy a haza veszedelemben van. Ott áll a kis Thiers alakja, ki mint royalista, mikor hazáját veszedelemben és bukófélben látta és meggyőző­dött arról. hogy csupán csak a conservativ respublica az, mely Francziaországot megmentheti, elfojtotta magában royalisticus érzületét és szer­vezte a franczia conservativ respublicát. Ámde a kik a kis Thiersnek akkor tartott beszédeit ol­vassák, mennyi fenkölt magasztos eszmét találnak azokban, igen, mert ő csak saját hazájának javát, megmentését hordja szivén, ezt megmutatja tettel is, midőn áldozatul dobja oda meggyőződését azért, hogy hazáját megmenthesse és megmaradt ott és meghal munkaközben, mindenütt a nagy czélt tartva szem előtt és e czélért, hazája meg­mentéseért szóval és tettel folyton küzdve. Ámde a jelenlegi ministerelnök ur vájjon mondott-e egyetlen egy felemelő szót, a mely jövőre a társadalomra nézve nemesítő irányadó lenne. 0 igenis vállalkozott 1875-ben arra, hogy megfogja menteni Magyarországot a pénzügyi bu kastól. És a magyar pénzügyi állapotok rendet­lensége ma is fennáll és uralkodásának 10-ik évé­ben világosan megmutatta azt, hogy neki csupán deezemkar 4 18&4. \ 5 csak egy iránt van érzéke, a mi őt az öreg embe­rek második kathegoriája felé sodorj a, t. i. a kapa­rászás, a hatalomba való kapaszkodás. Mert t. ház, azon a polczon, azon a fokon, melyen egy minister­elnök áll és a hol állnia kellene, hogy a nemzet előtt mint valóságos vezér tündököljön és vezes­sen az igazság és hazafiság útján egy nemzetet, kell hogy az illetőt is magasztos eszmék vezéreljék, kell hogy meg legyen hozzá az erély. Ott van az egyik öreg : a hazája sorsán búsuló Kossuth, a ki testileg minél inkább roskadozik az élet síilya alatt, annál szebb és magasztosabb eszméket fejt ki a szabadság-, a humanismus szolgálatában. És Tisza Kálmán, vájjon öregedő alakja nem az a Har­pagon, a ki szenvedélyesen belekapaszkodik a pénzbe, hatalomba, vagy akár mibe és abba gör­csösen megkapaszkodva, utoljára azon a kincsen, mely neki hasznára nem válik, mely a társadalom kifosztott részének csak átka volt, azon a kincsen összeroskadt és meghal (Helyeslés a szélső balol­dalon.) Én, t. ház, a ministerelnök ur beszédeiben egyetlen felemelő szót, egyetlen nemes eszmét nem találok. Lesz nekem alkalmam majd a közoktatási budget tárgyalásánál a legújabb jelszavakat, me­lyek „vagyonosság és intelligentia" czímén intéz­tettek és zúdittattak a társadalomba, bírálat alá venni. Most még egyszer határozottan tiltakozom az ellen, hogy a liberalismus czímén az eszmék összezavartassanak. Nem fogadom el a költség­vetést. (Élén' helyeslés a szélső balon.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) (Gr. Bánffy Béla alelnök elfoglalja az elnök széket.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Sorrend szerint következik Orbán Balázs. Orbán Balázs: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A költségvetési vita már elnevezéséné] fogva is pénzügyi kérdések vitatását feltételezi, az legin­kább az államháztartás gazdászatával foglalkozik, minek első kelléke a pénz, ámde egy valódi költ­ségvetésben a pénz sohasem lehet czél, hanem csakis eszköz magasabb állami és nemzeti czélok elérésére. így is van ez valódi önrendelkezési joggal biró független államok parlamentjének műnk: ­rendjében. Ott a költségvetési vita rendesen csak a körül forog, hogy az ország jövedelmei miként fektettessenek a legczélirányosabban be és oly módon, hogy abból az állampolgárokra minél több haszon, minél több áldás háromoljék, ott a haza­fias törekvések nemes versenye folyik a felett, hogy a honpolgárok által befizetett adók és az or­szág más jövedelmei miként fordíttassanak meg­j sokszorosítva vissza maguknak az adózó honpol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom