Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-30

30. orsságos filég dcesemfoer 4. 1884. 13 képen II. József császár képviselte és a magyar nemzetet ekként megnémetesíteni akarta. T. ház ! Nem ott kell a megoldást keresni, a hol azt G-rünwald Béla t. képviselő ur keresi, t. i. abban, hogy az administratio vagy bureaucraticus ellátás kényelme érdekeben a közélet összes nyilvánulásait rubrikákba akarjuk szorítani, mert ez minden absolutismusnak jellege és törekvése. Hanem ha ugy veszszük fel a dolgot, a mint van, hogy t. i. Magyarország polyglott állam, hogy több nemzetiségből álló állam, akkor az államhatalom érvényesítése nem abban áll, a mint ő contemplálja, hanem azon tapasztalatok után kell indulni, a melyek előttünk kétségtelenül mint sikeresek kinálkoznak. És itt azt mondom, hogy nem a hatalomnak egy kézben összpontosítása, a hatalommal való nyomás, hanem az institutióknak teljesen szabadelvű alapon való fejlesztése az egyedüli, mely ily társadalomból egy erőt, egy hatalmat teremteni képes. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház, vájjon az amerikai Unióban az állam hatalomnak oly forma kifejlődése, mint a minőt Ghrtinwald t. képviselőtársam eontemplál, dominái-e ott? sőt épen ellenkezőleg, ez a legtarkább társadalom, mely csak képzelhető, ugy nőtte ki magát hatalomra és akként assimilálja a különböző elemeket, hogy mindent a teljes, valóságos szabadelvü'ség alapján alapít meg és fejleszt tovább. Ez t. ház. hogy az Occanon túl ne menjek, ott van a kis Schweiz, a hol szintén egészen heterogén elemek egy erős államot alkotnak, egyedül csak az institutióknak valóságos, igaz, liberális kifejlesztése által. T. ház, én ennélfogva nem találom helyesnek sem azt a felfogást, melyet Beksics t. képviselő ur, mint a betegség ismertető jelét és egyszersmind orvosszerét ajánlott; s mint panaceat nem fogadom el azt sem, mit Grünwald t. képviselő ur eontemplál. Azonban t. ház, van az ajánlott orvosszerek és indokolások közt még egy, mely tegnap mindenesetre hatást keltett a ház kebelében, értem ez alatt gr. Keglevich István t. képviselő társam felszólalását, midőn ő, az általa ugy nevezett „intransigens liberalismus" zászlaját kibontja. T. ház, az intrasigens jelzőt eddig csupán csak a radicalismus bizonyos nemére volt szokás alkalmazni, arra, mely először meg nem alkuszik soha, másodszor mindig hajlandó és kész az erőszakhoz hozzányúlni, t. i. a társadalmi rend felbontásához erőszakos utón. Az t. ház, mindeneset politika azt mondani: én nem rettenek vissza az erőszaktól sem, mert nekem a társadalom, az állam mai összealkotása nem tetszik és én a romokra új államot akarok alapítani. Ez politika, habár sem én, sem gondolkozó ember annak hive nem lehet. De legyen hát „intransigens" liberalismus melyet gr. Keglevich István ur itt a házban inauj gutáit. Ez szerintem a legélesebb kritikát provokálja és teljesen meg is érdemli. Azt mondani t. ház, hogy én intransigeus liberális vagyok, noha sajnálom, hogy a botbüntetés eltörültetett; azt mondani, hogy intransigens liberális vagyok, noha sajnálom, hogy a sajtó szabadság behozatott, azt mondani, hogy intransigens liberális vagyok, noha sajnálom, hogy a jury fennáll; sőt én annyira intransigeus liberalismus vagyok, hogy én a polgári házasságot valóságos szükségesnek tartom, de azért nem szavazom meg. (Derültség a szélső baloldalon) és elmegy vájjon hová? Elmegy G-alüaihez, elmegy Húszhoz, sőt amint szavainak egyes tételeiből vettem észre, még Krisztushoz is elmegyen ott, a hol az egyenlőségről értekezik. Azt mondja az intransigens liberalismus olyan mint egy kerék a gépben, mely csak előre fordulhat, hátrafelé soha, de hozzáteszi, hogy meg is állhat. (DtrüHség a szelő baloldalon.; Hogy én ezt az intransigens liberalismust a legrövidebben jellemezzem és a maga értékére visszavezessem, e végett az emberiségnek a t. képviselő ur felhozott vezetőit azon szerepbe fogom juttatni, melyben ő magát mint intrasigens liberális képzeli. Tehát Húsz voltakép a gr. Keglevich István féle intransigens liberalismus alapján állva, igy kellett volna, hogy gondolkozzék: én ugyan meg vagyok győződve, hogy a mostani vallási rend rossz, hogy haladásra van szükség, de miután itt nagy zene-bona támadhatna, inkább nem mondok semmit. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) És Gralileo Galilei az intransigens liberalismus alapján voltakép ugy kellett volna, hogy gondolkozzék : én az én tudományos megfigyeléseim alapján kell, hogy állítsam azt, hogy a föld mozog, de miután ebből nagy zene-bona s harcz támadna, inkább nem mondok semmit. (Derülség a bal és szélső baloldalon.) És végre t. ház, Krisztus, az emberiségnek valóságos nagy reformátora, midőn ő az emberszeretet tanának helyességéről és igazságáról meggyőződött és látta, hogy a pharizeusok nem ezen alapon állnak, hanem a hatalom az ő kezükben van, kell hogy azt mondta legyen: én ugyan meg vagyok győződve az általánosan kötelező emberszeretet szükségességéről, hanem ebből nagy baj és zene-bona lesz, én nem mondom ki. (Derültség a bal és szélső baloldalon.) Hát t. ház, ez az intransigens liberalismus. Attól óvja meg hazánkat és hogy a t. grófúr niveauját iparkodjam elérni, egyszersmind az emberiséget is a sors. Az intransigens liberalismus, legalább az enyém, nem kerék, mely meg is áll, hanem a mely előre megy és a melynek mennie kell. Es a kik az igazi liberalismus zászlóját kezükbe veszik, azoknak nemcsak a sikert kell keresniök, nemcsak az elérhető földi jutalmat kell keresniök, hanem előre kell menniök a zászlóval és két dologról kei!