Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-37
174 37. országos ülés J czember 13. 1S84. hiró egyéneknek — vajmi nehéz megoldani sok fontos kérdést, ugy hogy a kincstár érdeke megóva és az illetékköteleseknek oknélküli megterheltetése kikerülve legyen. T. ház, nem akarom a ház türelmét tovább fárasztani, sem pedig a pénzügyminister urnak netaláni jó szándékát — oknélküli — felszólalás által meghiúsítani; de mégis kötelességemnek ismerem, épen ezen tételnél részint az államkincstár, részint az illetékkötelesek nem merő fiscalis érdekében arra kérni a t. pénzügyminister urat, méltóz tassék tekintetbe venni azt, hogy ezen ügyben már valósággal beállott a szokásos újra tanulmányozásnak lehetősége, mondhatni szüksége. Újra kell tanulmányozni ezen rendszert és lehetőleg oly intézkedéseket tenni, hogy ezen illetékügy kezelése jövőre nézve oly irányban jóval egyszerűbben, de egyszersmind igazságosabban és kevésbé költségesen rendeztessék be. Ezt annál inkább kell tenni, mert a mindennapi jelenségek igazolják, hogy a panaszok nem alaptalanok és hogy ezek orvoslást nem találnak, annak az oka az indolentia, mely az embereket egy ily eladósodott állam keretén belül egyszerű tagadásra utalja, hogy nem képesek a közegek és a szakértők után járni, kik az ő ügyükben orvoslást szerezzenek,megnyugszanak azon reményben,hogy talán valamikor* egy más rendszeresebb adó- és illetékkezelési rendszer valósulhatand, mely által az államkincstár fiscalis érdeke, de egyúttal az állampolgárok érdekei is lehetőleg meg lesznek óva. Ajánlom a t. pénzügyminister ur figyelmébe, hogy ha közelebbi körrendelete szerint már az adóhátralék halasztása által némi szolgálatot vél tenni, akkor ép ugy megérdemli az illetékügy is, hogy az állampolgárok terheltetése és igen gyakran oknélküli zaklatása nélkül kezeltessék. Olay Lajos: T. ház! Az adó-, bélyeg-, jogi és egyenértékű illeték kivetése, kezelése és beszedése körül tagadhatatlanul igen sok hiba, tévedés történik. Ezen hibákat és tévedéseket sokan a törvény végrehajtásában, sokan pedig a ministeri rendeletek tömkelegében keresik, a mik igen gyakran a törvényt eredeti értelméből kiforgatják. Én és nézettársaim annak okát főkép a törvénynek ez iránybani hiányosságában és rosszaságában keressük és találjuk meg. Az 1881 : XXXIV. t.-cz. 29. és következő szakaszai: az 1883: XLIV. t.-cz. 4. §. 5. ponlj; úli Í;<1M ; éti-, bélyeg-, jog- és egyenértékű illeték ügyben a felebbezésre bizonyos határidő van kitűzve. A bélyeg-, jog- és egyenérték illetékekre a hivatkozott törvényezikkben a felebbezési határidő birtokon belől 30 napra, birtokon kívül pedig ü0 napra van megállapítva. Már most, hogy a 30 nap leteltétől vagy a kézbesítéstől számíttatik-e azon határidő, azt a törvény n em mondja ki és végre, ha mulasztás követtetett el és a felebbezés ir:m adatott be kellő időben, ! még 30 napi igazolási határidővel bir a fél; ha pedig a 30, 60, 90 vagy legjobb esetben 120 napi határidő lejárt: bármily jogtalan is legyen a kiszabás, semmi jogorvoslatnak többé nincs helye. Nagyon jól tudjuk azt, hogy a földművesek, polgárok, sőt sok esetben az erkölcsi testületek is, midőn megkapják a fizetési meghagyást, azt zsebre dugják, vagy el is használják és csak akkor látják, hogy baj van, nogy fizetni kell, mikor már az executio van a nyakukon. Igaz, hogy a törvényben elő van írva a határidő, melyben a sérelmet szenvedő fél jogát érvényesítheti, de még sem igazságos az, hogy az állam az egyenjogú polgár kárával jogtalan jövedelmet húzzon. De igen sok esetben megtörténik az, hogy a felebbezés szabály szertíleg beadatott, sőt mondhatom mint a kérvényi bizottság tagja, előfordult a kérvényi bizottság előtt egy eset, mikor a kérvényező fél kimutatta, hoary 438 frt helytelen jogilleték lett rá kivetve és daczára hogy felebbezett, a pénzügyi közigazgatási legfőbb bíróság is, emberekből állván, tévedésből helytelen ítéletet hozott. Az illető ennek folytán a 400 néhány frt megfizetésére köteleztetett. Én mint jogász kénytelen voltam azt indítványozni, hogy res judicatával állván itt szemben, ezen kérvény az irattárba tétessék, pedig világos volt, hogy a kirovás törvénytelenül történt és hogy az illetővel törvénytelenül fizettették meg a 40o frtot. Voltak, a kik azt mondták, hogy adjuk ki a pénzügyminister urnak, talán lesz szíves kegyelemből visszaadni a befizetett pénzt. Ezt én nem fogadhattam el helyes és törvényes eljárásnak, mivel a pénzügyministernek nem adható meg AZ a jog, hogy a legfőbb pénzügyi bíróság ítéletét saját hatáskörében felülbírálja és a kérdéses összeg visszafizetésének elrendeléséve] tényleg megváltoztassa. Ha rosszul ítélt és tévedett a pénzügyi bíróság, a mely szintén emberekből áll, azon többé segíteni nem lehet. De megtörténhetik, hogy a felebbezéseket az illető felek benyújtották az adóhivatalnál, én magam is tudok esetet, hogy egy szerencsétlen adóhivatalnok, a ki már meghalt, száz számra hagyta az elintézetlen felebbezéseket Összegyűlni, mert beteges volt s mar nem bírt hivatalos kötelességének megfelelni; hogy pedig hivatalát el ne veszítse, a felebbezéseket valami módon eltüntette. Megtörtént aztán az illető felebbező felekkel, hogy miután a felebbezésre kiszabott ido eltelt, beállt rájuk nézve az elodázhatatlan fizetési kötelezettség. Némelyek lehetnek abban a véleményben, hogy mikor ilyen tévedés forog fenn, az illető visszakövetelheti pénzét. Ez sem áll, mert erre nézve van a pénzügyi bíróságnak egy döntvénye, a mely szerint a nem felebbezett bélyeg-, jog- és egyenérték-illetékeket visszakövetelni nem lehet még az esetben sem, ha jogtalanul rovattak ki. Azt mondhatják, hogy miután 1 most pénzügyi bíróság van, peresszerií az eljárás