Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-37

37. orszsísros ülés $ czember 13. 1884. 175 és a ki a határidőt elmulasztotta, a perszerfí eljárás | következményeit magának tulajdonítsa. Igaz, hogy I most jierszeríí az eljárás, a minek én nagyon ör­vendek, de mig itt az igazolásra csak 30 napi ha­táridő adatik, ellenben a polgári peres eljárásban tí hónap van; azon kivül az elévülési határidő 32 évre terjed, mely időn belől a perújítás joga épség­ben marad, addig ezen bélyeg- és illetékügyekben a jogorvoslatnak helye nincs, a fél pedig kényte­len a rá kirovott összeget megfizetni s az állam jogtalan jövedelemmel gazdagszik. De ha még csak igy volna, az ember meg­nyugodnék benne. Ámde a félnek nincs joga fe­lebbezni. A fél a 120 nap elteltével semmiféle jog­orvoslattal nem élhet, az egyenjogú államnak pe­dig az idézett törvény 90. §-a értelmében 5 esztendeig joga van az adó-, bélyeg-, jog- és egyenértéki illetéket helyesbíteni, sőt ha a bélyeg­csonkítás és jogilleték ki nem vettetett, azt in infinitum kivetni. Mert azt mondják, hogy a mely jog még nem érvényesíttetett, az el sem évül. Ugyanezen szempont alá esik äz elévülés kérdése is. (Halljuk!) A törvények értelmében a fél három év elteltével jogtalanul befizetett illeté­két vissza nem követelheti. Már most megtörtént egy eset, azért hozom fel, hogy lássa a t. ház az anomáliát, hogy egy ingatlanra bizonyos illetéket betábláztatott a pénzügyi igazgatóság, az illeték­szabási és az adóhivatal, tehát ugyanazon illetéket három hatóság. Az az összeg 1,700 frtra ment, a moly igy jogtalanul háromszorosan lett betáblázva, A megterhelt ingatlan eladatott egy harmadik személynek, a, kinek rossz szerződése volt s az a szerencsétlen harmadik ember nem érvényesíthette jogát telekkönyvi feljegyzéssel, midőn egyik hite­lező ezen ingatlant eladatta. Az adós nem törődött vele, mert ő úgyis eladta. És miután a vételárfel­osztás a vevő közbejötte nélkül megtörtént, az adó­hivatal kiutalványoztatta a háromszorosan betáblá­zott jogtalan illetéket, az 1,700 frtot is. A harma­dik fél. szerződése alapján pert indított. A törvény­szék meg is ítélte, de mire a legfőbb itélőszékhez került az ügy, hét esztendő telt el. Akkor épen én adtam be a folyamodványt és azt mondtam, hogy az illeték háromszorosan vétetett fel; s miután az ingatlan vételára a legfőbb bíróságnál csak most ítéltetett meg részemre, kértem azon jogérvényes ítélet alapján a jogtalanul felvett 1,700 frt vissza­fizetését. Kérelmemmel a pénzügyigazgatóság azon indokolással utasított el, hogy a három évi elévü­lési határidő eltelvén: a visszafizetésnek helye nincs. (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások: Szép dolog !) Igy van ez t. ház, a bírósági letétekkel is. Erre vonatkozólag is fennáll egy ministeri rende­let, mely szerint a már kiutalványozott bírói letét öt év múlva többé fel nem vehető. Ki lehet utalvá­nyozva, de a bíróság zálogot vezethet rá és mig a peres ügy elintéztetik, eltart öt—hat esztendeig, mikor aztán öt év múlva fobyamodik az érdekelt, az adóhivatal azt mondja: Hiába utalványozta a bíróság, az öt év eltelt, nem adom ki a pénzt. Pe­dig az államnak in infinitum joga van saját érde­keit a fél ellen érvényesíteni, (ügy van ! a szélső balon.) A harmadik főkérdés, melyre szintén igen nagy súlyt fektetek, a törvény hiányában a jog-, a bélyeg- és egyenérték-illeték az adónál. (Halljuk;') Ha itt a sérelmes fél felebbezést ad be, a fe­lettes hatóság csak a sérelmes pontokat vizsgálja meg és ha látja is a felettes pénzügyi igazgatóság vagy adóhivatal, hogy a felébb vitel jogos volt, de talál három czímen jogtalan kiírást, a mely onnan ered, hogy a fél tudatlan emberrel készíttette a fe­lebbezést, annak a felettes közegnek nincs joga ezeket a tévedésen alapuló kivetéseket vagy ki­rovásokat Ieimi, hanem kénytelen tűrni, hogy azon a szegény félen a jogtalanul kivetett adó- vagy bélyegilleték végrehajtassék. Sőt ha az illető ki­javítaná a tételt, hivatalos vétséget követne el és hivatalából elbocsáttatik, mint történt a köztudo­mású Wahrmann-féle esetnél a vámháznál. A felet­tes hatóságnak nem áll jogában a jogtalan illetéket törülni vagy kijavítani. A törvény tehát oda volna módosítandó, hogy az illető hatóságok a hibás té­teleket észlelve, hivatalból tirtózzanak a kiigazítást teljesíteni. Ezek vonatkoznának a törvény módosítására. Van azonban a t. minister úrhoz egy más kérésem is. (Halljuk!) A minister ur törvény által felhatal­maztatott, hogy az illetékszabási tételeket meg­szabja. A 95. tétel B. pontja szerint a humanitárius s iskola-alapok, egyházak és erkölcsi testületek kétszerannyit tartoznak egyenérték fejében fizetni, mint a hitbizományok tulajdonosai. Ez valóságos anomália, mert a megjelölt ala­pok íegfölebb egyenlő egyenértéki adóval volná­nak megterheíendők a hitbizományokkal s mert továbbá egyáltalában túlságos magas az egyen­értéki illetéki kulcs. Ugyanis, ha 20 -30 évet vennék fel birtokválíozási átlagidőnek s nem 10 évet, mit a törvény számítási alapul elfogadott, akkor az illeték-egyenértékadó a jognak és mél­tányosságnak megfelelően felére volna leszállí­tandó. Én tehát azt óhajtanám, hogy a t. minister ur az általa birt meghatalmazásnál fogva, lenne ke­gyes az említett szabályzatot a méltányosság sze rint módosítani. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Volna még egy kérésem is a t. minister úr­hoz. A nagyon szegény embereknek adó- és ille­ték-ügyekben, ha egy-két forintos sérelmeik van­nak s ha kénytelenek irásos felebbezést beadni, többet kell fizetniök, mint a mennyi a sérelmes összeg. Arra kérném tehát a t. pénzügyminister urat, lenne szíves rendeletileg utasítani az adó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom