Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-37

87. országos ülés deesember 13. 1884. 173 188í-ik évben még tovább mentek. Akkor | ugyanis az adóhivatalokhoz beosztattak számtisztek, kik a költségvetés szerint az illetékkiszabási hivatal személyzeti létszámához tartoznak és pedig e számtiszteket meglehetős önálló hatáskörrel állíttották fel. Ez nem sokáig tartott, ugyanis csakhamar 1884-ben e számtisztek önállósága elvétetett s az adóhivataloknál a pénztárnoknak és ellenőrnek rendeltettek alá, minek folytán gyakori esetek merülnek fel, hogy egy IX. rangosztályban levő 20—25 éves állami szolgálatban álló számtisztnek van egy nála mind rangban, mind fizetésben alantabb álló főnöke, a nélkül, hogy e főnöktől az illető szervezők bővebb és magasabb minősítést kívánni jónak látták volna. Ezen főnöknek alá lévén rendelve, igen természetes, hogy ezek akárhányszor a szakképzett véleményt keresztülhúzzák és kibocsátanak olyan végzéseket, melyek szelíden szólva, zaklatásnál egyébnek nem \ tekinthetők. Már csak ezen röviden vázolt tényállásból is kitűnik, hogy Magyarországon az illetéki ügyek kezelése 10 év óta fokról fokra lefelé — kevésbé képzett egyének által vizsgáltatik meg. Távol legyen tőlem, hogy a jelenleg fennálló szervezet szerint akár a fogalmazó, akár szám-, akár az adó tisztek kisebb vagy nagyobb képzettségét mérlegelni kívánnám. Lehetnek egyik vagy másik irányban több-kevesebb képzettséggel birok. De tagadni nem lehet, hogy a hol jogi okmányok kerülnek elő, ott a felülvizsgálónak jogi képzettséggel kell bírnia. Épen azért volt czélszertí, hogy jogi képzettséggel bírókat látta helyesnek a pénzügyminister ur alkalmazni. Kitűnik ebből továbbá, hogy a szervezetben hiányzik a helyes hivatali tagozatnak még árnyéka is, mert az illetők ezen sokirányú kezelési rendszer mellett sokszor maguk is legnagyobb tömkelegbe jutnak, hogy mittevők legyenek és az illetékkezelés ugy szét van darabolva, hogy sürgősebb esetekben alig lehet valamely intézkedésnek fonalát megtalálni, annál kevésbé az utat és módot felfedezni arra, hogy a sérelmek ellen hol, miként és minő orvoslás keresendő. Legyen szabad e tekintetben néhány példát idéznem, a melyek jellemzők és mutatják, hogy e jelenlegi illetékkiszabási kezelés minő eredményeket mutat fel. Nálam mint ügyvédnél a következő eset fordult meg: egy törvényszék letéti hivatalában bizonyos hagyatékból származó vagyon tétetett le, a mely az örökösödési ügy le nem járása miatt felosztható nem volt és a mely földtehermentesítési kötvényekből és takarékpénztári betétkönyvekből állott. E vagyon azon utasítással lett letéve, hogy a lejárandó szelvények az adóhivatal által beváltandók és takarékpénztárba helyezendők, a nyert betéti könyv pedig letéteményezendő. Midőn az örökség annyira jutott, hogy az felosztatott, elrendeltetett, hogy a letétbe tett fb'ltehermentesítési kötvények és takarékpénztári betéti könyvek az érdekelteknek szabályszerű nyugta mellett adassanak ki. Az adóhivatal a helyett, hogy 50 kros bélyeggel ellátott nyugtára adta volna ki ezen értékeket, a második scala szerinti bélyeget követelte. Ez ellen panasz tétetett a pénzügyigazgatóságnál, a mely azt mondta, hogy az nem tesz különbséget, hogy készpénzről vagy értékpapírokról van szó. Ezen ügy jelenleg a pénzügyi közigazgatási bíróság előtt van. Egy második eset, mely közvetlenül az illetékkiszabásra vonatkozik, a következő : A telekkönyvi helyszíneléskor bizonyos birtoktestnek több tulajdonosa téves helyszínelés következtében beiktattatott. Ennek következtében a hirdetményi határidőn túl birtokkiigazítás kéretett. A tárgyalás során az érdekeltek beismerték, hogy a hatósági közegek erőszakoskodása folytán Íratott többek nevére a birtok, holott az csak egyetlen egyet illet. Ezen ügyletet, mint új birtokátruházást tekintette az illetékszabási hivatal. Ez ellen megtétettek a kellő lépések a pénzügyi közigazgatási bíróságnál már csak azon jogos indokból is, mivel a hol jog átruházásáról nincs szó, ott jogilletéket sem lehet kiszabni. Hogy ez nem volt átruházás, mutatják az előzmények és a beleegyező nyilatkozatok. Számos példát tudnék még idézni, a melyekkel szemben a gyakorlati képzettséggel biró ügyvéd és közjegyző sem tud boldogulni. Mit várhatunk tehát ily körülmények között a kevésbé értelmes osztályoktól, midőn zaklató intézkedésekkel háborgatják? Hiszen ha ezek lépést akarnak ily intézkedések ellen tenni, szakképzett jogászokhoz kell menniök. Ha ezen eljárás azután sikerre vezet az egyik vagy másik hatóságnál, a kincstár érdekében fenmarad a bélyegkiadás és költségfáradság, melyek megtérítéséről szó sem lehet. Azok, a kik ily módon fokozták az állam jövedelmét, a 31,000 írtból számítanak és busásan részesülnek a jutalom- és segélypénzből. A mondottakat összefoglalva, az illetékügy jelenleg Magyarországon igy áll: az illetékkiszabást végzik az illetékkiszabási hivatalok; a felülvizsgálat pedig részint a pénzügyigazgatóságok, részint pedig végső fórumban a pénzügy ministeri számvevőségek hatáskörébe tartozik, az elkönyvelést és elszámolást az adóhivatalok teljesítik; a végrehajtást az adófelügyelők szokott módon végezik, az összes e részbeni ügyiratok pedig őriztetnék a pénzügyministerium számvevőségénél. Es mindezek betetőzéséül ezen év elején életbeléptették a pénzügyi közigazgatási bíróságot, hogy az ezen financ-calamitásokból kivezető Ariadné fonalat megtalálhassa, de azt elfelejtették az illetők, a kik egy ilyen, többnyire idegenszerű, a régi rozzant épületnek, a milyen a kiszabási hivatal szerkezete, új fedelet raktak, hogy ezen új intézmény által — tisztelet a jogi szakképzettséggel