Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-36

168 36 országos ülés deci ember 12. 1884 mely mindenesetre a legkevésbé népszerű — | mindig szem előtt tartaná az állam ethieai alapját és azt, hogy a fiscalis szempontoknak is, melyeket a pénzügyminister urnak a dolog természete szerint képviselnie kell, van bizonyos határa, ha a jogba és erkölcsbe ütközik: akkor ugy hiszem, hogy a pénzügyminister ur eljárásában arra fog hatni, hogy ezen túlbuzgóság vagy jutalom sóvárgás ne vezesse az adóközegeket oly dolgokra, melyek az államnak érdekét semmi tekintetben nem mozdítják elő s a melyek még ha talán néhány százezer írttal többet hoznának is be, mint igazságos és méltányos eljárás mellett bejönne, mégis az államnak erkölcsi és financiális hitelét ugy hiszem jobban megingatják, mintha c tekintetben igazságos eljárás vétetik foganatba. Hogy az eljárás eddig nem volt mintaszerű, azt elismerte a t. pénzügyminister ur is implicite egy rendeletben, a mely november 9-ről van ugyan keltezve, de csak tegnap, mikor előre látható volt, hogy kezdődni fog a pénzügyi vita, jelent meg a Budapest^** Közlönyben. (Derültség balfelöl.) Ezen rendeletben a t. pénzügyminister ur igen helyesen utasítja a közigazgatási bizottságokat és adófelügyelőket azon elj árasra, melyet ők tekintettel a mostani közgazdasági válságra kövessenek. Azt hiszem, t. ház, részben azért is adta ki ezen rendeletet, mivel maga tudta és érezte, hogy szükséges végre az adóközegeket utalni a méltányosság és jognak szigorúbb megtartására. Én meg vagyok győződve, hogy ha a t. pénzügyminister ur tudná mindazokat, a mik az aegise alatt történnek, maga is visszaborzadna azoktól. Tehát, ha nem akarja azt. hogy az ő neve fűződjék oly dolgokhoz, melyek az államnak hitelét valóban rontják, ha tekintélyét fenn akarja tartani, a legjobban fog cselekedni, hogy ha saját közegeit arra figyelmezteti, hogy nemcsak a túlbuzgóság, hanem kötelességüknek törvényszabta szigorú teljesítése a feladata. Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt a Madarász József t. képviselő ur határozati javaslata felett a szavazás megtörténnék, némely itt elmondottakra és különösen a határozati javaslatra vonatkozólag véleményemet elmondjam. Mindenekelőtt reflectálni kívánok azokra, a miket Steinacker t. képviseli) ur mondott, a ki az adókivetés igazságtalanságáról szólt és hivatkozott oly rendeletekre, a melyek állítólag a ministerium által adattak ki, melyek részint bizonyos adók magasabb százalékban vettessenek ki. Ezen állítást, a melylyel már másodszor találkozom, 'nem mondhatom másnak, mint teljesen valótlannak és csak csodálkozásomat fejezhetem ki a,felett, hogy van két országgyűlési képviselő, ] a ki oly kevéssé járatos a pénzügyi administratióban, hogy pl. mint ezt az egyik képviselő ur is tette, azt állítva, hogy dohányeiőlegek szoktak a - termelőknek adatni és ha a termelők nem szolgáltatnak be annyi dohányt, mint a mennyi ezen előlegek törlesztésére elégséges volna, a különbözet a községekre vettetik ki. Ez sohasem történt és a dohány]övedék kezelésének természeténél fogva nem is történhetik. Ez az állítás is csak annak a bizonysága, hogy a képviselő ur, mint mondám, milyen járatlan a pénzügyi administratióban. (Ugy van ! jobbfelől.) Mihályi Péter t. képviselő ur felszólal az ellen, hogy a pénzügyi administratióban a kezelés költségei, különösen a központban, évről évre növekednek és tiltakozik az ellen, hogy ez tovább is növekedjék. Igen természetes, hogy ha egy jövedelmi ág nagyobb forgalmat tüntet elő, ezen nagyobb forgalommal nagyobb kezelési költségek is járnak. Ez minden administratiónál ugy van és kell is, hogy ugy legyen, épen a fejlődés érdekében. A mit tehát a t. képviselő ur kivan, hogy jelentsem ki azt, hogy a kezelési kiadások a pénzügyi tárczánál ezután nem fognak növekedni, azt nem tehetem, mert ez a dolog természetével s a fejlődés érdekével ellenkezik. Azt igenis elismerem, hogy a költségnövekedésnek nem szabad többre mennie, mint ezt a fejlődés természete igényli és ugy a közadministratio,mint az adófizetők érdeke megki vánj a, de hogy a fejlődés bénittassék meg az által, hogy a forgalom nagyobbodása daczára az administrationalis költségek ugyanazok maradjanak, az lehetetlen. Kiss Albert t. képviselő ur, felfogásom szerint, nem is annyira a költségvetéshez szólott, mint inkább egy speciális esetet hozott fel, amelyben azt találja, hogy a pénzügyministereijárása hibás volt. Én az általam követett eljárást indokoltnak tartom azért is, mert nem tehettem másképen, mert a törvény világosan ugy rendelkezik. Nekem nem is szabad azt néznem, hogy méltányos-e valamely intézkedés, hanem, hogy a törvénynek megfelelő-e az. Ez az egyedüli mérvadó. Mit mond a törvény? Hogy havalaki a jövedelmi pótadó kiszámítási alapjául be akarja számíttatni azon kamatokat, melyeket terhei után fizet, azt a pénzügyminister által kitűzött határidőn belől be kell jelentenie. Ez az intézkedés megtörtént már a pótadóról szóló törvény megalkotása után és nemcsak rendeletekben, de a „Pénzügyi Közlöny "-ben és a „Budapesti Közlönye-ben is kihirdettetett. A ki tehát a határidőt nem tartja meg, tulajdonítsa magának, ha a kedvezménynyei nem élhet. (Helyeslés jobbfelől.) A törvény azt mondj a továbbá, hogy két hatóság által egyértelmtíleg hozott ítéletet a pénzügyminister nem változtathat meg. Ott pedig ez az *>