Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-36

164 *» 36. országos ülés deczember 12. 1884 sainak ezen tetemes emelkedése azt tanúsítja, hogy a t. pénzügyminister ur az e padokról annyiszor hangoztatott takarékossági szempontot nem eléggé vette figyelembe. Már pedig én ugy vagyok meggyőződve, liogy az állami háztartásban létező hiány, legyen ez azon összeg, mely a költségvetési előirányzatban kitüntetve van, vagy legyen az azon sokkal* nagyobb összeg, melyet Horánszky Nándor t. képviselőtársam az általános vitánál tartott beszédében leszármaztatott, az tény, hogy az még mindig igen jelentékeny összeget képvisel, a melynek megszüntetése kétségen kivül takarékosságra inti a kormányt. Minthogy ezen több kiadások egyik fő tétele, 76,000 frt, az állami adóvégrehajtók behozatalának költségére van felvéve, a mi törvényen alapul, nem szándékom az általam fentebb jelzett több kiadási összegek törlése végett módosítást benyújtani, hanem felhasználom az alkalmat, hogy a pénzügyminister urat felkérjem, méltóztassék a jövőre oda törekedni, hogy a költség előirányzatának azon czíniei, hol a, pénzügyi szolgálat kormáuyzati kiadásai fannak felvéve, elvégre oly normál kiadási tételekké vájjanak,melyek további emelést nem tűrnek. (Helyeslés balfelöl.) Kiss Albert.* Részemről Madarász József t. képviselőtársam indítványát pártolva, nem hangoztathatom eléggé azon határozati javaslat elfogadásának szükségét; mert ha vizsgálódunk ugy az adókivetés mint annak behajtása terén, azon jutalmaknak, melyeket a határozati javaslat megtámad, csakis káros következményeivel találkozunk. Azon összeg, mely a községi jegyzőknek fejenként azon jutalomdíjakból adatni szokott, alig 20 frt. Es én tudok példát arra, hogy egy községi jegyző, a ki e 20 írtra szorulva egyáltalán nem volt, nem azért, hogy a 20 frtot megnyerje, hanem azért, hogy a 20 frt megnyerése által magát más visszaélésekkel szemben hű jegyzőként tüntethesse fel és fedezhesse; oly eljárásokat követett el, a melyektől különben tartózkodott volna. Az adóbehajtás és kivetés körül megdöbbentő jelenségekkel találkozunk. Hegedűs Sándor előadó ur fenhangon hirdette első beszédében, hogy Magyarországon az adó természetes utón folyton folyvást növekedik. Oly színben tűntette fel Magyarország adóképességét, a mely folyton és természetes utón még tovább is fokozható. Ha ez ugy volna t. ház. mint a hogy ő mondotta, akkor ez az ország Európa egyik legboldogabb országa volna. T. ház! Én is tudom, hogy az adóösszeg évente növekedik, de nem ott lelem azon növekedésnek okát, a hol Hegedűs t. képviselőtársam feltüntette, hanem lelem ott, a hol rámutatott most Madarász t, képviselőtársam; lelem o vele együtt annak indokát abban, hogy daczára annak, hogy ezen képviselőházban a pénzügyministeri költségvetés alkalmával többször sürgettetett már, hogy elvégre méltóztassék a t. pénzügyminister ur intézkedni arról, hogy a pénzügyet illető törvények és rendeletek ne csak összeállittassanak, hanem azon összeállítás olyan legyen, hogy ahhoz nemcsak minden adófizető könnyen hozzáférhessen, de egyszersmind az adókivetést kezelő közegek utasítva is legyenek arra, hogy eljárásuk alkalmával a pénzügyministeri rendeletek ismeretére méltányosan alig kötelezhető nagy közönséget tájékozzák és kellőleg értesítsék. Ez az t. ház, a minek elmulasztása, minden további halasztása kint az életben sokszor igen keservesen megboszulja magát. Ez az, a mi az adóemelésnél, melyet Hegedűs t. képviselőtársam jelzett, nem kis szerepet játszik. Állításomat egy igen ecclatans példával igazolni fogom. (Halljuk!) Nem azért, mintha az általam említendő bárha törvényesen is, de mindenesetre méltánytalanul kivetett összeg megtéríttetnék, hanem azért, mert felfogásom szerint jogállamnak nem lehet feladata, hogy pénzügyi bevételeit oly utón és módon nevelje. Történt t. ház, hogy Magyarország egyik legnagyobb földbirtokosa, az 1875: XLVII. t.-cz. 4. és 7. §-ai értelmében az általános jövedelmi pótadót illetőleg élni akart a törvény 3. §-ában adott kedvezménynyel. A kamattartozásról szóló bevallási ívet az étre hivatott községi elöljáróságnak benyújtotta. A községi elöljáróság kivetette jövedelmi pótadóját 819 frt 87 krral. Azonban Biharmegyének adófelügyelője ezt az összeget felemelte 1,318 frt 62 krra, tehát csaknem 400 forinttal. Miért történt e felemelés ? Azért, mert midőn az illető nagybirtokos felebbezett, maga az adófelügyelő azt mondta: én nekem fel kellett emelnem az adót, mert a bevallást nem január 31-ig vagy 31-én, hanem február 1-én nyújtották be. Ez azon óriási mulasztás, a melyért Magyarország egyik nagy földbirtokosának 400 frttal emeltetett fel évi pótadója. Ki volna oly hideg vérű, hogy ily eljárás ne sértené s abban megnyugodni tudna? Az illető' nagy földbirtokos megnyugodni nem tudva, orvoslást remélt és felebbezett az adófelügyelői végzés ellen Biharmegye közigazgatási bizottságához. Ámde a közigazgatási bizottság elutasította az illetőnek kérvényét, azt mondván, hogy az 1878-iki „Pénzügyi Közlöny" 28. számában megjelent, 28,381. sz. pénzügyi ministeri rendelet kiszabja az 1875 : VIII. t.-cz. értelmében, hogy a ki ezen kedvezménynyel élni akar, kérvényét és bevallását január 31-ig adja be. Az illető a közigazgatási bizottság ezen végzése ellen ismét felebbezett a pénzügyministeriumhoz.,

f Ezen feíebbezésben kifejtette, hogy ő neki I a „Pénzügyi Közlönyben* megjelent hivatolt ren| deletről nem volt semmi tudomása ; ő nem is kezeli