Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-36

36. országos ülés üeeeemTíer 1*2. IS84 |g3 forintnyi összeget, a melyet az oktatásra akarnék fordítani, meggazdálkodhatjuk. Összeszámítottam körülbelől, kivéve az egyenes adóknál az előirányzott jutalmakat, melyeknél mind felvéve van, de összezavarva a jutalmakkal a kivetés, mely maga 120,000 frtot tevő összeg és ugy az adóbehajtásnál ez is összezavarva a jutalmak kiosztásánál 50,000 írt, tehát maga e két tétel mindjárt 170,000 írt, melyből nem következtethetünk egyebet, mint hogy ez tisztán jutalmakra fordittatik. És mert a törvényes adó kivetése és behajtása kötelesség, természetesen attól kell tartanunk, hogy e jutalmak azoknak adatnak, kik a beszedésnél a kelletén túl mennek a törvény rendeletén és a kivetésnél is leginkább azok remélhetik a jutalmazást, kik sokakra oly illetékeket, oly kivetést szabnak, melyek ellenében azután a milliók, meg milliók nem képesek orvoslással élni. (Ugy van! Ugy van! szélső baloldalon.) De nem tekintve ezt, e tárcza rendes keretében találtam körülbelül 200,000 írthoz közel álló jutalmat és segélyt s az egész tárczánál összesen körülbelül 340—350,000 írtra megy azon összeg, a mely „jutalmak és segélyek" czímen fordul elő. Én a pénzügyi bizottságban mindkét czímet kihagyatni és törültetni kértem ; a pénzügyminister ur azonban ugy nyilatkozott, hogy hiszen e jutalmak és segélyezések többnyire a szegényebb hivatalnokoknak adatnak. Hiszen emberiségi tekintetek parancsolják, hogy ha hivatalában nyomorral küzdő vagy megbénult hivatalnok szükséget szenved, annak segélyt kell adni — s a pénzügyministernek ezen indokolása arra birta a pénzügyi bizottságot, hogy egész javaslatomat elvetette. Én, kinek nem volt szándékomban, hogy a bénult és kisebb fizetéssel ellátott hivatalnokoknak, ha az emberiségi tekintetek követelik, segélyt ne adjanak, sőt épen magam is óhajtottam ezt, beláttam, hogy ennek meg kell történnie, de érezve másfelől- azt is, hogy azoknak, a kik kellő fizetéssel el vannak látva, jutalmazást azért, hogy hivatalukat pontosan teljesítik, nem csak nem szükséges adni, de erköcstelenítő is, (Ugy van! a szélsőbaloldalon) mert akkor egyetlen hivatalnok sem akadna, a ki kötelességét teljesítené máskép, hanem csak azért, hogy egy újabb, bővebb jutalomra szert tehessen. Én tehát ezen indokoknál fogva barátaim közbejöttével és helyeslésével megváltoztattam a pénzügyi bizottságban tett javaslatomat és most a t. házat azon indokokból, mert tudjuk, hogy jutalmazásokat adni a hivatalnokoknak, kik elég illendően vannak díjazva, csakis hivatali kötelességeik meglazítására szolgálna egyrészt, másrészt pedig a szigorú adóbehajtások terén rendetlenséget, nyomort és pusztítást okozna s mert meg akarjuk adni az alkalmat, hogy igenis segélyezhesse a t. pénzügyminister ur mindazokat, kik | csekélyebb fizetéssel vannak ellátva, kik emberii ségi szempontból segélyezendők; mert e mellett hiszem azt, hogy az ezen tárczában, miként körülbelől összeszámítottam, 340,000 frtra rugó, ezen összegből, a csekélyebb fizetésű hivatalnokoknak adhat segélyt, a hol kell a t. pénzügyminister ur, körülbelől 140,000 frtot véve fel, a mi igenis elégséges lesz. így tehát még mindig e keretben megmaradna, megtakarittathatnék azon 200,000 forintnyi összeg, melyet én a népoktatási szükségletnél óhajtanék inkább a ház által hová fordítandónak kimondatni. Kérem • t. házat, méltóztassék a következő határozati javaslatomat elfogadni. (Halljuk!) Ez szolgálna aztán zsinórmértékül az e tárczában előforduló jutalmak és segélyezésekre nézve „Utasittatik a pénzügyminister, hogy tárezájában jutalmak és segélyezések czímén előirányzott összegekből jutalom senkinek sem, de segély adható mindazon hivatalnokoknak és szolgáknak, kiknek összes fizetésük az 1000 frtot meg nem haladja és a kik pontosan teljesítvén kötelességüket, emberiségi tekintetekből segélyezendők. Kérem a t. házat, méltóztassék indítványomat elfogadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mihályi Péter: T. ház! A pénzügyministerium költségvetésének tárgyalása alkalmából bátorkodom egy pár megjegyzésre a t. ház figyelni ét igénybevenni. (Halljuk!) Az előttünk fekvő költségvetési előirányzatra felhiván a t. ház figyelmét, azt tanuljuk, hogy annak első tizenhárom czímei majdnem mindegyikében kisebb-nagyobb összegű kiadási többlet van előirányozva. Bátor leszek kiemelni ezek közül a következőket: az I. czímnél, a központi igazgatásnál 1,862 frt, a III. czímnél, pénzügyi igazgatóságok 6,063 frt, IV. ezím.illetékkiszabási hivataloknál 5,660 frt, VIII. ezím, pénzügyi, illetőleg vám-és adóőrség 15,000frt, az adókivetés és behajtásnál 76,000 frt, összesen 104,584 frt, azon kiadási szaporulat, mely ezen kormányzati ágaknál a múlt é-\re megszavazott összegekkel szemben előfordult, tisztán személyi járandósági illetékekből áll, a melyek új hivatalok felállításásával, az eddigi hivatalok személyzetének szaporításával és részben fizetések felemelésével indokoltatnak. Ha tekintjük t. ház, hogy a pénzügyi szolgálat kormányzati költségei az utóbbi években jelentékenyen emelkedtek, jelesül is ha összehasonlítom az 1881-iki évnek eredményét, mely évben az állami erdők kezelése a földmívelés-, iparés kereskedelmi ministeriumhoz áttétetett, az 1885-iki év előirányzatával, azt találom, hogy mig 1881-ben a pénzügyi szolgálat költsége 6.001,397 frtot tett, addig a pénzügyi kormányzat 1885-iki évi szükségleti előirányzata 6.925,666 írtban van felvéve és igy ezen négy év alatt azok 924,262 frttal emelkedtek. A pénzügyi administratio kíadá21*