Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-36

36. országos ülés deizember 12. 1884. 159 ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti a ministerelnök urat. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! Mint már a múlt alkalommal is jeleztem, azok után, a miket a fővárosi rendőrség ügyében elmondtam, ma részletesebben, hosszasabban nyilatkozni nem szándékozom. Csakis a ma újólag felhozottak következtében tartom kötelességemnek, hogy egy pár rövid megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, a mit ugyan mondtam már, hogy én igenis mindenkivel szemben, a kire nagymérvű hanyagság vagy kötelességmulasztás bebizonyul, el fogok teljes szigorral bámri. De ismét kénytelen vagyok Sághy Gyula t. képviselő ur azon nyilatkozatára reflectálva, hogy egy egészen gyökeres újjászervezésre van szükség, nyilvánítani azt is, hogy csak azért, mert egyik vagy másik lapban, vagy a mint mondják, a közhangulatban az a vélemény van, hogy el kellene hivatalától még vagy ötvenet mozdítani, ha én arról győződöm meg, hogy okot nem adtak rá, elmozdítani őket nem fogom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Mert az nem egyeznék meg az igazsággal, ha a bármennyire elterjedt alaptalan hirek megnyugtatása kedvéért ártatlan családokat dobnánk oda áldozatul és ezért juttatnék őket koldusbotra . (Ugy van! Igás ! a jobboldalon.) Meglehet t. ház, azt fogják mondani, hogy eltusoltatik a dolog. l)e kérdem, lehet-e többet tenni arra, hogy ezt alaposan, józanul ne mondhassák, mint azt, a mi történt és a mit már jeleztem a múltkor is, hogy minden egyes nyom a bíróság kezébe vitetik, hogy a rendőrségtől és a belügyministertol teljesen független rendes biró folytatja a vizsgálatot mindenki ellen, ki ellen indokoltnak tartja és azután itél a szerzett tapasztalatok szerint (Élénk helyeslés jobbfelöl.) s midőn ezen felül oly esetekben — és ezt hasonlólag hangsúlyoznom kell — a mikor a bíróság büntetendő cselekményt nem talál, még fönmarad a fegyelmi vizsgálat, mely oly dolgokért, melyekért bűnfenyítésnek nincsen helye, akár hivatalvesztésig menő Ítéletet is hozhat és a hol indokolva lesz, hozni is fog? Azt hiszem, hogy eltusolásról alaposan beszélni ne lehessen, csak igy lehet eljárni, ez pedig megtörtént. De csak azért, hogy engemet vagy azt, a kit a vizsgálattal megbíztam, eltusolással ne vádoljanak, nem fogok ártatlan embereket áldozatul dobni és családokat koldusbotra juttatni. (Élénk helyeslés a jobboldalon) A t. képviselő ur tapintatlannak tartja, hogy a vizsgálattal kit bíztam meg és azt mondja, hiszen személyes ismeretsége folytán is tudja, hogy a belügyministeriumban magában is vannak jeles férfiak, kik a vizsgálatot épen ugy teljesíthették volna. Nem tagadom t. ház, hogy a feelügyiuinisteriumban vannak többen is, kik ezen vizsgálatot teljes alapossággal és épen olyan helyesen vitték volna, mint az, a ki a vizsgálattal meg van bizva. Legföiebb is talán több idő kellett volna nekik hozzá, nem lévén a rendőrség teendőinek részleteivel annyira ismeretesek. De kérdem a t. képviselő úrtól, ha a kormányzat egyik ágában az alsó fokokon visszaélés mutatkozik és a vizsgálattal nem az bizatik meg, a ki hivatásszerűen felette áll, vájjon nem ugy néz-e ki ez, mintha hiányzanak a bizalom annak egyéniségében, a kinek hivatása lett volna a vizsgálatot teljesíteni? Én azt hiszem, ha ezt tettem volna, tele lett volna — és ez természetes is — minden hirlap azzal, hogy ime a belügyminister már azon ministeri tanácsosában sem bízik meg. (Ugy van! jobb felől.) De bár igy eljárva, az eltusolási váddal szemben érteni volna-e el valamit? Higyje el a képviselő ur, nem, mert ha most azt fogják mondani, hogy Jekelfalussy ministeri tanácsos azért, mivel — minta képviselő ur mondja, hogy beszélik — az ő ellenőrzési hibájából nőhettek ennyire a bajok, eltussolta azokat: vájjon ha azon ig-en tisztelt tanácsosnak egy collegáját biztam volna meg a vizsgálattal, nem azt mondták volna-e: hiszen természetes, varjú varjúnak a szemét ki nem ássa, az a belügyministeri tanácsos csak nem compromittálhatja az ő collegáját. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Ezzel az alaptalan gyanúsítással és vádaskodással szemben, melylyel nem a képviselő ur élt, de melyre hivatkozott, nincs mentség, ez ellen nem lehet óvakodni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A ki gyanúsítani akar, az az aranyon is meglátja a rozsdát, nincs mód ellene, attól kár is óvakodni; (Ugy van! a jobboldalon) teljesíteni kell a kötelességet egyenesen, határozottan, a gyanúsítok azután hadd mulassák magukat. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy rendőrségi szakiskola állittassék fel. Megvallom t. képviselőház, nem tudom, mit ért ezalatt. Mert egyre igenis szükség van, erről a törvény is gondoskodik, kellően életbe léptetve még nincs ugyan, de megmondom, miért nincs. Mert ismételt pályázatok, magán utón való tudakozások után sem sikerült alkalmatos rendőrségi oktatót találnom; most teszek egy újabb kísérletet. Ha azt érti a képviselő ur, hogy mielőtt valaki a rendőrséghez véglegesen kineveztetik, ugy mint a londoni rendőrségnél néhány hétig vagy néhány hónapig, de már maga az ideiglenesen felfogadott, felnőtt ember a közvetlen rendőri teendőkbe bevezettessék: ebben egyetértek vele ; ez szükséges, ennek meg is kell történni. Hogy eddig ez nem történt, ismétlem annak oka egyedül az, hogy rendőri oktatót, olyat, milyet szükségesnek tartanék — megmondom őszintén — minden keresésem