Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-36

160 36. országos ülés Aes:emtfcr 12. 1S84. / daczára nem találtam; most a legutóbbi napok óta teszek ez irányban egy új kísérletet. A másik, a miről a t képviselő ur szólt, a személyzet szaporítására és jobb díjazására vonatkozik. Azt t. képviselőház, hogy a fővárosi rendőrség személyzetét fokonkint szaporítani kell, nem tagadtam soha, nem is tagadom, meg is teszem. Mert ha valamely város oly lépésekben növekszik, ugy népességi, mint egyéb arányaira nézve, a a mint hála Istennek Budapest: természetes, hogy ugyanaz a rendőri keret, mely jó volt 1874-ben, 18S4-ben már lehetetlen, hogy feladatának teljesen megfeleljen, ha még oly tökéletes is. De méltóztassék nekem megengedni t. képviselőház, hogy csupán csak személyszaporítás, ha aztán az a személy nem alkalmatos, vagy csupán fizetésfelemelés, ha azt nem azért lehet adni, hogy alkalmatosabb egyént kapjunk, hanem azért, hogy ugyanazon alkalmatlan embernek legyen nagyobb fizetése: ez a bajokon egymagában még nem segít. Igenis, figyelemmel kell lenni erre is,figyelemmel is leszek, a mennyire lehetséges, de azzal nem segítenénk, ha egyszerre rohamosan nagy összegeket akarnánk költeni a nélkül, hogy meg volnának a kellő egyéniségek. Különben t. ház, nem lehet mondani, hogy a rendőrség költségei ne szaporodtak volna, mert 1874-ben a rendőrség költségei kitettek 400,000 frtot, 1884-ben 678,000 frtot és 1885-re előirányozva van 702,000 írt. Tehát 10 év alatt 300,000 írttal szaporodtak a fővárosi rendőrség költségei. Igaz, hogy azon tervezetben, melyet az erre vonatkozó törvényjavaslat benyújtásakor készíttettem, de a melyről akkor is megmondtam, hogy az olyan, melynek lassankénti betöltése szándékoltatik, ugy a mint ezt a népesség és az élet szükségleteinek növekedése igényli, összesen 963,000 frtra volt kiszámítva a rendőrségi költség és hála istennek ezt még nem érte el. De egyfelől igen félek az állam kincstára érdeke miatt, másfelől pedig örülnék rajta, mert ez annak jele volna, hogy a főváros folyvást fejlődik, hogy nemsokára eljön az az idő, a midőn ezen igen nagy összeget elfogják érni a költségek. Azonban rohamosan sietni ezzel, nem tartanám sem szükségesnek, sem czélravezetőnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben csak még egyre kívánok reflectalni, a mit a képviselő ur felhozott és ez a főváros és a rendőrség közötti viszony. T. ház! Az én meggyőződésem szerint ezen viszonyt a törvény maga és az annak alapján kiadott belügyministeri utasítás kellően körvonalozzák. Hogy nem volt mindig- és különösen a kerületekben helyesen fentartva, ebben igaza van a képviselő urnak: de arra nézve, hogy itt máskép legyen ezentúl, nemcsak az intézkedés van már megtéve, hanem sok irányban már ma is másként van, m'r.t volt még ezelőtt 6 héttel is. Erre a rendőrségnek nem mondom teljes újjászervezésénél, de epuratiójánál és a létező bajok orvoslásánál — biztosíthatom róla a képviselő urat — kiváló figyelmei fogok fordítani, mert én is szükségesnek tartom, hogy a főváros kebelében levő különféle közigazgatási közegek, azaz a fővárosi municipium közegei és a fővárosi állami rendőrség közegei minden szükséges ponton kellően érintkezve, együttesen és összbangzóan járjanak el, a mi nélkül jól nem teljesíthető a szolgálat. Ez irányban tehát meg fogom tenni a kellő lépéseket; de ismétlem, erre törvényváltoztatás vagy egészen új rendszer iuangurálása nem szükséges. Mert meggyőződésem ma is az, hogy a törvényileg és szahályrendeletileg megalkotott rendszer, mely a világ összes fővárosaiban fennálló rendszerek tanulmányozása után lett elfogadva, jó, csak helyesen kell végrehajtani, kellő egyéneket kell keresni és találni, a kik a rendszernek megfelelőleg a közrendészetet vezetni képesek. A mi az utoljára felszólalt képviselő ur megjegyzéseit illeti, én királyi ügyész nem vagyok, sajtópert tehát nem indíthatok meg. De hogy én minden néven nevezendő, bárhonnan jövő obseen vagy erkölcstelen tartalmú könyveknek a törvény korlátai közti üldözésére szívesen nyújtok saját; hatáskörömben segélykezet, arról biztosíthatom a képviselő urat, valamint arról is, hogy a kormány kivatalos lapjában obseen regény nincs, mert a kormánynak csak egy hivatalos lapja van, a „Budapesti Közlöny", az pedig regényeket közölni nem szokott. (Élénk derültség.) Sághy Gyula: T. ház! (Felkiáltások: Mi csimenf) Szavaim félreértése folytán. Nem vagyok barátja, különösen magam részéről az u. n. Rechthaberei-nak, hanem egy oly félreértés történt az igen t. ministerelnök ur részéről egyik nyilatkozatommal szemben, hogy ezen félreértést egy perezig sem hagyhatom magamon száradni. Ugy látszik, mintha az igen t. ministerelnök ur ugy fogta volna fel nyilatkozatomat, mintha azt kívántam volna, hogy a rendőrség körében előforduló hibák miatt ártatlanok is szenvedjenek, ártatlan csalá dok is tönkre jussanak. Azt hiszem, hogy az csak tisztán véletlenség folytán előfordult félreértésen alapszik, mert határozottan kiemeltem azt, hogy a hibák egy része a szervezetben és a személyzet elégtelenségében is fekszik és azért reílectáltam különösen az újjászervezésre és nem mondtam és legtávolabbról sem óhajtom, hogy a bűnösök miatt a rendőrség ártatlan közegei is elbocsáttassanak. T. ház, én csak ezen félreértésnek kívántam elejét venni, mert a mint nem szokásom senkii sem gyanúsítani, ugy viszont nem szeretnék azon 'véleménybe kerülni, mintha ártatlanokat akarnék a bűnösök miatt sújtatni. {Helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Magam