Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-35

ÍS6 35. országos ülés deczember II. 1SS4. a commission departementale-tFrancziaországban, az eszmét többé-kevésbé kifejlődve meg fogjuk találni. Vannak o'y közigazgatási ügyek és pedig igen jelentősek, a melyek collegium általi elintézésre alkalmasak és ide tartoznak különösen a végrehajtási és a szabályrendeletek, valamint az esetek egész körére való általános intézkedés, sőt az egyes esetekhen való intézkedés is. Akarjuk tehát, hogy ezen collegiumban ott üljenek a választottak, egvütt intézzék el az ügyeket a kinevezett elemekkel, együtt döntsenek bennök. És ebben is találjuk az önkormányzati elemek erős befolyását állami közigazgatási ügyekre nézve is, ebben is megtestesítjük azt az elvet, melyről lemondanunk nem szabad, hogy az állampolgárok mívelt és vagyom.s elemei kapcsolatban az államhivatalnokokkal oldják meg a közigazgatási feladatokat. No már most, ha ezt akarjuk -— a mint mindezt sok mással együtt elmondottuk, melyeket ismételni nem akarok, szabad-e azt mondani, hogy mi centralisalunk? Hát nem életerősen követeljük-e a közönségnek jogát és befolyását nemcsak a szoros értelemben vett helyi ügyekre, hanem az állami közigazgatási ügyekre és nem utólagos felszólalások, nem utólagos panaszok alapján, hanem ott, a mikor határozni kell, kívánjuk, hogy gyakorolja magát a decretáló hatalmat. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Végre még csak a politikai garantiáról néhány szót. (Halljuk.') Ln jól tudom t. ház, és én bennem igen elevenen él annak érzése, hogy a parlamenti kormánynak súlypontja abban fekszik, hogy ez a ház független, hogy ez a ház törvényhozási és ellenőrzési képességben és erőben valóban hatalmas legyen. Az egész képviseleti kormány alapelve abban van, hogy minő befolyást gyakorol a ház az időleges kormányra és minő befolyást gyakorol a kormányra épen a saját pártja. Azt is tudom t. Láz, hogy ebben az országban, kivált a jelen viszonyok közt, ha egy ilyen nagy állami apparátus megalkottatik s ha mint a dolog természetében fekszik, az erőben, szabatosságban, öszbangzatos működésben meg fog erősödni, azzal vissza lehet élni — és közelfekvő a kisértés — politikai czélokra, pártérdekek egyoldalú érvényesítésére; ha ez egy visszaélő kormány kezében reá nehezedik erre az országra, akkor hozhat létre egy olyan házat, hogy a központon uralkodó akaratnak soha hatályos ellenőrzésére, korlátozásai;; számítani sem künn, sem itt nem lehet, (ügy van! a baloldalon.) Sőt többet mondok. Én tudom azt nagyon jól, hog}' ilyen , esetben, ha ez megtönénik, a hatalom csábítókig fog hatni a kormány padjaira; és ne éljen senki azon illusióban, hogy — ámbár én alkotmányunkat biztosítottnak tartom és békés fejlődésnek né- ' zek elébe — de ismétlem, ne éljünk azon illusióban, mintha mindörökre ki volna zárva a lehetősége annak, hogy az a nagy kormányhatalom, mely az ország ügyei élén áll, nem nemzeti vagy nem alkotmányos törekvésű lesz. Én nem akarom a jövőt gyanúsítani, mert bizom azon alapban, a melyen állunk. De azt mondom, hogy előrelátóknak kell lennünk és ezen előrelátásban és óvatosságban nem szabad magunkat korlátoltatnunk. Azon nagyhatalmi szervezet hatása attól függ, hogy ki intézi és ez csak akkor függ ettől a háztól, hogy ha ez a ház sokkal erősebb és ha ennek hatása a kormányra sokkal közvetlenebb, mint eddigi intézményeink szerint volt. (Helyeslés a baloldalon.) Ezért tehát szükségesnek tartom a politikai garantiát, hogy szemben e megnövekedett kormányhatalommal ne csak jó közigazgatás legyen s hogy a közszabadság el ne nyomattassék, hanem hogy egyszersmind egy ellenőrzési képességben erős törvényhozás ós erős ház állhasson elő. Hogy erre nyíltan törekszünk, ezt ugy hiszem, egy legközelebbi tárgyalás e házban meg fogja mutatni. De mint már máskor is felhoztuk, erre nézve szükséges feltételt képez az, hogy a közigazgatási tisztviselő a képviselőválasztásba való minden kortesbeavatkozástól eltiltassék. (Helyeslés.) Nem akarunk azonban csak hatálytalan törvényt, mely csak a papiroson van meg, mert hatálytalan törvényünk ugy is elég van már, (Ugy van! a baloldalon) hanem akarjuk, hogy az az ellen vétő tisztviselő ne csak az államügyész fellépése folytán legyen felelősségre vonható, akarjuk, hogy biztosítva legyen, hogy a közigazgatási tisztviselő legyen a rendőri hatalomnak pártatlan kezelője a választások alatt is. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Másodszor akarjuk azt, hogy az a kinevezett tisztviselő maradjon meg annak, a minek a t. ministerelnök ur a tisztviselőt egyáltalában szánta és helyesen szánta, t. i. tanácsadónak, bár gondoskodott volna, hogy az gyakorlatilag is az maradjon; de olyan tanácsadónak, a ki ne ugy tanácsoljon, mint a hogy a balladában a tündérkirály kér, hogy: ha nem engedsz, akkor kényszerítlek és hogy a tisztviselőknek pártatlansága biztosittassék, kimondandónak tartom azt, hogy abban a törvényhatóságban, melyben egy tisztviselő hatóságot gyakorol, képviselőjelölt nem lehet, mig hivatalban van. Nem szabad ugyanis a kerületet annak a nyomásnak kitenni, hogy ő hatalmának megtartásával maga mellett korteskedjék, vagy ha nem korteskedik, a dolog természeténél fogva nyomást gyakorol. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Harmadszor a képviselőház függetlenségének szempontjából nagyon komoly megfontolást igényel, hogy vájjon nem jó-e azon törvény, melyet 1848-ban Belgiumban hoztak és mely azóta ottan