Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-35

35. országos ülés deezcrebrr 11. 1884. 137 fenn is áll és a legjótékonyabb hatásúnak bizonyul. Az pedig abban áll, hogy a képviselő nem nevezhető ki hivatalra, a mig megbízása tart, de sőt annak megszűnte után sem egy esztendeig. (Élénk helyeslés a lal és szélső baloldalon) ; de igenis kinevezhető olyan hivatalra a dolog természete szerint, a mely a házban üléssel kompatibilis, például ministeri állásra, államtitkárnak, mert ez politikai állás. S ez arra az egyszerű tekintetre van építve, hogy a ház függetlensége sokkal jobban meg van őrizve és meg van őrizve azért, mert a politikai szolgálatokért a hála nem szokott soká tartani, a mandátum megszűntét egy esztendővel a lehető' legritkább esetekben éli túl, talán soha. (Ugy van! a bal és szélső baloldalon. Derültség.) Szintén ide tartoznak a hatályos intézkedések arra nézve, hogy a választások tisztasága, őszintessége és szabadsága biztosittassék. Hogy melyek ezek, azt ebben a pillanatban nem részletezhetem, hanem engedje meg a t. ház, hogy ezen pro domo sua — értemez oldalt, ahol ülök —- itt megállapodjam egy per ezre és egy megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Ha látjuk, hogy a közigazgatás reformja kikerülhetetlen és ha talán ugy látjuk, a mint feltételeztem, hogy kikerülhetetlen a kinevezési elv megvalósítása is, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Azt nem látjuk!) de akár látjuk ezt, akár nem látjuk, egyet bizonyosan látnak: a mit Kossuth Lajos í 843-ban látott, hogy az önkormányzatot pedig reformálni kell, (Ugy van! halfelől.) És ha ezt látják, akkor lehetnek önök más nézeten, mondjanak jobbat mint. a mit mi mondunk: szívesen bele megyünk a discussióba, de sem azt, hogy mi mereven centrálisaim akarunk, hogy mi a-; önkormányzatot meg akarjuk szüntetni, sem azt, hogy mi bármi nemíí absolutismussal, bárminemű ábrándos nemzeti czélok kedvéért tetszelegnénk, egyik vádat sem fogadhatjuk el semmi esetben, semmi részben. (Helyeslés balfelöl.) Beszédem befejezése előtt meg kell érintenem azon tárgyat is, melyet Ugron Gábor t. képviselőtársam felhozott. (Halljuk!) T. ház! A választási visszaélések, a választások szabadságának, tisztaságának és őszinteségének szellőztetése nagy mértékben felmerült az utóibi idolien is. Okot adtak erre, nagyon is alapos okot, ama tömérdek és nagymérvű visszaélések, melyek különösen a hivatali nyomással is, az utóbbi választásoknál elkövettettek. Tudom, előbb is fordultak elő hasonlók, ha nem is ebben a mérvben. De bármint legyen, azt hiszem, ma általános meggyőződés 1874 óta, mióta a választási törvények átalakíttattak s a tapasztalás is azt igazolja és ezt senki sem fogja tagadni, legkevésbé a t. kormány teheti, hogy a választási törvényekben megírt biztosítékok hatálytalanok (Ugy van! a bal és szélső KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. II. KÖTET. baloldalon.) De én a t. kormányelnök úrról, kiről nagyon jól tudom, hogy 1874-ben maga is hivatkozott erre és buzgón, igen buzgón felkarolta a választások tisztaságának és függetlenségének érdekét, én a t. ministerel nők úrról és a ministeriumról és azon t. pártról is nem tehetem fel, hogy abból a kicsinyes önzésből, a mely nem akarom állítani, hogy náluk uralkodó, a mely minden uralmon levő pártot gátol a, választási törvényeknek oly reformjában, a mely talán érdeke* ellen lenne; én nem akarom feltenni, hogy ezen kicsinyes önzés vezetné. Es ha nem teszem ezt föl, akkor t. ház, elérkezett az ideje annak, hogy ebben a házban ne meddő sajnálkozás mondassék a visszaélések felett, ne csak azt emlegessük, hogy sajnáljuk, hogy visszaél esek történtek, el is ítéljük utólag azokat, de arról az egyetlen és igazi problémáról, mely nekünk itt törvényhozói kötelességünk, hogy e visszaélések hatályosan meg is gátoltassanak és a meglevő törvényeknek is hatály szereztessék, arról gondoskodni nem akarunk. Én leghelyesebbnek és legillőbhnek tartanám, hogy ha a kezdeményezést e részben az egész kérdésben a kormány venné kezébe. Ez állásából folyó kötelessége és hivatása, De ha ez nem történnék t. ház, miután én a ház érzelmét ugy magyarázom, hogy egy a törvények hatályosságát előmozdító reformot ellenezni nem volna képes, miután azon meggyőződésben vagyok, hogy egy gyakorlati, egy valóban e czélra irányzott ilynemű reformjavaslat, kell hogy még a kormány kebelében is helyeseitessék, akkor az én nézetem az, hogy ha a kormány ezt kezdeményezni nem hajlandó, akkor kötelességünk nekünk egy adandó alkalommal itt az ellenzéken a kezdeményezést megtenni. Es ennek a kötelességünknek meg is fogunk felelni. (Élénk helyeslés abal és szélső baloldalon.) Mert az t. ház, hogy ennek a parlamentnek törvényhozási és ellenőrzési képessége, erkölcsi tekintélye lassan ugyan, de sűlyed, ezt közönbösen nézni súlyos kötelességsértés volna a. nemzet irányában. Es mert hiszem, hogy kellő alkalommal, ha a kormány nem teszi, az ellenzék részéről megtétetik a kezdeményezés: ez az oka, hogy azon súlyos visszaélési példákat, melyekre Ugron t. képviselőtársunk hivatkozott s melyekhez hasonlókat mi is felhoztunk és meg sokat felhozhatnánk, ez alkalommal szaporítani nem fogom. (Élénk helyeslés a baloldalon. Mozgás.) Irányi Dániel: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselőtársam azzal vádolta azon barátaimat, kik ezen oldalon Grünwaldt. képviselőtársunk beszédét czáfolgatták, hogy nem tartották meg a méltányosság törvényeit azon párttal szemben, melyhez ő maga tartozik és melynek ő egyik vezérférfia. Ha ezen vád némi alappal bír, azt annak méltóztassék tulajdonítani, hogy Grünwald t. képviselő ur nem fejtette ki eléggé azon programmot, melyet ma at. képviselő 18