Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-35

134 ^ országos ülés pontról mozgatott, feltétlen függésben levő nagyállami apparátussal minden pillanatban és minden ponton elnyomható lesz. Ezt a veszélyt t. ház, nyíltan elismerem. Már most az a kérdés, tudtunk-e módokat javasolni arra, hogy e veszélyt lefegyverezzük; tudtunk-e természetesen emberileg hatályos mó dókat javasolni, mert lehetetlent és az emberi észt felülmúlót, az emberi viszonyokat túlhaladót kívánni nem szabad, a melyek véve azt, hogy az intézmények tisztességes középszerűséggel kezeltetnek is. biztosítékot nyújtanak az iránt, hogy megnövekedése az állami hatalomnak nem fogunk nálunk az emiitett káros gyümölcsöket megteremni ? Ez csak elegendőleg tanúsította azt, hogy mibe helyezzük a közigazgatás lényegét. Nem helyes tehát bennünket azzal vádolni, hogy mi a Franeziaországban is megbukott chablonszeríí centralisatiót akarjuk mint panaceat feltüntetni, legyen szabad ez iránt 1880-ban február és márcziusban folyt vitákra hivatkozni, azokból meg lehet ítélni, hogy mi igazság van abban, hogy mi — ismétlem —• egy még Franciaországban is megbukott, egy most sehol Európában nem követett oly rendszert akarjunk életbe léptetni, amelynek lényege a tiszta kinevezéssel ki van merítve s melynek titka vagy bevallott czélzata az, hogy Magyarország színéről a városi és megyei önkormányzatot egyszerűen eltörülik. T. ház! Ez a pillanat nem alkalmas arra, hogy ismételjem, talán bővítsem, a miket akkor elmondottunk. Csak egyet említek. Azt mindenki tudj;!, a mai tényállások is bizonyítják, hogy életerős önkormányzat ma nem létezik, legalább a megyékben nincs. (Mozgás a szélső laloldalon.) Annak íőorganuma a megyei közgyűlés és ebben azzal, a mi a főfeladata az önkormányzati orgánumoknak, legyen az egy gyűlés, egy collegium vagy személy, azzal a mi a főfeladata, talán legkevésbé törődnek, hogy legtöbb érdeket a tisztviselők választása gerjeszt, a mit a főispánnal való alkuvás megelőz és megelőzi a befolyásos tényezőkkel való alkuvás, a melynek eredménye igen sokszor az érdemes mellőzése, talán nagyon sokszor a nepotismussal és egyéb magán érdekekkel függ össze. És ez nem is ívj dolog, már a negyvenes években is nagyon hasonlított ehhez a megye, ugyanabban a bajban szenvedett. Mocsáry t. képviselő ur csóválja, a fejét, de a „Pesti Hírlapinak és Kossuth Lajosnak csak elhiszi (Derültség) és 1841ben Kossuth Lajos e hírlap 42-ik számában a vezérczikkben ezt írja. Leírja a megyegyűlési és azt mondja: „E megyei élet rendszerünk theoriája szép, gyönyörű, de valami hiányzik belőle, nem egyszer az éltető szellem, ugy kettős a gyarlóság, egyike a sajátlagos megyei beligazgatást, másika .... n törvények sikerlése módjai iránt tanácskozó gyüdeezember 11. Í8S4. | lések által intézkedő megyei végrehajtói hatalmat bélyegzi, mindkettőt a megyei gyűlések tévesztett iránya szüli s a kitíirni nem tudás, a fagyos részvétlenség". Azután leírja az első napot, midőn „valami publico-poliiíeus kérdés lesz erő nyilatkozásban! vetélkedés tárgyává" ... „a szónoklatj nak varázsereje órákon át hullámoztatja az éber részvét indulatait", elmondjuk „a nem egyszer a más által élőnkbe irta szépen hangzó szavakat" s azt hisszük „mi vagyunk a honnak ha nem is legnagyobb polgárai, de annak legjobb polgárai közé tartozók" . . . Es „elkövetkeznek a beligazgatás aprónak mondott tárgyai és az izzadó tömeg ajtónak rohan. „A székek, melyekről néhány perez előtt hatalmas szózatok emelkedtek, megürülnek egész sorokban." És a gyűlés többi napjain, „midőn a hon polgárainak személyét, vagyonát közvetlen érintő életkérdések kerülnek elő, 10 —12 ember kong a teremben, satyrája egy népes megye közgyűlésének és ez alkalmazás ezen árnyéklataiban közgyűlési erővel nem ritkán hoz végzéseket, merőben ellenkezőket amaz elvekkel, melyek theoriájáért, egy-két nap előtt ezren buzogtunk ..." „Az a kiterjedt hatalom, melylyel a megye rendéi bírnak a megye kormányzására nézve, csak pillanatnyi éleihez van kii íve, gyakorlatilag elenyészik, semmivé lesz azért, mert a gyakorlat hoszszabb időt kíván s erre a részvét állandóságának eleme hiányzik." Ez a kép uraim, lényegében ma is találó, ez a valóság. De ebből nem az következik, hogy töröljük el, hogy hagyjuk elenyészni lassú senyvedésben az önkormányzatot, hanem az, hogy keressük elménkben és tapasztalatainkban az életerős formákat, melyben lüktessen az önkormányzati élet, melyben főfeladataira irányozva hatályos tevékenységet fejíl^-sen ki. És ez abban áll, hogy reformálni kell a megyei önkormányzatot szerveiben, reformálni keil hatáskörében is. És ne engedjük, hogy az ország elméje azt higyje, hogy itt csak a kinevezés és a választás körül forog a kérdés, hanem ráirányozzuk az azzal kapcsolatos, de sokkal nehezebb és nélkülözhetetlen feladatra. Jól tudom, hogy a jelenlegi idők nem kedvezők az önkormányzatra. Az emberek nagy része saját bajaival van elfoglalva : de ha helyes formákat tudunk teremteni, a meglevő erők abban hatályosabban működnek és én nem kétlem, hogy számos szunnyadó erőt fog életre ébreszteni. Legyen szabad ehhez még egyet fűzni a particularismusról. Felemlittetett, hogy mi a partícuiarismus alatt az önkormányzatot, a helyi ügyek és érdekekre intézett törekvéseket értjük. Én — megvallom —• ez intézményekkel kapcsolatban ez elnevezést még említeni sem szeretem, különösen nem szeretem, ha arra a törekvésre és pedig életerős törekvésre alkalmaztatik, a mit itt a tisztviselők kinevezése mellett, mint önkormány-