Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-35

35. országos 81,'s deeze:>iber II. 1S8-5. 133 véleményben itt-ott gyökeret vert, mintha a közigazgatási tervezet reformjának lényege a tisztviselők kinevezése vagy választásával volna kimerítve. Ez igen szűk, korlátolt körben való felfogása a problémának. Mi ismételve kifejtettük hogy az igazi megoldást nem a kinevezés elvének egyoldalú behozatalában, hanem a mi jóval nehezebb feladat és a mi ezzel elválaszthatatlan kapcsolatban van, az önkormányzati intézményeknek életképes reformjára helyezzük. (Helyeslés a halóidalon.) Ezt csak azok állíthatják, a kik abban a tévedésben vannak, hogy a tisztviselők választása nélkül nincs önkormányzat. De ezek nem veszik figyelembe a tényeket. Anglia önkormányzata épen a régi történelmi önkormányzat, felülről kinevezett békebirákra van építve; azok, kik hiszik, hogy a tisztviselők választása nélkül nincs önkormányzat, azok ignorálják Poroszországnak különösen 1870 óta átalakított igen jelentékeny önkormányzatát, mely szintén a kinevezés elvével van párosítva. Ne értsük félre a dolgokat és ne akarjuk a kérdést oly szűk alapon felfogni, mely egyrészt tévedés azok részéről, kik vádat f ruminak ellenünk, másrészt a leghatározottabban a legkevésbé méltányos volna — bár nem hiszem, hogy szándékos — a legkevésbé méltányos félreértése azon álláspontnak, mit innételten kijelentettünk. (Helyeslés balfelöl.) Szabad legyen még egyet mondanom. (Halljuk!) A házban nincs senki, azt hiszem, még Mocsáry t. képviselőtársam sem, a ki ne gondolná vagy legalább valószínűnek ne tartaná, hogy a kinevezés elve és intézménye ma. sem fog bekövetkezni. Számosan látjuk azt kikerülhetetlenül közelegni. Mert meg vagyunk győződve, hogy miután az állami közigazgatás feladatai olyanok lettek Magyarországon, hogy Magyarországnak nyújtani kell azt a közigazgatási tevékenységet és gondozást, mit nvua'ati szomszédaink nvuitanak ; lioffv ha az egész világ halad mellettünk, mi nem maradhatunk vissza, mert a viszonylagos erők korszakát éljük, ha azt nem akarjuk, hogy egyedül a natale solumhoz való vak ragaszkodás kösse az állam polgárait ide : akkor azon nagy adóteher, az állam nevében elvett nagy áldozatok mellett kell, hogy a közigazgatás nyújtsa nekik azt, még pedig lehető jól és lehető í.'y°

rsan és lehető pártatlanul, mit nyugoti szomszédainknak nyújt. (Helyeslés balfelöl.) Ezt tudják önök jól és még egy mást is. azt is, hogy ma a közigazgatási pálya nem az, mi 48 előtt volt, ma az fáradságos tanulmány alapján egy élet rászentelése által megszerzett kenyérpálya, ma ahhoz szakértelem, gyakorlati jártasság, hogy ebben a szolgálatban, ép ugy, mint a bíróiban, praecisio, pontosság, fegyelem és függés ke'], mely nélkül a közigazgatási szervezet sikeresen | nem dolgozhatók. Ezt tudják önök nagyon jól. ! Mikor a minősítési törvényt megszavazták, egy ! hang sem emelkedett onnan, hogy nem kell quali- | ficatio a közigazgatási tisztviselőkre. És igen helyesen nem emelkedett. De midőn önök tudták, hogy kell minősítvény, a mit nagy költséggel, n&gy fáradsággal lehet megszerezni, midőn önök érezték azt, hogy erre a szolgálatra meg kell szerezni az ország érteimiségéből a jobb elemeket; midőn tudták azt, hogy azoknak kenyérpálya és élethivatása a szolgálat: akkor, ha meggondolták a dolgos, nem felejtették el, hogy igazi tisztikart csak ugy lehet szervezni, ha a tisztviselők biztosított életpályát nyernek. (Helyeslés jobb és balfelöl.) A dolog természetében rejlik t. ház, a visszautasíthatlan következmény. Aki az elvet elfogadta és az eredményt akarja — pedig nincs ki ne akarná — annak el kell fogadni azon kikerülhetetlen következményt is, hogy legyen az biztosított életpálya és pedig abban az értelemben, a melyben az állami szolgálat többi ágai biztosítvák; mert nem lehet a közigazgatási szolgálatot, a mely kellő szakértelmet, még több tapintatot és fáradságot, valamint az egyéni tulajdonoknak határozottabb kiképzését kívánja, arra kárhoztatni; hogy a közszolgálatra vállalkozóknak épen a másutt alkal mazást vagy előmenetelt nem remélő vagy leggyengébb elemeiből és azokból alakuljon, a kik a legkevésbé biztosított életpályával elégszenek meg. (Helyeslés jobb- és balfelöl.) Merem mondani t. ház, hogy ez az önök véleménye, épen ugy, mint az enyém. Nagyon jól tudják, hogy midőn állami közigazgatási szervezetet csinálunk, egyik fő szervezeti szempont az, hogy a kellő pontra a kellő ember legyen állítható és hogy e nélkül mindig félig hatásos a végrehajtás és mindig és mindenféle alakban ily felügyelőkkel fognak találkozni, kiket a központról kell kiküldeni, mert a kellő ponton nincs a kellő ember és a kellő pontra a kellő embert nem leltetett tenni. (Helyeslés balfelöl) És ne is higyjük azt, hogy nekünk a közigazgatási szervezet javításának ezen teréről el lehet maradni: hiába tartózkodnánk közigazgatásunk hatályossá tételének ezen módjától politikai félelemből: ha körülöttünk mindenki megjavította a maga szervezetét és gyarapodott erőben és hatalomban : nekünk is meg kell ezt tennünk, különben súlyunk megcsökken és erőnk lehanyatlik. (Helyeslés a baloldalon.) Én ugy veszem észre, hogy mindig általánosabbá válik a meggyőződés, hogy a kinevezési rendszer elkerülhetetlen. Ezt kisérte — és ezt itt nyíltan megmondtuk — azon másik meggyőződés, hogy ha a kinevezési elv keresztülvitetik és ez által a kormányzási szervezet az állami kinevezés alapjára fektettetik : akkor a kormány hatalma ugy megnövekszik és gyarapodik, hogy félő és fenforoghat az a veszély és erről egész nyíltan beszéltünk, mert az alkotmány számos tételeit óvatosságból építik fel, hogy Magyarországon a, politikai szabadságnak gyakorlása szemben a köz-