Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-35

128 35. orszáres ülés deezember 11. i$8"|> kivívása, hanem én azt tartom, hogy Magyarországon be kell következni annak, hogy itt a valóságos végezel határozottan, nyíltan kimondassák, az a nemzetben határozottan, nyíltan propagálta ssék, hogy a nemzet az eszmétől áthatva legyen és egész súlyával maga is okot szolgáltasson arra, hogy következzenek be azon nagy világtörténelmi események, melyek a nemzetet alárendeltségéből fölszabadítják, önállóvá ás függetlenné teszik Nem az opportunusok szava, hanem azé, a ki ki meri mondani és a nemzettel meg birja értetni a végezélt, az fog eredményt elérhetni. Nem azok hozták létre az olasz egységet, a kik maguk az egység eszméjét szivükben hordták, de kimondani nem merték, hanem Cavour, a ki kimerte mondani a nagy szót és nemzetét áthatotta vele és ki tudta vinni mindazon világtörténelmi eseményeket is,melyek az olasz egységre vezettek. Ez volt a mit ez iránt óhajtottam fölhozni. Most legyen megengedve, hogy a közegészség ügyre némelyeket előadhassak. T. ház! A krisztusi legendának van egy gyönyörű képe, a mely a képzőművészet legnagyobb mestereit mindig ingerelte, hogy azt megörökítsék. E kép az, midőn az üdvözítő a gyermekeket magához veszi, magához szólítja, azt mondván: „övék a mennyeknek országa." Ennek a legendának t. képviselőház, mindenesetre igen mély értelme van, mely az embernek nemcsak kedélyét érinti, hanem az embert gondolkozásra készteti, hogy mit jelent ez egyáltalában: gyermek, és mit jelent az: a gyermekre szemünket vetni, azt felkarolni, hogy az ő hivatását, a mely születésével kezdődik ezen a földön, betöltse. Már t. képviselőház, a kik elolvassák a magyar közoktatásügyi ministernek az idén kiadott jelentését és ottan azt az irtóztató számot észreveszik, mely szerint az iskolaköteles gyermekek száma teljes 43,000-rel csökkent az utolsó évek alatt, a ki elolvassa a t. belügyminister ur jelentését, melyből kitűnik, hogy 100 ezerrel kell számítani azoknak a kisdedeknek elpusztulását, kik bizonyos zsenge korban vesznek el, hát a t. képviselőház azt kénytelen ugy értelmezni, azt a szép krisztusi legendát: az állam annyira hanyagolja el a közegészségügyét,hogy a kisdedek 100 ezrivel menjenek oda a menyek országába. Pedig az csak akként értelmezendő, hogy Magyarországon végre valahára be kell következni azon állapotnak és azon időpontnak, midőn a közegészségügy nemcsak reudeletek, hanem valóságos végre hajtás tárgya lesz. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mielőtt ezen vádat felhoztam volna t. képviselőház, hogy itt a közegészségügyi intézmények végtelenül rosszak, a végrehajtás majdnem semmi, én kétszer utaztam be Magyarországot és képet alkottam magamnak arról, hogy Magyarországon a közegészségügy milyen lábon áll. Sajnálom, hogy a közoktatásügyi minister ur nincs jelen, mert hiszen ő a legújabb időben igen sok irányban levelez, igen sok czímet és eszmét vetett fel. Én világosan emlékezem arra, hogy o BékésCsaba tekintetében azt a kérdést vetette fel: vájjon mi lehet az oka ott annak az óriási gyermekhalandóságnak ? Hát t. képviselőház, én nem tudom, milyen feleletet kapott ő erre, hanem felhozok neki a felelethez csupán egy tárgyat, melyet országszerte mindenütt meg fogunk találni s a mely egyike a társadalom ellen emelhető legnagyobb vádaknak, mely a hatóságokra és mindazon faetorokra tartozik, melyek hivatva volnának, hogy a népet felvilágosítsák. Ugyan kérem t. képviselőtársaimat, menjenek be falvakban, kisebb városokban a köznép veteményes kertjébe. Ott bizonyos táblák végén találni fognak 30—40 máknövényt. Én egyszer azt a kérdést intéztem valakihez, hogy vájjon mire való önöknek az a mák ; hiszen ez nem elégséges, hogy tápszerül szolgáljon. A felelet az volt: „Oh nem is arra van az szánva, tisztelt uram, hanem a gyermekek elaltatására, (Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás.) T. képviselőház! Ez ennek a mi társadalmunknak egy valóságos átka. Ámde hol van az a hatóság, hol az a felvilágosító rendelet, a mely az ilyenre terjesztené ki figyelmét? Én felszólítom t. képviselőtársaimat, hogy ha elindulnak az országba, nézzék meg, akadnak-e — három városon kivül, melyet én tüzetesebben láttam — csak egyre is, a hol a közegészségügyre vonatkozólag bár csak valami csekély külső jelet találhatnának? Méltóztassék elhinni, hogy bár merre megy az ember, már az utczán látja a közegészségügynek rossz lábon való állását. Hisz már maga az az építkezési rendszer is, melyet a közhatóságok ellen nem őriznek, valóságos merénylet az emberi egészség ellen. Az egyes épületeket már az utczáról látjuk és pedig embermagasságra mindenféle folyadékkal beszívódva. Vagy látja-e valamelyik képviselő, hogy most, midőn a közegészségügy hanyatlása hangzik mindenfelé, midőn másrészt más helyeken a járvány csak újabban szűnt meg, hogy mondom, most csak a trágyakezelés azon részében, mely egyenesen az utczára folyik ki, történt volna valami a hatóságok részéről, (ügy van ! a szélső baloldalon.) Hiszen én képes vagyok elsorolni azon városokat, falvakat, ahol az elhullott állatokat az utczán vagy a vizbe dobva találtam és pedig felpuffadva rothadtam S ez nálunk akkor történik, a midőn másutt a tudósok a bacteriumok és bacillus jelentőségét kutatják, miről nálunk