Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-35
35. országos ülés legfölebb egy felületes czikkel tájékoztathatja az ember magát. (Ugy tan! a szélső baloldalon.) T. ház! Kúnfélegyházán éveken keresztül dühöngött a diphteritis. Ezrével haltak meg a gyermekek, ugy hogy mikor én azt a várost meglátogattam, a lakosságnak azon része, mely a helységek közéletének egy bizonyos kedélyes earaetert kölcsönöz, az ottan merőben hiányzott: a nyüzsgő gyermekvilág! Hiszen megmondhatják a székelyföld képviselői is, hogy a székelyföldön egész falvak gyermekvilága kipusztult, kihalt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És t. ház, én iparkodtam magamnak egy képet szerezni arról, hogy vájjon mit tettek ennek a borzasztóságnak legalább csak enyhítésére is ? Hát t. ház, nem történt semmi. Jöttek ugyan rendeletek, küldettek egyes biztosok, a kik tudomást szereztek maguknak a dolgok mikénti állásáról. De hogy az történt volna, a mi történt akkor, ha például egy-egy pozsonyi marhavásáron a marhavésznek csak gyanúja is felmerül, hogy t. i. az egész ministerium mozgósittatik, hogy az illető orvosok adatokíit gyűjtenek, intézkedjenek, gyógyítsanak, azt nem látta senki. Ez nem történik akkor, midőn egy municipium egész gyermekserege kihal. No t. ház, én ebben Magyarország jövőjét nem találom. Es én itt t. ház, vádat emelek egyenesen az orvosi kar ellen. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Sok köztük a zsidó!) Nem mondom ugyan általánosságban és feltétlenül, mert megteszem a kivételt mindenütt, a hol lehet. Vájjon hányszor emeltetett orvos részéről itt e házban Magyarország rossz közegészségügye érdekében egyetlen egy szó is ? Soha! Vagy hányszor halljuk, vagjr tapasztaljuk azt, hogy a közéletben valósággal oda állanának, tegyenek a közjóért? Én cs^k egy kivételt tudok és azt a kivételt sokszor hallottam gúnynyal említeni. Ez pedig a higyenia egyetemi tanára, dr. Fodor József, ki ezen botrányokat föltárta, de a közegészségügynek oly állapotát, a milyet szorgalmazni kellene, mai napig sem érhette el. Azt ma elérni nem is lehet. És miért nem? T. ház, vannak Magyarországon vidékek, melyeken 14 D mértföldnyire nincsen orvos, a ki a közegészségügynek szolgálatot tehetne. Ez az első: második az, hogy Magyarország orvosai, kiváltképen azok, kik hivatva volnának, hogy a félreeső pontokon, tehát nem itt a központban a közegészségügynek valóságos szolgálatot tegyenek, rosszul vannak díjazva és be vannak vonva, kivált jelenleg a tisztelt belügy minister, illetőleg ministerelnök ur korteskedési nagy apparátusába, (Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) T. ház! Mi most egy megyei főorvos ? Talán a közegészségügynek valami nagy bajnoka? A megyei főorvos most a főispán környezetéhez tartó • KÉPVH. NAPLÓ 188 4—87. II. KÖTET. deczember ii I884. jan zik, iparkodik, hogy oda jusson, meglehet rossz javadalmazása miatt, hogy megnyerje magának a t'lientelát a gazdag embereknél. Mert, hogy mi történik azzal a szegény paraszttal — az majd csak kiheveri valahogy. Vannak itt körorvosok, de én, ki nem szeretem a vasutak mellékeit és nem szeretem a fogadtatásokat és leginkább szeretek bemenni egy faluba 5—6 vagy 10 szegény ember házába, én egész Magyarországon, a mikor csak beutaztam, orvosi befolyás nyomát sehol nem láttam. (Mozgás a szélső baloldalon.) És találtam t. ház, a közegészségügynek egynehány factorät, a mely, ha elmúlnék erről az országról, sőt ha elmúlnék Budapest fővárosáról, közegészségügyünk tökéletesen rossz és hasznavehetetlen lenne. Mert a mi a fővárost magát illeti, itt a ministerium legközelében, vájjon mit tapasztalunk ? Felkérek bármely képviselőt, méltóztassék betekinteni az árviz előtti félig elsülyedt házakba, azoknak udvarára, lakásaiba. Ezek már tárt karokkal várják a cholerát. Nem beszélek azokról a hajlékokról, hol 50 — 60—-90 ember van összezsúfolva 5 — 6 quadrat-öl területre, hanem egyáltalán a szegényebb osztály lakásairól. Méltóztassék benézni Budapest gyáraiba, hol a munkások télen, nyáron sötét, szellőzetlen hajlékokban félmeztelenre vetkőzve kénytelenek dolgozni, mert a hőséget ki nem állhatják, a szükséges levegőt meg nem kapják. Hisz nem kell egyéb, csak egy állami intézményt kell szemügyre venni. Hisz itt a hires postapalota: összes tisztjei vakká irják magukat, ott sem szellőztetés, sem világosság azokon a helyeken, hol azok a boldogtalanok azt a valóságos szellemgyilkoló munkát kénytelenek végezni naphosszant. Magam jelen voltam a kísérleteknél, melyek tétettek a központi távirdában, a hol 60—80 ember be van zsnfolva egy alacsony terembe, melynek egyetlen szellőztetése a kulcslyuk és az ablakokon a repedés volt. (Derültség a szélső baloldalon.) T. ház! Nekünk van egy jótevőnk még ezen a téren is, az a természet maga és én határozottan állítom, hogy ha a t. sportkörök, a helyett, hogy lövik a varjút, a hollót, lövik a keselyüket, lövik a rókát, a farkast és némelyek még az ebeket is, ezeket megkímélnék, megtennék a szükséges szolgálatot, mely viszonyaink közt az egyedüli, mert Magyarország közegészségügyének előmozdítói csupán csak azok az állatok, melyek hulladékokkal táplálkoznak, a holló, a keselyű, a czellengő eb ma a közegészség őre és előmozdítója s a hol gyökeres intézkedés történik, az nem a minister ur érdeme, hanem a viharé, a forgó szélé, vagy a, záporesőé, — egyéb semmi, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A közegészségügy ilyen állapota mellett a t. minister urnak ugylátszik végre jött egy ötlete. Akkor midőn egy nagy ország közegészségügyi viszonyai valósággal desperatus